Akik a közönségből közösséget kovácsolnak

„Gyertek, gyerekek, hadd mutassak valamit” – alig érkezünk meg, de már a hátsó kertben találjuk magunkat. Levente Péter az elmaradhatatlan fehér kalapban, nyakában a piros sálat nyáron felváltó piros törölközővel, köténye zsebében a szintén kötelező metszőollóval, ellentmondást nem tűrően visz minket a ház mögé. A kert hosszan nyúlik lefelé, középen kis pétanque-pálya, most mi játszunk gyorsan egy partit a három unoka helyett, a diófa ágán kötélhinta leng. Kerítés nincs, ellenben szigorúan rendezett kiskert igen. Benne újhagyma, paradicsom, nemrégiben újratelepített málna- és ribizlibokrok. És hogy a legfontosabbat ki ne hagyjuk, rengeteg cukkini. 

„A Teremtőnek hála, a cukkiniim minden évben olyan nagyra nőnek, hogy szombatonként átvedlek őstermelővé, és a helyi piacon árulom őket. Megállapodást kötöttem a konkurenciával, hogy július–augusztusban csak én adhatok el nagyra nőtt cukkinit; a feleségem nem venné jó néven, ha a kicsikkel, satnyákkal állnék oda a vásárlók elé” – mondja nagy elánnal házigazdánk. És mivel Levente Péterről van szó, biztosra vesszük, hogy az éppen a lángosos mellett bérelt asztalnál nem csak a cukkini aktuális áráról folyik olyankor a diskurzus.