Karácsonyfa, bejgli, szentmise, idézetek, vicces kérdések – politikusaink ünnepi posztjaiból szemezgettünk
Vajon hogyan tölti az ünnepeket Orbán Viktor, Dobrev Klára, Magyar Péter vagy épp Vitézy Dávid? Mutatjuk!
Ez a duma TÉNYLEG a Rákosi-korszak gondolatvilágát tükrözi. Ellenzéki helyzetértékelés évértékelők után.
Aki nincs Orbán ellen, az vele van – üzente a kormányzati intézkedések ellen tüntetőknek a DK elnöke. Okfejtése nyomán nem elég demonstrálni mondjuk béremelésért vagy bármi egyébért, addig nem lehet engedni, amíg maga a kormány a helyén marad. Nincs egyezkedés, alkudozás, tárgyalás, pláne nem megegyezés. Ha jól értjük, ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a kabinet enged bármilyen követelésnek, s mondjuk a tervezettnél nagyobb fizetésemelést ad a pedagógusoknak, az erről szóló deal-t aláíró szakszervezeti vezető is lényegében árulónak találtatik.
Zárójel: alighanem ennek szellemében lép már fel a volt Gyurcsány-közeli szakpolitikus által vezetett, soraiban a DK egészségügyi főszakértőjét is tudó orvosi kamara a legújabb reform ellen – egy többlépcsős, soha nem látott béremeléssel párhuzamosan.
Visszatérve a kongresszusra és az ott elhangzó évértékelőre:
szerinte egyetlen stratégiai magatartás van az ellenzék számára, mégpedig a teljes szembenállás a kormánnyal. Mert a „rendszer ellopta a hazát”. Íme egy morálisnak szánt alapvetés az őszödi beszéd szerzőjétől! Az egykor békés tüntetőket kínzó és vegzáló rendőrség felett rendelkező kormányfő most azt mondja, minden lehetséges és törvényes eszközzel gyengíteni kell a kormányt. Hol van már a vitát és a párbeszédet a jobboldalon számon kérő balliberális lelkiismeret?
A tavaly áprilisi választási bukta után ugyebár akadtak hangok, amik szerint a protest helyett talán az ügyek mentén való együttműködésre is hajlandó ellenzéki politika a megoldás, hiszen minden egyebet nagyjából kipróbáltak már az elmúlt tizenkét évben, és hát egyik sem jött be. Sőt.
Csakhogy Gyurcsány inkább rákapcsolna, faramuci magyarázata szerint a kormány a hazával szemben érvényesíti az akaratát, a haza ellenfele, törvénytelen és erkölcstelen és becstelen és bűnöző…
Azt a körülményt a DK-vezér nagyvonalúan elhallgatja, hogy a Fidesz-KDNP-re uszkve három millió polgártársunk szavazott, ehelyett azt fejtegette, Mózes kőtábláin nem volt még ott, hogy „ennek így kéne történnie”. Ergo: ezt a „rendszert valakik csinálják”. Nahát!
A szovjet tankok által fenntartott kommunista diktatúrára utalva Gyurcsány elismeri, „alá lehet merülni, valahogy élni kell”, ám – fenyeget a legerősebb ellenzéki párt vezetője – nem lehet építeni ezt a rendszert. Vesszenek a kollaboránsok!
És akkor jönnek az igazán súlyos mondatok. „Rá kell mutatni azokra személy szerint, akik a rendszer építői, nem lehet elbújni a felelősség alól! Ki kell mondani a nevüket: ti csináljátok ezt, szégyent hoztok a hazára, ölitek, áruljátok ezt a hazát!” – buzdította lelkes híveit a szónok, aki szerint a Fideszt támogatni több mint bűn, szégyen.
Ez ám a demokrácia! Legalább két dolog következik abból, amit a DK 13. kongresszusának résztvevői ukázba kaptak megkérdőjelezhetetlen vezetőjüktől:
Legalábbis egy „valódi ellenzéki” számára. Másrészt: miután a választáson egyébként – a most már megtagadott – MZP vezetésével tavaly is ringbe szálló baloldal ezek szerint csakis addig fogadja el a játékszabályokat, amíg azok őt hozzák ki győztesnek. Ha nyer a választáson, a nép döntött, ha veszít, Orbán nem engedi el a hatalmat – „logikus”.
Ez a DK üzenete a többi, alaposan megzabrált, taktikán és túlélésen dolgozó szövetséges, de az egész ország felé is!
Még egy aprócska adalék mindehhez: Gyurcsány pártja eközben állami – na jó, esetleg némi amerikai – támogatásból tudja megtartani a fenyegető kongresszusát, a teljes nyilvánosság előtt a Facebook-on élőben közvetítve, parlamenti frakcióval és közpénzes pártalapítvánnyal a háta mögött, úgy, hogy részt vesz a demokratikus keretek működtetésében, rendre indul a választásokon, satöbbi. Mi ez, ha nem „kollaboráció”?
Ráadásul úgy, hogy a DK-szeánszon előzőleg egyenként és szinte állva tapsolták meg azokat a politikusokat, akik más ellenzéki pártokból érkeztek. Onnan, ahol elvileg a potenciális és egykori szövetségesek dolgoznak – most pedig a gyengülésükön nevetgéltek és örömködtek, kirakatba téve a dezertőröket.
A 2010 előtt kistelepülési iskolák százait bezárató, egyetemi tandíjjal kísérletező egykori kormányfő mindemellett értekezett egy kicsit az iskola és az oktatás fontosságáról. Aztán jött néhány önkritikus gondolat a magyarországi cigányokról, mondván, magukra hagyták őket. Kétségtelen – az ellenzéki pártok kampányában szinte egy árva mukkot nem szóltak erről. Majd jött a nagy mondat: „Egy nyolcszáz éve velünk élő nép széttört.” Hogy mit tudna rajtuk segíteni, és legfőképp hogyan, arra már nem maradt idő, ahogy egyéb szakpolitikai vízióval sem fárasztotta a DK-elnök odaadó publikumát.
Legfeljebb annak rögzítésével, hogy van remény, ez pedig az árnyékormány, aminek a feje ugyebár maga a pártelnök felesége, maga Dobrev Klára. A megoldás tehát a csak DK-s politikusokból álló testület – így Gyurcsány. Őszre el is készül a „holnap Magyarországának a programja” – veti fel és követeli a pártelnök. „A DK-val tiéd lesz a haza, érted lesz a haza, a magyar köztársaság újra becsületes otthona lesz valamennyi magyarnak.”
„Mi úgy nagyjából rendben vagyunk” – tett végül alig félreérthető megjegyzést riválisaira az influenzával küzdő exminiszterelnök.
Ezt is javasolta: a DK legyen az otthona az Orbán-kormány ellenfeleinek, ez a párt első számú feladata.
Nos, a szintén évet értékelő Donáth Anna visszatérését ünneplő Momentum kapásból nem kér Gyurcsányból, mondván, nekik nem legyőzniük kell a „velünk egyet nem értőket, hanem együtt kell közös jövőt építenünk”. Szimpatikusabb álláspont, mint az egyeduralomra való törekvés, bár az „egész rendszer eltakarításában” ők is kérlelhetetlenek, s alighanem túl sok jelentősége sincs a különutasságnak, hiszen ha a lilák megerősödnének, majd az ellenzék netalántán kormányra jutna, úgy bizonyosan Gyurcsánnyal közösen kormányoznának – just like MSZP-SZDSZ.
Gyöngyösi Márton Jobbik-elnöknek egyik „kisnagy” párt elképzelései sem tetszenek, ráadásul a jelek szerint az immár Gyurcsány felé hozó elődjével, Jabab Péterrel is meggyűlik a baja. Az LMP és az MSZP is kongresszusozott a minap, saját arcélt és üzenetet akarnak közvetíteni, szerény sikerrel.
Ez így tehát az Orbán-ellenesek táborának ajánlata 2023 Magyarországának. A jelek szerint – összességében – még mindig ott tartanak, hogy a Fideszhez képest próbálják meghatározni magukat, a DK abban egyedi, hogy „tévéje” és árnyékkormánya is van, továbbá büszkén vállalja, hogy potenciális partnerei „testéből lakmározik”. Ja, és ő van a legtávolabb a Fidesztől.
Mindazonáltal mostani évértékelőjével Gyurcsány szintet lépett, nyíltan szembefordult a képviseleti demokráciával, amennyiben a kormányzó pártokra szavazókat, illetve a kormányzattal bármilyen módon együttműködőket is megtagadta, arra buzdítva híveit, hogy kövessék a példáját. Mondhatnánk, bolond lyukból bolond szél fúj. Csak hát
ez a tényleg a Rákosi-korszak propagandáját idéző gondolat akkor is veszélyes, ha jelen tudásunk szerint kormányzati erőként belátható időn belül nincs lehetősége kiteljesedni.
Hiszen az emberek döntő többsége nem kér belőle. A közbeszédet és közgondolkodást azonban így is mérgezi. Üzenjük az ellenzéknek: nincs harmadik út, a Gyurcsánnyal való együttműködés nem demokratikus alternatíva.
Nyitókép: AFP / Isza Ferenc