Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
A nemzeti önrendelkezés jó, de nem elegendő. A helyi identitás megerősítése is fontos a globalista utópiák meghaladásához, az emberi lépték győzelméhez – vallják a Front Porch Republic szerzői.
Ne várd tőle, hogy megváltoztassa a világot, azt a lokalizmus nem szokta megváltoztatni – üzente az utóbbi idők egyik legértékesebb könyvének megjelenésekor a szerkesztő Mark Mitchell politikatudós. Localism in the Mass Age (lokalizmus a tömegek korában) című kötet – bár látszólag szöveggyűjtemény – finoman kimunkált kiáltvány az emberi léptékű intézményekhez, a szülőföldhöz és a lakóhelyhez kötődő politikai, gazdasági és kulturális önrendelkezéshez való visszatérésért. A kiadó a Front Porch Republic, napjaink talán legszerethetőbb amerikai konzervatív magazinja.
Mi a közös a jobboldali akadémikusokban (igen, abban a maroknyiban), a belváros terecskéin kávézót, kerékpárszervizt vagy borbélyüzletet nyitó hipszterekben, a progresszív várostervezőkben és a kistermelőkben, a családi gazdaságokban? Az emberi léptékhez igazított mindennapok iránti vágy. A nagyvárosokat uraló világmárkák homogenitása, a metropoliszok közötti ingázás, a már-már korszellemmé avanzsáló expatéletérzés helyett a sajátos és jellegzetes életterek, tehát az otthonosság utáni sóvárgás. Kötetünk szerzőinek meggyőződése, hogy a 21. századi társadalom fent említett, szűk szegmensein túl a lokalizmusnak valódi tömegbázisa van. A határoknélküliség 1968-as gyökerű ideológiájával szemben mára felállt, és hallatja hangját a természetes és egészséges korlátok biztonságára építő politika is. Mitchell és szerzőtársai Donald Trump elnökké választását ugyanúgy ennek tudják be, mint a sikeres brexitnépszavazást.
„A lokalizmusnak valódi tömegbázisa van”