De ti még a Sátánnak is túl férgek vagytok, mert a Sátán bátran vállalja magát, de ti hívőként lettetek hitetlenek.
És te miért fosztod ki az országot? Mikor kifosztod az országot, mi ezt ölbe tett kézzel nézzük? Ugye nem gondolod, elvtárs? És te, aki ezt végignézed, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete. Évezredes az ing mit a legtöbb magyar most sem húz fel. Öltsd hát magadra végre történelmünk mocskát, és valld be végre, hogy nekünk mindig, mindig kellett ez a balsors. Minket mindig tépett. Mert ugyebár csak a húgy- és szarszagban érezzük magunkat igazán otthon, De a legvégén, mikor generációm útlevéllel kezében lassan országunk peremének legszélén, azaz most, tedd fel a kérdést: Hazádnak, rendületlenül igaz híve voltál-e ó, magyar?"
Nyitókép: Képmetszet