Köszönjük Sebestyén Balázsnak, hogy néhány percre egységbe forrhatott a nemzet!

Volt itt egy reggeli adás valamelyik kereskedelmi adón, ahol a műsorvezetők némi viccelődés után kifejtették: az úgy nincs rendben, hogy ha valaki azt mondja, egy korcsolyázni kevéssé tudó transznemű ne korcsolyázzék egy Európa-bajnokság megnyitóján csak azért mert transznemű, akkor azt rögtön letranszfóbozzák.

Erre jön a liberális értelmiség krémjének hírportálja, annak is egy újságírónője, és vajon mivel kommentálja az ominózus adást? „A műsorvezető transzfób!!!444!” Amivel valójában pontosan alátámasztja a műsorban elhangzottakat –

amely rávilágítana, milyen mértékben segíti elő a transzneműek önbecsülését és jóllétét, ha bohócot csinálnak belőlük ország-világ előtt; transzfób vagy és kész. Sőt: Fidesz-KDNP szintű transzfób. Aztán érkezik a független-objektív média másik zászlóshajója, annak is egy újságírónője, és „Sebestyén Balázsék kiborultak egy transz műkorcsolyázó szereplésén” címmel sugallja: néhány fehér férfi suttyó módon problémázik már megint (de mi, nők megvédjük a szegény transzneműt).

Én nem állítom, hogy álmatlan éjszakáim lennének amiatt, ha nőtársaim bírálják Sebestyén Balázst, de azért hadd mutassak rá erre-arra barátilag. Nyugodtan le is lehet miatta terfezni, ha az úgy jólesik.

Először is. Alig három hete a 444 ugyanezen szerzőjétől „Japán vagyok, mondta a fehér olasz-ír-amerikai Gwen Stefani, és nem értette, hogy mi ezzel a probléma” címmel jelent meg egy cikk arról, hogy amikor az énekes Gwen Stefani eljutott Japánba, elragadtatásában felkiáltott: „Istenem, én japán vagyok!” Je suis japán, kvázi. Amint az írásból kiderül, ezzel az a baj, hogy az efféle wannabe-japán csupán felveszi egy kultúra „darabkáit, mintegy jelmezként”, miközben az ázsiai-amerikaiaknak „identitásuk minden aspektusáért meg kellett küzdeniük”. „Ezek után azt látni, hogy az emberek leegyszerűsítve festenek le minket, nagyon fájdalmas érzés” – idézi a szerző egy ázsiai terapeuta szavait.

Mintha itt felsejlene némi párhuzam azzal, hogy egy 59 éves ember női hacukát magára öltve próbál korcsolyázni egy rangos sportverseny megnyitóján, mondván, neki oly régi álma, hogy jégkirálynőként álljon a jégen. Felveszi a nő-lét „darabkáit, mintegy jelmezként”, és érdemi korcsolyázótudás nélkül prezentálhatja magát az arénában. Egy kis szilikon, jó sok smink, és akkor ő már „nő”.

Az igazán kemény ráadásul az, hogy ez a bizonyos Minna-Maaria Antikainen 2020-ban egy amatőr korcsolyaversenyen gésaként lépett fel, kimonóban, fehérre festett arccal, japán zenére – a „férfi”(!!!) kategóriában. Legközelebb a 444 eligazíthatna minket, hogy ilyen esetben a smink és a ruházat mely elemei ítélendők el kulturális kisajátításként, és melyek tekintendők a szabad önkifejezés üdvözlendő megnyilvánulásainak. Vagy ilyenkor a „transzneműség” mindent visz, és egy finn férfi simán öltözhet akár japán nőnek is, egy amerikai nő viszont lélekben is csak amerikai nő lehet, japán semmiképp? Tényleg érdekelne, különös tekintettel a megkülönböztetés-mentesség alapelvére.

Aztán. Megnéztem a Transvanilla Transznemű Egyesület oldalát: egyetlen szóval sem tiltakoznak amiatt, hogy magyar műsorvezetők viccelődtek egy transznemű produkciójával. Nem is érte el az ingerküszöbüket az, amit egy újságírónő explicite, egy másik pedig implicite transzfóbiának minősít. Értem én, hogy ez egyfajta női gondoskodó hajlam, amely most épp három férfivel szemben igyekszik megvédeni egy „transznemű” biológiai férfit, csakhogy az „ügy” mégiscsak onnan indult, hogy egy korcsolyázni kilencévi edzés után is nyilvánvalóan alig tudó, nagy eséllyel eleve labilis embert „csak légy önmagad!” mottóval odadobtak a közösségi média oroszlánjai elé. Transzfóbia volna, ha valaki már eleve ezt találja aggasztónak? Hogy a „csak légy önmagad” jelszót egyesek azzal gondolják szerencsésnek alátámasztani, hogy egy

Miközben simán lehet, hogy ámulva figyelnénk ügyességét, ha egy faaprító-bajnokságon indulna. Az pedig némi női empátiával szintén belátható, hogy egy férfi számára a felkészületlen, görcsös „jégkirálynő” minden fóbia nélkül is nevetséges lehet, pláne az odalibbenő ismeretlen biológiai nőhöz képest, aki egy kecses mozdulattal, spontán és magabiztosan felsegíti őt a jégről.

Ha pedig valaki naivan azt hinné, hogy ez a performansz valamiféle egyszeri érzékenyítő akció volt, természetesen téved: az egészet szervező finn sportvezető, aki egyben a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség egyik európai tisztségviselője (véletlenül szintén nő) külön rámutatott, hogy a műkorcsolya nagyon konzervatív sport, ahol nem engedélyezettek az azonos nemű párok, és nincs kategória a nembináris versenyzőknek – ők azonban meg akarják változtatni a műkorcsolya világát, hogy a versenyeken nyugodtan indulhassanak mindenféle méretű és kinézetű korcsolyázók. (Hogy kiket takar az „ők”, azt sajnos nem tudjuk meg.) Kifejtette: „Látható módon dolgoznunk kell ezen és olyan szabályokat kell alkotnunk, amelyek megfelelnek az értékeinknek. Ez még csak az út eleje, de lehetőségünk van arra, hogy továbbhaladjunk és mutassuk az utat”. Lehetnek tippjeink – egy pontozásos sportágban igazán nem bonyolult bevezetni néhány „értékorientált” szempontot, amely

Két transzfóbozás és értetlenkedés között mindenesetre az efféle háttér-információkon is el lehetne merengeni; például utánajárva, a társadalomnak vajon mekkora hányada pártolja, hogy a „sokszínűség” jegyében a nagyszabású sportversenyek, az esti netflixezés, sőt, akár a vasárnapi templomlátogatás is mind-mind monstre LMBTQ-edukációs eseményekké váljanak.

És akkor itt érkezünk meg az igazán jó szándékú észrevételhez.

Legkésőbb 2022. április 3. óta pontos számadatokkal alátámasztott tény, hogy Magyarországon a transzlobbit ellenzők halmaza jóval tágabb a Fidesz-KDNP szavazóbázisánál. A népszavazás második kérdésére például 3 721 934 polgár szavazott nemmel – ha feltételezzük, hogy a Fidesz gyengeelméjűnek minősített szavazói mind helyesen értelmezték a kérdést és mind érvényesen ikszelték be a „nem”-et, és ugyanígy tettek egytől egyig a Mi Hazánk szavazói is, és az ő létszámukat levonjuk a 3,7 millióból, még akkor is marad 328 741 „nem” szavazat, amely olyasvalakitől érkezett, aki szerint lehet, hogy óegygé, de a transzlobbi igenis húzzon az életünkből, még akkor is, ha a Fidesz kéri. Ezért amikor Sebestyén Balázs transzlobbival kapcsolatos véleményét egy ellenzéki érzelmű újságíró fideszes szövegnek minősíti, könnyen lehet, hogy a Fidesz malmára hajtja a vizet: mindenki, akinek meggyőződése, hogy egyetlen közös pontja sincs a kormánnyal, minimum tudat alatt ráébredhet, hogy

Amint azt a 444, a Telex és a 168 óra mostani cikkei alá érkezett Facebook-kommentek is meglehetős egyértelműséggel megerősítik.

Ezért köszönjük Sebestyén Balázsnak, valamint a jókislányos woke-szabálykövetést túltoló újságíróknak, hogy egy rövidke kűr véleményezésének erejéig közel teljes egységbe forrhatott a nemzet.

(Nyitókép: Facebook)

***