Újabb és újabb hírek érkeznek a brüsszeli korrupcióról: kenőpénzekről, luxushotelekről és egyebekről. Tegnap robbant az újabb bomba.
A közelmúlt legnagyobb EU-s korrupciós bombája még december 9-én robbant, amikor az Európai Parlamentben rendőrségi razziát tartottak, és őrizetbe vettek négy embert, köztük egy volt európai parlamenti képviselőt. Akkor még próbáltak az ügyben szemérmesen eljárni, a szövetségi ügyészség meglehetősen polkorrekt módon csak annyit közölt: „egy Öböl-menti ország” által elkövetett korrupció gyanújával indított vizsgálat részeként intézkedtek a négy politikussal szemben.
Az Európai Parlament szocialistái már másnap arról írtak, hogy mennyire le vannak sújtva amiatt, hogy őrizetbe vették az EP egyik alelnökét, a szocialista görög Eva Kailit. Hat nappal később aztán az EP – „azonnali intézkedésként” – úgy határozott, hogy felfüggesztik a Katarral összefüggő jogalkotási munkát. Valamint megszavazták, hogy a katari érdekképviseletek ne léphessenek be a parlament területére.
Az eset kapcsán kétségkívül Eva Kaili lett a leghíresebb/hírhedtebb, viszont rajta kívül még három másik ember is reflektorfénybe került. Az EP-alelnök mellett őrizetbe vették élettársát, az olasz Francesco Giorgit, a szintén olasz Pier Antonio Panzerit (ezt a nevet kérjük jegyezzék meg, nemsokára visszatérünk rá), valamint egy harmadik olaszt, Niccolò Figà-Talamancát.
Közben tovább gyűrűzött a botrány:
Amikor megkérdezték Kailit, hogyan került a lakására a közel egymillió euró készpénz, azt a meglehetősen frappáns választ adta, hogy fogalma sincsen, esetleg a férje tudna válaszolni.
A gyanú szerint az őrizetbe vett személyek tekintélyes mennyiségű pénzért cserébe hathatós szószólói lettek Brüsszelben és Strasbourgban két közel-keleti országnak, Katarnak és Marokkónak.
Emlékeznek még a fentebb említett Pier Antonio Panzerire? Nos, az egykori olasz EP-képviselő a jelek szerint úgy fogadott el marokkói luxusnyaralásokat és kenőpénzeket, hogy közben a korrupcióellenes küzdelem céljából megalapított munkacsoportban is tevékenykedett.
Az egész korrupciós ügynek látványos eredményei lettek: az EU és Katar tavaly októberben kötött egy olyan megállapodást, amely korlátlan légtérhasználatot engedélyezett a Qatar Airwaysnek az Európai Unió területén.
illetve az EP elég erőteljesen kiállt az arab országokból érkező bevándorlás mellett. A frissebb fejlemények alapján a Katar-gate-nek elnevezett brüsszeli korrupciós botrány legalább hatvan politikust érint, akik javarészt szocialisták és néppártiak.
Kanyarodjunk is rá az ügy abszurdabb oldalára: emlékeznek, kizárták a parlamentből a Katar-párti személyeket. Erre visszaszólt a korrumpáló állam, és leszögezte, hogy „az ilyen diszkriminatív korlátozás bevezetéséről szóló döntés negatív hatással lesz a regionális és globális biztonsági együttműködésre, valamint a globális energiaszegénységről és energiabiztonságról folyó tárgyalásokra”.
Két érdekesség van még az eset kapcsán. Egyrészt a németek nemrég kötöttek meg egy egészen nagy gáz-dealt a katariakkal, másrészt az EU külügyi vezetője, Josep Borrell a múlt héten Marokkóba látogatott, ahol elmondta: megvitatta az állításokat a marokkói kormánnyal, majd bejelentette: aggódik.
Talán Greczula Levente László kollégánk fogalmazta meg a legjobban az eset tanulságát: „Elrepült a nagy kő Brüsszelben és Strasbourgban, s nem tudni, még hány EP-képviselőt talál meg. Az időzítés mindenesetre tökéletes: miközben a focivébé kapcsán a nyugati nyilvánosság – és az Európai Unió prominensei – egy tekintélyes része súlyos kritikákkal illeti a FIFA-t a korrupció miatt, végső soron az is kiderült, hogy akinek elég pénze van, az nemcsak focivébét vásárolhat magának, hanem EP-alelnököt is.”
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
Zelenszkijék esetleges finanszírozásáról külön nyilatkozat várható.
A kormány döntése értelmében tovább emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum, ami a következő években is meghatározza a magyar bérek alakulását.
A Financial Times szerint hajnali fél kettőkor született meg a kényszerű B terv a hitelfelvételről, amiből Magyarország zseniális húzással maradt ki.
