„A virtuozitás, a spontaneitás, a nyitottság, a szabadság Cziffra előadói egyéniségét éppúgy jellemezte, mint életét és az emberekhez való viszonyát. Nagyon fontos volt számára Magyarország, itt vált művésszé, de a világsikert Párizs hozta meg számára.
A filmben Cziffra életútjával a XX. század történelme is összefonódik”
– mondja a rendező nagyon pontosan. És mondják, mesélnek róla a nemzetközi zenei élet kiválóságai, Balogh Kálmán, Cyprien Katsaris, Michel Sogny, Vásáry Tamás, valamint a közelmúltban elhunyt Szakcsi Lakatos Béla is. És persze mindennél jobban mesél róla a zene, elsősorban a saját zongorajátéka, amelyben még a hozzám hasonló botfülűek is megérzik a szenvedélyt, egyediséget.
„A küldetés nem más, mint a többi ember érzelmi forrásainak őrzése” – írta Cziffra György Ágyúk és virágok című, Magyarországon 1983-ban megjelent, kalandregénynek is beillő önéletrajzában. Szerencse, hogy vannak jó páran, akik ma ugyanúgy a magukénak érzik és viszik tovább ezt a gondolatot.
A Tele van a két kezem boldogsággal legközelebb március 31-én, Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben látható majd, és a közeljövőben az MTVA is műsorára tűzi.