Brüsszel a rezsicsökkentés azonnali eltörlését követeli Magyarországtól
Fontos gazdasági kérdésekben is számít az emberek véleményére a kormány.
A klímaváltozás elleni küzdelemre hivatkozva szoktatnák le az embereket a hagyományos állati eredetű fehérjék, vagyis a húsok fogyasztásáról a baloldali és zöld politikusok. Több ország már mérlegeli, hogy áremeléssel mérsékelje a húsfogyasztást.
Az elmúlt hetekben ismét egyre többször vetődött uniós szinten, egyes tagállamokban a húsokra és a húsfélékre kivetett különadó ötlete.
A baloldali politikusok és a zöldek, valamint a hozzájuk köthető szakértők ezúttal az emberek étkezési szokásainak megváltoztatásával vívnák meg a klímaváltozás elleni harcot. Csak a húsfogyasztás csökkentésével látják teljesíthetőnek a 2030-ra és 2050-re kitűzött klímacélokat, mivel az állattartás is hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz.
Az egyre radikálisabb, klímaharcos civil szervezetek a sokszor manipulatív és félrevezető kampányaikkal már régóta nyíltan támadják az állattenyésztést és komoly nyomást próbálnak gyakorolni a döntéshozókra is. A húsfogyasztás és a tejtermelés azonnali csökkentése mellett követelik az áttérést is az alternatív – elsősorban növényi és rovari – fehérjeforrásokra.
Az Európai Bizottság tudományos főtanácsadói csoportja a húsadó bevezetését javasolja. Eric Lambin professzor egy interjúban nyíltan kiállt amellett a javaslat mellett, amely a fogyasztókat a magas árakkal ösztönözné az állati termékek helyett alternatív fehérjeforrások fogyasztására.
Brüsszel bevett gyakorlattá teheti az emberek jövedelmét érintő nyomásgyakorlást. Magyarországot az elmúlt időszakban többször is felszólította bizottság arra, hogy kizárólag az alacsony jövedelmű háztatásoknak adjon támogatást a megemelkedett energiaárak ellensúlyozására és törölje el a rezsicsökkentést.
Ezt is ajánljuk a témában
Fontos gazdasági kérdésekben is számít az emberek véleményére a kormány.
Ellenkező esetben, vagyis ha széles körben megfizethető marad a rezsi, akkor nem ösztönzi az embereket semmi az energiatakarékosságra. Ez arra utal, ha a jövőben rendesen fel szeretné valaki fűteni az otthonát, vagy húst kíván fogyasztani, hozzá kell szoknia az emelkedő árakhoz.
Egy, a Nature tudományos lapban pár napja nyilvánosságra hozott átfogó tanulmány a húsfélék megadóztatásának lehetőségeit vizsgálva arra a fő következtetésre jutott, hogy bármilyen adónemet vezetnének be a húsra,
az a legnagyobb költségnövekedést az alacsony jövedelmű háztartásokban okozná, míg a magas jövedelműek húsfogyasztása várhatóan nem csökkenne. Ez tehát azt jelenti, a húsadó egyfajta megszorításként jelenne meg.
A többféle forgatókönyvet bemutató tanulmány arra is kitér, hogy a fogyasztás csökkentését támogató adóból befolyó bevétel újraelosztása is problémás lehet, mivel azt
Mindehhez magas adóbevételre lenne szükség, ami nem várható. A kutatásban felvázolták annak a lehetőségét is, hogy a húsra kivetett adóból befolyó bevétel a zöldség-gyümölcságazatban jól hasznosulhatna, így hozzáférhetőbbek lehetnének az egészséges élelmiszerek.
Ez ugyanakkor nem okozna valódi elmozdulást az egészséges táplálkozás irányába, mivel a fehérjefogyasztást nem támogatná az újraelosztás, mivel az alacsony jövedelmű embereknek – anyagi helyzetük miatt – korlátozott marad a hozzáférésük a környezetbarát módon előállított, egészségesebb és így jóval drágább élelmiszerekhez.
Több európai ország már bejelentette, megadóztatná a húsféléket, vagy legalább a vöröshúsokat, de más módon is támogatná a hús iránti kereslet visszaszorítását. Karl Lauterbach (SPD), a német kormány egészségügyi minisztere világosan fogalmazott:
a húsfélékre kivetett különadó, vagy célzott áfaemelés azt a célt szolgálná, hogy a németek húsfogyasztása visszaessen, ideális esetben akár 80 százalékkal.
A német zöldek és a szociáldemokraták a megfelelő elnevezéssel tennék a németek számára elfogadhatóbbá a húsadó bevezetését. A Nature által végzett felmérés közel háromezer fős felméréséből kiderül: ha szénd-dioxidadó, húsadó, vagy klímaadó elnevezéssel lenne bevezetve a különadó, akkor az emberek kevésbé tudnák azt támogatni, mintha az állatjólét növelését támogató új hozzájárulásnak hívnák.
Összességében a németek túlnyomó többsége elutasítja a húsok megadóztatását és nem kíván áttérni az alternatív fehérjeforrásokra.
Nagy-Britannia a brexit miatt új élelmiszerstratégiát fogadott el a közelmúltban. A brit javaslat elsősorban nem az adóztatással rettentené el a briteket, akinek 72 százaléka rendszeres húsfogyasztó. Az élelmiszerreform részeként elsősorban a vöröshúsok termékcímkéjén jelennének meg az egészségügyi következményeket bemutató, elrettentő jelölések, hasonlóan a cigarettásdobozokon elhelyezett fényképekhez.
A fogyasztási szokásokat vizsgáló szakértők régóta hangsúlyozzák, hogy a magas árak mellett a konkrét egészségügyi kockázatok ismertetése is elrettentő lehet a fogyasztók érdemi részének.
Példaként a cukortartalmú élelmiszereket és italokat említik, amelyek fogyasztása jelentősen csökkent azáltal, hogy az emberek számára világossá vált, a túlzott cukorfogyasztás milyen káros következményekkel jár.
A hagyományos húsfélék áremelésével az állattenyésztők egyértelmű hátrányba kerülnének, hosszú távon a csökkenő keresletet a jelenleginél is meredekebben csökkenő kínálat követné.
Közben az alternatív fehérjék piaca folyamatosan nő, a világ legbefolyásosabb befektetői pedig dollármilliárdokat ölnek az új élelmiszerekbe. Így a húsfogyasztás visszaszorítása és az alternatív fehérjepiac részesedésének növelése komoly gazdasági érdek.
A Covid-19 járványt megelőző időszakban és a járvány első évében jelent meg egyre szélesebb körben a vendéglátásban és az élelmiszer-kereskedelemben egyaránt a növényi alapanyagokból készült húsutánzat. Emellett 2021-ben a világon elsőként Szingapúrban új élelmiszerként lett bejegyezve egy startup vállalkozás laboratóriumban gyártott hústerméke.
Szintén 2021-ben az Európai Unió új élelmiszerként nyilvántartásba vette az első rovarfehérje-alapú élelmiszert, a lisztkukacot, amely egészben, és szárított formában élelmiszer-összetevőként is megjelenhet az uniós piacon.
Mindhárom élelmiszeripari innovációra igaz, hogy nem alakult ki valódi kereslet. A laboratóriumi hús esetében erre még nem is kerülhetett sor, mivel a tömeggyártás egyelőre még nem lehetséges, mivel a termelési költségek nagyon magasak, a folyamat pedig lassú.
Mindhárom alternatív kísérletre igaz, hogy az európai fogyasztók etikai okokból sem szeretnének ezekre átváltani a hagyományos húsokról.
A világ két legfontosabb globális élelmiszer-előállítója eltérően közelítene a fenntarthatósághoz. Az Európai Unió a kibocsátás csökkentését a fogyasztás visszaszorításával és a termőterületek csökkentésével, a természet helyreállításával, valamint a pazarlás és a túlfogyasztás megakadályozásával tenné fenntarthatóbbá az élelmiszer-rendszereket.
Ezzel szemben az Egyesült Államok az innovációval válaszolna a globális kihívásokra. Washington óriási erőforrást fordít a legújabb termelési technológiák kutatására, és
érdekeltté teszi az amerikai gazdákat ezek gyors alkalmazásában is. Úgy látják, a klímaváltozásra és a népességrobbanásra adott jó válasz a technológiai fejlődés, amellyel sikerülhet növelni a termelést, közben csökkenteni a károsanyag-kibocsátást.
Az OECD a világ élelmiszer-előállításáról szóló, hosszútávú előrejelzésében évről évre rámutat arra, hogy az európai növénytermesztés és állattenyésztés kibocsátása folyamatosan csökken anélkül is, hogy újabb szakpolitikákat fogadna el az EU.
Bármekkora Európa által elért kibocsátás-csökkentésnek a sokszorosa jelenik meg ezzel együtt a fejlődő országokban, így a túlerőltetett zöldátmenetből érdemi előnye nem lesz a bolygónak.
A népességrobbanással sújtott térségekben is javul a lakosság jövedelmi helyzete. A magasabb jövedelmeknek köszönhetően a legnagyobb lélekszámú térségekben meredeken emelkedik a húsfogyasztás, az egyre nagyobb kereslet pedig az intenzív, nem környezetkímélő mezőgazdasági termelésre ösztönzi a feltörekvő térségeket.
A mezőgazdasági kibocsátáson belül leginkább szennyező szarvasmarhatartás és a tejtermelés ráadásul folyamatosan nő, lépést tartva a kereslettel.
Ezzel együtt az állattenyésztési technikák fejlődése és a takarmányozásban elért innováció jelentősen növeli a hozamokat, így a mezőgazdaság környezeti lábnyoma jóval kisebb mértékben nőtt az elmúlt évtizedekben, mint az előállított élelmiszer mennyisége.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint az állattenyésztés az összes károsanyag-kibocsátás 14,5 százalékát adja, ebből
Nyitókép: Erlon Silva/Getty Images