Saját szakértője sem hisz Magyar Péter nagy tervében, ezt gondolja a vagyonadóról

Behajthatatlannak tűnik a Magyar Péter által ismét csodafegyverként belengetett vagyonadó. Bár a Tisza Párt elnöke ettől vár akkora bevételt, hogy az általa belengetett szja-csökkentést fedezni tudja, a vagyonadóra nem lehet alapozni egy büdzsét, másrészt pedig egy kiszivárgott dokumentum épp az adócsökkentésnek mond ellent. Sőt, az abban szereplő szja-emelés inkább összecseng a Tisza közelében lévő közgazdászok és gazdasági háttéremberek szavaival. 

Súlyos hatása lenne a vagyonadónak

Épp ugyanis a Magyar Péter legbelsőbb köréhez tartozó  egyik szakértő, Petschnig Mária volt az, aki tavasszal a mádi Tisza Sziget előtt tartott beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy „aki áfacsökkentést mond, annak adóemelést is mondania kell”.

Majd a lehetséges adóemeléseknél úgy folytatta, hogy ha nem mer bevezetni vagyonadót, amit eddig senki sem mert, akkor nem tudja, honnan jöhet be. Kéri László itt közbevágott és azt mondta – tévesen –, hogy a 10 milliárd feletti vagyonokra be akarja vezetni. Petschnig erre úgy reagált, hogy „hát persze, aztán meg kihozzák, hogy 9,9 milliárd a vagyon, vagy kiviszik külföldre.

– húzta alá. (2:54:30-tól a lényeg)

Azóta persze kiderült, hogy a Tisza Párt az ötmilliárd forint feletti vagyonokat tervezi megadóztatni. Magyar a javaslattal rendszeresen a kormánypárti politikusokat, vagy azokat az üzletembereket támadja, akik közel állnak a miniszterelnökhöz, így például rendszeresen Mészáros Lőrincet támadja az ilyen kijelentéseivel.

A hétvégén arról írt közösségi oldalán, hogy az adót minden vagyontárgyra kiterjesztik majd, így jachtokra, magánrepülőkre, festményekre és sportkocsikra is, sőt, szerinte a céges vagyont és a külföldön található vagyontárgyakat is beleveszik majd. A vagyonadó alapját pedig az illetékmentes ajándékozási körben lévő közeli hozzátartozókkal együtt kell kiszámolni, hogy ezzel kikerüljék a gyerekek nevére való átíratást.

Hogy pontosan hány embert érintene az ötmilliárdos határ, nem tudni, de becslésünk szerint nagyságrendilet 4-5 ezer ember kerülhetne az adóteher alá. Ennek alapján a vagyonadóból – amennyiben sikerülne a teljes vagyonérték után beszedni – 400 milliárd forint folyhatna be évente a költségvetésbe a legjobb forgatókönyv szerint. Reálisabb, hogy valahol ennek harmadát, negyedét sikerül behajtani, akkor úgy 100-150 milliárd forintos bevétellel kalkulálhat az ellenzéki kormány. Ez még bőven kevés lenne a tervezett szociális intézkedések fedezésére. 

Kettős adóztatás, külföldre költözés

A terv ráadásul több kérdést is felvet. Felmerülhet ugyanakkor a kettős adóztatás kérdése is, hiszen ezen ingóságok után, amelyekről Magyar beszélt, egyszer már adóztak, illetve az is kérdéses. Másrészt a pénzeszköz formában fennálló vagyonelemek egy jelentős része likvid, így akár külföldre is mozdíthatóak, elkerülve ezáltal az adófizetési kötelezettséget. Ezt pedig hiába ígéri a Tisza, rendkívül nehéz lesz behajtani.

A jelentős tőkekiáramlás ráadásul akár a pénzügyi rendszer stabilitását is veszélyeztetné, miközben a költségvetés bevételi oldalát is negatívan érintené. Ha az adóval elüldözi a legvagyonosabb réteget Magyarországról, akkor a befektetési kedv a töredékére zuhanna.

Szintén nem mellékes pont, hogy sok esetben nem realizált vagyonról beszélhetünk, a vagyon egy-egy cég tulajdonlásából következik, az csak a tulajdonrész értékesítése esetén állna az adott személy rendelkezésére, a gyakorlatban jóval kisebb értékben, emiatt az adóalap megállapítása is rendkívül komplikált, az adózási alapelveknek (egyértelműség, egyszerűség) egész egyszerűen nem felel meg a koncepció. Általánosan elmondható, hogy a vagyont, illetve a tőkét terhelő adók torzítanak leginkább, azok növelése esetén várhatóak a legnagyobb negatív következmények, tőkekivonás, beruházások visszafogása, számviteli trükközések.

Külföldön sem sok példa van rá

Alig akad ugyanis olyan átlagember, aki nem mondana azonnal igent arra, hogy a gazdagok adóztatásával szerezzen pénzt az állam például az egészségügyre. Nem csoda, hogy máshol is megpróbálkoztak már a bevezetésével, kvázi populista módon, hogy aztán vagy elkaszálják, vagy átalakítsák az eredeti elképzelést. Megint csak vannak példák, ahol igencsak rosszul sült el a dolog és például a vagyonkimentés okozta pánik el is sodorta a vagyonadó ötletét. Jelenleg alig néhány országban találhatunk vagyonadóra példát.

Norvégiában régóta létezik vagyonadó, nemcsak ingatlanokra, hanem például részvényekre is, ám 2022-ben, amikor 1,1 százalékra emelték az adó mértékét, több tucat helyi milliárdos döntött úgy, hogy elköltözik és olyan országban telepedik le, ahol jóval kedvezőbb adózás mellett élhet. Az elmúlt években számuk tovább emelkedett. Az a Kjell Inge Rokke is elköltözött Svájcba (ahol egyébként szintén van vagyonadó, de közben jelentős kedvezmények is), aki évente a legtöbb adót, több mint hatmilliárd forintnyi koronát fizetett be az államnak. 

Spanyolországban szintén van vagyonadó és szolidaritási adó is. Utóbbinál a 3 millió euró feletti vagyonokra régiónként eltérő mértékű adót kell fizetni. 2022-ben mindössze 12 ezer gazdag fizetett be ilyen adót az országban, alig több mint 600 millió euró folyt be belőle.

Franciaországban sokáig volt érvényben egy úgynevezett szolidaritási adó, ám 2018-ban visszavonták és most már csak a kifejezetten nagy értékű ingatlanokra számolják ki, a pénzügyi vagyonra nem. Az 1,3 millió euró feletti ingatlanokra fél és másfél százalék közötti adót kell fizetni. 2023-ban minden vagyonra kivetett adóval együtt a Magyarországnál ötször nagyobb népességű országban 1,8 milliárd euró, tehát nagyságrendileg 700 milliárd forintnyi összeg folyt be ebből a kezdeményezésből. 

Nyitókép: Isza Ferenc/AFP