Tudni kell, hogy a katolikus egyházban ördögűző (exorcista) csak felszentelt pap lehet, és ezt az szolgálatot csak az végezheti, akit erre a helyi püspök kifejezetten kinevez. Egyházmegyénként egy exorcista kinevezése kötelező. Az exorcista papok ma már általában kapnak pszichológiai képzést is az exorcista ismeretek mellett. Munkájuk során igen ritkán találkoznak az ördögűző filmekben ismert esetekkel, amit az egyház teljes megszállottságként tart számon, jellemzően inkább lelki segítséget nyújtanak, imádkoznak, illetve ha szükséges, pszichológus-pszichiáter szakemberhez irányítják a hozzájuk fordulókat.
„Kis exorcizmust” bárki „végezhet”, ami többnyire bizonyos imák mondását jelenti (mint a Szent Mihály-ima). Nagy, ünnepélyes exorcizmust azonban csak a kijelölt exorcista pap, ő is csak különleges előkészületek és megfontolások után. Ez többnyire azt jelenti, hogy egy-egy „furcsa” esetet nem tudnak kezelni a pszichiáterek és pszichológusok, nem hatnak a gyógyszerek, illetve bizonyos jelenségek kísérik az illetőt.
Az utóbbi évtizedek leghíresebb exorcistája a 2016-ban elhunyt Gabriele Amorth atya, a római egyházmegye exorcistája volt, aki több – magyarul is olvasható – könyvet írt a témában. Ezekből az is kiderül, hogy szorosan együttműködött nemcsak pszichiáterekkel, hanem orvosokkal is. A témában a legújabb, világi híveknek szánt munka Charles D. Fraune Slaying Dragons című munkája, amelyben Amorth atya mellett a két fő megszólaló Chad Ripperger, a denveri egyházmegye exorcistája (aki a pszichológia filozófiájából írta egyik munkáját, mivelhogy teológiai mellett van egy pszichológiai diplomája is), illetve Jose Antonio Fortea, a Madridhoz közeli Alcala De Henares egyházmegyéjének volt exorcistája.