Aki megjósolta a világrend alapvető megváltozását

2023. március 21. 19:01

Somkuti Bálint
Mandiner
Brzezinski érveléséből is kiderül: ha az amerikai elit nem érti meg a változások súlyát, akkor könnyen és a véltnél sokkal gyorsabban juthat az USA a régi birodalmak végső sorsára.

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész (MCC Geopolitikai Műhely)

 

Kissingerrel ellentétben „Zbig” – ahogy sokan becézték Zbigniew Brzezinskit – sajnos már nincs közöttünk, de írásai mindig felbecsülhetetlen tárházát jelentik a bölcsességnek. Nem emlékeztem, honnan származik az a mély meggyőződésem, hogy valami nagyon nincs rendben a Nyugattal. Az az érzés, hogy olyan a helyzetünk, mint ami az „Erik, a viking” című Monthy Python-film egyik legjobb részében látható: a víz emelkedik, de mi csak kántáljuk, hogy nem süllyedünk.

A könyvespolcomról levéve Brzezinski Stratégiai vízió című könyvét, nagy élvezettel láttam neki az újraolvasásának. És egy dolgot mindenképpen érdemes leszögezni. Brzezinskit – ahogy engem is – az aggódás hajt. Nem a leszólás vagy a fölényeskedés, hanem a jövőért érzett felelősség. Ez a hozzáállás jól látszik a lengyel nemesi gyökerekkel rendelkező, a Nagy Sakktáblában még oroszellenes szellemben író elemző 180 fokos fordulatán, amikor a Vízióban már arról ír,

hogy az USA-nak Orosz- és Törökországgal együttműködve kellene befolyását megőriznie a felemelkedő Kínával szemben.

Egy dolgot mindenesetre érdemes kiemelnünk. A jelen sorok írása közben is tartó orosz-kínai csúcs egyértelművé teszi, hogy ez a hajó már elment. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell törekednünk arra, hogy a felismert hibákat kiküszöböljük.

És ha már a 180 fok. Az utolsó akcióhős című Schwarzenegger-film Anthony Quinn által zseniálisan megformált, tompa agyú maffiózója is – a német külügyminiszterhez hasonlóan – 360 fokos fordulatot emlegetett, amikor bérgyilkosa szembeszállt vele. Ugye, Annalena Baerbock? Micsoda óriási különbség van a saját tévedését feldolgozó és korrigáló szakember és egy erőszakellenes galambból hirtelen kardcsörtető héjává váló, ki tudja, ki által irányított, meggyőződését ruhaszerűen váltogató politikus között! Pedig elvileg mindkettőjük szakterülete a nemzetközi kapcsolatok.

Talán nem is kell jobb példa a felvezetőben említett hanyatlásra, mint a német külügyminiszter fenti kijelentése, aki Putyin 360 fokos fordulatáról beszélt. Hogy is írta Brzezinski? Az Európai Unió „túlságosan öntelt és úgy viselkedik, mintha központi politikai célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon!” Ennél több sajnos nem telik tőle, és ezek a sorok több mint 10 évvel ezelőtt születtek, amikor még Merkel, illetve Sarkozy és Hollande fémjelezték az európai politikát! Sosem gondoltam volna, hogy

ezekre az elődeiknél, Mitterrand-nál és Kohlnál érezhetően gyengébb politikusokra is nosztalgiával fogunk visszagondolni.

Persze amerikai szempontból sem ideális a helyzet. Brzezinski hat olyan területet is felsorol, amelyekben – vitathatatlan amerikai hazafiként – egyértelmű előrelépés szükségeltetik, ha az USA helyre akarja állítani a könyv 2011-es megjelenése óta csak tovább romlott megítélését. Mielőtt belemennénk a részletekbe, kérem, engedjenek meg egy gondolatot.

Sokszor úgy érzem magamat, mint a Muppet-showban a két cinikus öregúr az oldalpáholyban. Bár be-beszólogatok a műsor készítőinek, egy pillanatra sem felejthetem el, hogy magam is része vagyok a show-nak. Sokan közülünk a Nyugat tagadhatatlan árulásai és hazugságai miatt élesen szembefordultak vele, de nézzen mindenki a lelkébe! Most, a nehézségek, a woke őrület és egyebek mellett még mindig jobb itt, mint máshol. Igaz a tendenciák nem biztatóak, és sok honfitársunk egyenesen mintha valami végezetes varázslat alatt lenne, nem is beszélve az európaiak jelentős részéről. De amíg (még) van lehetőség erről vitatkozni, amíg nem kell 1848 és 1956 hőseihez hasonlóan fegyvert ragadni értékeink védelmében, addig

még mindig jobb itt élni, és a Szent István-i utat követve a Nyugathoz tartozni, mint valamelyik keleti despotizmus alá besorolni.

Visszatérve az USA-ra: Brzezinski hat olyan területet sorol fel, amelyet véleménye szerint rendbe kellene tennie Amerikának, mielőtt elkezdi újrarendezni az eddig általa irányított világot. Én 12 évvel később hozzátennék még egyet, de menjünk sorban!

Zbigniew Brzezinski 2009-ben (MANDEL NGAN / AFP)

 

Az első pont a jelentős mértékben külföldiek által finanszírozott amerikai államadósság. A külföldi kitettség jelentette veszély először 2008 után kezdte igazán aggasztani az amerikai elemzőket. Az, hogy akinek a kezében van az adósságunk, az bizony befolyással rendelkezik felettünk, olyan probléma, amely évtizedek, sőt évszázadok óta a legtöbb vezetőt fenyegette, ellenben új tapasztalás az eddig korlátlan szabadsággal rendelkező amerikai elit számára. Az államadósság csökkentése a mérete és fenntarthatatlansága miatt – különösen a dollár szerepének várható gyengülése fényében – elkerülhetetlen. Persze ez utóbbit is el lehet intézni egy legyintéssel, és sokan így is fognak tenni, de elég arra gondolni, hogy a dollár mindent elért már, amit nemzeti valuta elérhet. Innen előbb-utóbb csak egy irányba vezethet az út történjen bármi is. Lefelé.

Logikusan kapcsolódik a második pont, amely az elhibázott amerikai pénzügyi rendszerről szól. Ugyanis az amerikai központi költségvetésnek pontosan azok a pénzek hiányoznak, amit a pénzügyi szektor nem fizet be. Ez a rendszer nemcsak „kockázatos és önző magatartása” miatt fenyegeti „ketyegő pokolgépként Amerikát és az egész világot”, hanem „erkölcsileg is olyan rombolást végzett, ami felháborodást keltett otthon, és aláássa Amerikai vonzerejét külföldön, tovább növelve Amerika társadalmi dilemmáit”.

Ezek Brzezinski saját szavai. Nem is érthetnénk jobban egyet vele. Kár, hogy a 2008-as sokk után nem volt elegendő politikai akarat ezen helyzet megváltoztatására. Vagy mondjuk inkább így: ezek a körök

túlságosan komoly befolyással rendelkeztek a válság után is ahhoz, hogy meg lehessen regulázni őket.

Fentiekből logikusan következik a harmadik pont, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert ezt is sokan tagadják! Ez pedig „a szélesedő jövedelemolló és a stagnáló társadalmi mobilitás”. Röviden: a gazdagok tovább gazdagodnak és elképzelhetetlen vagyonokat halmoznak fel, míg mindenki más – beleértve a demokrácia elengedhetetlen részét képező széles középosztályt – fokozatosan szegényedik el. Mára nem túlzás azt állítani, hogy az USA bizonyos nagyvárosainak mélyén harmadik világbeli állapotok uralkodnak, és ehhez ráadásul semmi köze a szabályozatlan illegális migrációnak. Ráadásul a munkával való felemelkedés lehetőségének meggyengülése, sőt eltűnésének veszélye az egész amerikai álmot ássa alá, amely az amerikai soft power egyik alapját képezi. Mindezeken túl Brzezinski kiemeli, hogy ez a folyamat a társadalmi konszenzust és a demokratikus stabilitást is fenyegeti.

Az előzőekhez szervesen és logikusan kapcsolódik a negyedik pont, amelyet a közelmúlt súlyos vasúti szerencsétlenségei is alátámasztanak. Ez pedig a közlekedési infrastruktúra mára katasztrofális, és a világ egyik vezető gazdasági hatalmához méltatlan állapota. Elég csak arra gondolni, hogy a könyvben említett 2011-es 5 000 kilométerről mára Kínában 40 000 kilométerre nőtt azon vasútvonalak hossza, amelyek a 250 km/h-val vagy gyorsabban haladó vonatokat szolgálnak ki, míg az USA-ban mindössze 55 kilométert tesz ki ez a hossz, amely még Európában is eléri a 8 000 kilométert.

A harmadik ponthoz kapcsolódik az a felismerés és az ötödik pont, amely az amerikai fiatalok a Föld többi országával és általában (kül)politikával kapcsolatos hiányos ismereteit veszi górcső alá. Ennek kockázatát abban látja, hogy

a világ tágabb összefüggéseit hírből sem ismerő szavazókat könnyű „önveszélyes külpolitikai kezdeményezések” támogatására rávenni.

Bár Brzezinski itt egy kicsit hazabeszél, és ez a helyzet Európában vagy éppen a tízmillió futball- és vírusszakértő hazájában sem sokkal jobb, ettől függetlenül aggodalmai teljesen jogosak.

Hatodikként a politikai konszenzus hiányáról értekezik, amely a harmadik és ötödik pontból ered: szavai szerint a „a viszonylag alulinformált lakosság könnyen esik manicheus demagógia áldozatává”. Nos, annak fényében, hogy egy demokrata támogatású államügyész éppen Trump elnök letartóztatásával fenyeget olyan pitiáner ügyek miatt, amelyek normális esetben fel sem merülnek egy volt elnökkel szemben, nem nehéz belátni a fentiek igazságtartalmát.

Brzezinski szerint a fenti hat okot rendszeresen – és tegyük hozzá némi alappal – használják azok, akik Amerika hanyatlásáról értekeznek. Nos, hiába szeretnénk, őszintén szólva nehéz más következtetésre jutni.

Egy dolgot érdemes viszont kiemelni.

Ezek a folyamatok – bármennyire is szeretnék sokan – nem visszafordíthatatlanok.

Tagadhatatlanul nem egyszerűen, de lehet kezelni az elmúlt évtizedek rombolását.

Végezetül itt tennék hozzá egy hetedik, saját észrevételt: ez pedig az amerikai narratíva megújításának szükségessége. Nemrégiben Brüsszelben egy republikánus szakértő olyan kifejezésekkel és fordulatokkal értékelte az orosz-ukrán háború egy évét, amelyek már húsz évvel ezelőtt is anakronisztikusak voltak. Az emberi jogok, a szabadság, a szabadkereskedelem és a demokrácia mint szóbeli bunkósbot használata Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria, a 2008-as válság, a Merkel-lehallgatás és számos hasonló botrány után már teljesen súlytalan, sőt egyenesen kontraproduktívvá vált.

Ha az amerikai elit nem érti meg ezen változások súlyát és nem változtat retorikáján, akkor könnyen és a véltnél sokkal gyorsabban juthat az USA a régi birodalmak végső sorsára, közben magával sodorva Európát is.

De ezt és Brzezinski további elemzését hagyjuk meg a következő részre!

 

Nyitókép: Shutterstock

Összesen 197 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Javításra, javító szándékra nincs akarat......meg vannak győződve arról, hogy mindenben nekik van igazuk és mindent jól csinálnak.
Összeomlás néz ki ebből.

Ha az EU nem állna be csicskának, hanem függetlenedni igyekezne az usa-tól, talán lenne esélye. De nem lesz, mert az orosz függést lecserélte amerikai függésre.

Jó a cikk, ezt a könyvét nem ismertem Brzezinskinek (csak a Nagy sakktáblát), tanulságos, hogy már 2011-ben is láthatóak voltak azok a problémák, amik a mai bajok gyökerei.

"Én azért nem vágyom a nyugati világrend összeomlására, mert akkor marad számunkra a keleti."
Az megvan, hogy a mai globalista baloldal pontosan olyan dogmatikus és totalitárius irányba halad, mint amilyen a kommunizmus volt? Igen, beleértve azt, hogy Amerikában vagy Nyugat-Európában egy konzervatív hozzászólásért kirúgathatnak, és hogy egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a boldogságban csak gátol a magántulajdon? (mindenkinek bérelnie kellene mindent, beleértve a lakást és az autót - de még jobb, ha tömegközlekedik) Hogy az egyetemeken egyre többen vallják magukat marxistának (konkrétan többen vannak, mint akik konzervatívnak mondják magukat)

"Az amúgy megvan, hogy a 360 fokos fordulat valójában nem fordulat?"
Az nem tűnt fel, hogy pont ezen ironizált?

Az USA óriási külkerhiánnyal küzd, tehát, ha Kína ebben akarná átvenni a helyét, akkor konkrétan le kellene építenie a termelését.

Egyébként szokás lenézni a termelő országokat, erre csak ezt a részt idézném:
https://hu.wikipedia.org/wiki/..
"a tisztek és politikusok egy kisebb csoportja, mely óva intett az Egyesült Államokkal vívandó háborútól. Ők az USA hatalmas ipari teljesítőképességét emelték ki, mely nem csak ezt a hatalmas flottát volt képes felépíteni, hanem ezzel egyidőben óriási mennyiségű hadianyaggal volt képes ellátni Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót a kölcsönbérleti törvény keretében úgy, hogy ez a polgári fogyasztási javak termelésében bármiféle korlátozást tett volna szükségessé. A két ország ipari termelése közötti különbséget jól szemlélteti, hogy 1940-ben az Egyesült Államok 4,5 millió tehergépjárművet állított elő, míg Japán mindössze 48 000 darabot."

Az USA akkor került lejtőre, amikor kiszervezte a termelését:
Az ókori görög-római tudás olyan szinten állt, mint az európai az ipari forradalom előtt, viszont a görögöknél nem volt semmilyen kényszer például a gőzgépek használatára (kezdetleges gőzgépeik már voltak, az elvet ismerték), mert mindenre ott volt az ingyenes rabszolgamunka.
Az USA is lényegében ugyanezt csinálta, csak ott rabszolgamunka helyébe az amerikaihoz képest filléres kínai bérmunkát kell behelyettesíteni. Mára eljutottunk oda, hogy a kínai termelés sokszorosa az amerikainak, tehát a fenti példában az akkori Amerika helyébe most már Kínát lehet érteni.

Persze, ezt már ismerjük, "elszigetelt esetek"
Az nem érdekes, hogy a BLM csak jobboldali kormány ellen tüntetett? Hogy a George Floyd esetnél sokkal durvábbak is voltak - és visszhang nélkül el is haltak, mert Biden alatt valahogy ez se a fősodorbeli sajtónak, se a BLM-nek nem volt fontos? Hogy a kormányzat teljesen magáévá tette transzgender ideológiát?
Ugyanezt volt a szlogen akkor is, amikor először (már jó tíz éve) jött a "safe space" és a "snowflake" illetve a "trigger warning" jelenség. Azóta ez vált a normalitássá az egyetemeken, jobboldali előadót meg sem hívnak, a jobboldali professzorok pedig mélyen eltemetik magukban a politikai nézeteiket.

Akkor úgy tűnik, nem hallottál a Forbes-ról és a World Economy Forumról se. Vagy a Great Resetről.
https://www.forbes.com/sites/w..

Ott a gond, hogy a nyugati világban próbálják leépíteni a szuverenitást, és központosítani a hatalmat.
Mivel a nyugati világhoz tartozunk, talán fontosabb ez ellen felszólalnunk, mert ez sokkal jobban befolyásolja a jövőnket, mint az, hogy Kínában, Oroszországban (de mondhatnám Iránt és Szaúd Arábiát is) hogy képzelik el az államigazgatást, a hatalmi ágak szétválasztását. Velük csak kereskedni akarunk.

Informatikai hátteret és szabadalmakat.
A vásárlásra használt bankkártyák (Mastercard és Visa) amerikai cégek.
A Google (kereső, térkép, android), Apple (telefonok, számítógépek), Microsoft (Windows, Office) is az. (ideértve a Microsoft, Apple, Google és az Amazon cloud szolgáltatásait is)
Azok a szabadalmak, amelyek visszavonásával lehetetlenné tették a Huawei készülékek Kínán kívüli forgalmazását (lényegében bármilyen processzor használatát)
Ha ezt egy kereskedelmi harcban mind bevetné az USA Európa ellen, akkor napok alatt leállna szinte a teljes európai termelés.
És az EU önmagát lavírozta ebbe a helyzetbe.

Ha érvelni akarsz, akkor érvelj, de az ilyen nulla információtartalmú, érzelmi húrok pengetésétől kérlek kímélj meg, nem vagyok a célközönség.

Így van, a WEF álláspontját ugyanúgy le lehet söpörni az asztalról, mint az előtte felsorolt "elszigetelt eseteket". Ha bohóckodni akarnék, akkor ugyanezt tenném én is bármilyen másik oldali érveléssel.

Az, hogy te mit tapasztalsz, az elég érdekes abból a szempontból, hogy szerinted a nyugat gazdaságában semmilyen visszaesés sem tapasztalható - talán nézd meg, hogy miről is szól ez a cikk, kinek a könyvét idézték.

Egyetértek.
A baj az, hogy a nyugat vezető politikusai egyre gyengébb szinvonalat képviselnek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés