Nagy bajban van az EU – de azért annyira nem, hogy Ukrajna ne járjon jól

Szűkös esztendők várnak az Európai Unióra: a következő, 2028 és 2034 közötti tervezési ciklusban jóval több pénzre lenne szüksége a közös költségvetésnek, mint amennyi a jelenlegi bevételi forrásokból rendelkezésre áll. A forrásbevonás nagy kihívást jelent, mivel az EU-nak nincsenek önálló bevételei, a keret túlnyomó részét a tagállamok befizetései adják. A tehetősebb, nettó befizető tagállamok nem kívánják a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) még nagyobb hányadát az uniós kasszába tenni, a felzárkózó tagállamok pedig nem szeretnék, ha jóval kevesebb támogatást kapnának.

A többéves pénzügyi ciklus költségvetési javaslatát várhatóan júliusban terjeszti elő az Európai Bizottság. Brüsszel már az előzetes dokumentumokban világossá teszi, minden ötletnek örül, amellyel növelni lehet a költségvetést, a jelenlegi rendszer tehát garantáltan átalakításra szorul.

Mire kell a pénz?

Ukrajna lenne az új költségvetés egyik legnagyobb haszon­élvezője, legalábbis az EU vezetésének szándékai szerint. Az Európa előtt álló kihívások közül Brüsszel és a tagállamok egy része elsősorban Ukrajna hosszú távú, feltétel nélküli katonai és pénzügyi támogatását, az unió védelmének és biztonságának megerősítését és a gazdasági versenyképesség növelését hangsúlyozza.

Számos más EU-s alap is többletforrásért kiált, elsősorban a közös agrárpolitika, amely az egyik legnagyobb kiadást jelenti. A keretnöveléssel a tagállamok és a termelők is egyetértenek, az unió vezetése viszont inkább spórolna a gazdák és az európai élelmiszer-előállítás támogatásán.

A következő költségvetési időszak igazi kihívását az okozza, hogy a koronavírus-világjárvány káros hatásának tompítására létrehozott, piaci hitelekből finanszírozott, 750 milliárd eurós (300 billió forintos) Next Generation EU program tőkerészleteit is törleszteni kell. Ez 2028-tól 2058-ig évente 20–35 milliárd eurónyi kiadást jelent, ez jelenleg a közös büdzsé 20 százaléka.

A közös hitel visszafizetéséhez természetesen Magyarország hozzájárulását is elvárja Brüsszel, noha a neki járó kifizetést évek óta blokkolja a jogállamisági hiányosságokra hivatkozva. Mára egyértelművé vált, hogy az eljárással az EU politikai nyomást akar gyakorolni hazánkra, mivel az előírt feltételek teljesítése ellenére sem szabadultak fel a nekünk járó források.

Mindenekelőtt Ukrajna

Kijev az eddigieknél is jelentősebb pénzügyi támogatást remélhet, 2028-tól már nemcsak a katonai kiadásokba és az ország működési költségeibe szállna be az unió, de külön keretből segítené a háború sújtotta ország felkészülését a csatlakozásra, beleértve a költséges és a nehezen megvalósítható reformok finanszírozását is. Az eddig kiszivárgott költségvetési tervek érdekessége, hogy a dokumentumokban fel sem merül az orosz–ukrán konfliktus lezárása, és az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók feloldására sem létezik brüsszeli forgatókönyv. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke többször világossá tette, hogy Ukrajna uniós csatlakozása az egyik legfontosabb cél, ráadásul gyorsított eljárásban, legkésőbb 2030-ra.

Orbán Viktor miniszterelnök a napokban kifejtette, az EU nem jó szándékból akarja Ukrajna csatlakozását, hanem – hasonlóan a 2004-es bővítéshez – gazdasági és üzleti érdekek vezérlik a folyamatot. A kormányfő felidézte, csatlakozásunkat követően az uniós pénzek csaknem egésze éveken át visszajutott a nyugat-európai vállalatokhoz és befektetőkhöz, és ez az összeg még most is jelentős.

A kormányfő véleményét alátámasztják a nyilvánosan hozzáférhető brüsszeli tervek, amelyek az európai biztonságot és a védelmi képesség megerősítését nem kis részben a harcedzett, felfegyverzett ukrán hadseregre bíznák. Erre Volodimir Zelenszkij ukrán államfő is többször utalt. Szintén gyakran elhangzik, hogy ha Kijev nem védekezne, az oroszok már fél Európát elfoglalták volna Vlagyimir Putyin elnök birodalmi törekvései miatt. Erre azonban eddig még semmilyen bizonyíték nem került elő.

Az új költségvetési keretet előkészítő dokumentumok szerint az EU-nak végre kell hajtania az önvédelemhez elengedhetetlen katonai beruházásokat. Erre azért van égető szükség, mert Donald Trump amerikai elnök második elnöki ciklusának elején világossá tette, hogy országa nem finanszírozza tovább Európa védelmét. Trump véget vetett annak az amerikai védelmi politikai vonalnak, hogy az Egyesült Államoknak mint a NATO legtekintélyesebb tagjának a befolyása kiterjedjen Európára is. E politika következménye lett, hogy Európa évtizedeken keresztül az USA-ra hagyatkozott, megspórolva hadereje fejlesztését és saját harcászati gyártókapacitásának kiépülését.

Szintén létfontosságú a kontinens gazdasági versenyképességének erősítése, ám egyelőre úgy tűnik, ez csak szavak szintjén alapvető az uniós végrehajtó testületnek. 

ráadásul 

Ez azt jelenti, hogy a globális versenytársakénál négyszer-ötször magasabb energiaárak várhatóan nem csökkennek, sőt az olcsó orosz energiaforrások importtilalmával tovább nőnek. 

Csak egy kis szuverenitás

Az Európai Unió vezetése nemcsak a kiadások jelentős növelésére, hanem felhasználásuk módjára is tett már javaslatot. Azt szeretné, ha az elkülönített uniós alapok – kohéziós pénzek, agrárköltségvetés – egyetlen nagy alapba kerülnének. A bizottsági dokumentumok szerint bevezetnék az európai közjavak finanszírozásának rendszerét. Ez azt jelenti, hogy egy tagállam csak abban az esetben kaphatna uniós pénzt, ha az abból megvalósuló beruházás, fejlesztés nem csupán nemzeti szinten hoz fejlődést, hanem a közös európai érdekeket szolgálja. Brüsszel a centralizálással együtt gyakorlatilag teljes ellenőrzést is szeretne, javaslata szerint egy központi döntéshozatali eljárást is kidolgozna.

Szintén új elem lenne a teljesítményértékelés alapján kifizetett támogatási rendszer. Jelenleg – főleg az agrárium területén – a közvetlen kifizetések a meghatározók, idetartoznak például a területalapú és a termeléshez kötött támogatások.

Nem csak a jövedelemalapú agrártámogatási rendszerre való áttérés szerepel a tervek között. Több brüsszeli elemző központ is azt javasolja, hogy az EU világszínvonalú élelmiszeriparát támogató közös agrárpolitika jelentős pénzügyi keretét egyszerűen meg kell szüntetni vagy nagymértékben csökkenteni kell. Ez tragikus következményekkel járna, mivel évtizedek óta a közvetlen támogatási rendszer teszi hatékonnyá a mezőgazdasági termelést, a kifizetések garantálják, hogy a gazdák termelni tudjanak. Az agrártámogatások megvonása brutális élelmiszerár-emelkedéshez vezetne.

Az Európai Bizottság ráadásul a zöldmegállapodásról és a hosszú távú klímacélokról sem tett le. Az orosz energiáról való teljes leválás kezdetére, 2028-ra ráadásul aligha ér el az EU akkora innovációs előrelépést, amely megoldja a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos hiányosságokat, legfőképp az energiatárolás lehetőségét. A tiszta energiára való átállás ezért szintén óriási költségvetési szükségletet támaszt az új uniós költségvetésben.

Az Európai Unió tagállamai megosztottak. Az Ukrajna iránt elkötelezett országok Kijev támogatása érdekében más területeken spórolnának, sok tagállam számára viszont – hazánkat is beleértve – elfogadhatatlan az alapok összevonása és szoros brüsszeli kontrollja. A 2028 és 2034 közötti pénzügyi ciklusról szóló, júliusban kezdődő vita összességében súlyos gazdasági és politikai következményekkel jár majd; az Európai Bizottság és az Európai Parlament egyre látványosabban próbálja meg korlátozni a tagállamok mozgásterét, és egyre kevésbé leplezik a politikai alapon meghozott döntéseket. 

Nyitókép: AFP/NurPhoto/Dominika Zarzycka