A magyar festőzseni, akinek képe Macron irodáját díszíti – Hantai Simon portréja

Írta: Kéri Gáspár

Nem csak a műértő közönség, de a Sotheby’s munkatársainak szemei is kikerekedtek, miután 2016. december 6-án párizsi kortárs aukciójuk kétségtelen fénypontjaként 4.432.500 euróért kelt el Hantai Simon M.A.4 (Mariale) című, 1960-ban festett nagyméretű vászna. A jutalékkal számolt leütési ár magyar származású művész alkotása esetében rekordnak számított akkor, és most is előkelő helyet foglal el. Mint később kiderült, a festményt a 20. századi és kortárs képzőművészet meghatározó mecénása, a Fondation Louis Vuitton vásárolta meg, sőt, az alapítvány idén nyáron nagyszabású kiállítást szentelt a száz éve született Hantainak.

A hír szenzációértékén túl azonban érdemes azonnal mélyebbre ásni: a leütési ár a műkereskedelem mindenkori működésén túl

bármit gondoljunk is a ma már sajnálatos módon kevesebb, mint tízmillió műértő országában. A sors különös játéka ugyanakkor, hogy a festő irtózott a műkereskedelem világától, nem véletlen, hogy pályája csúcsán – miután 1982-ben ő képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén – vonult vissza a nyilvánosságtól, hogy a világ zajától távol alkossa meg későbbi műveit. Hantai reputációja rendkívül magas Franciaországban és a világban, halála után öt évvel a Centre Pompidou életmű-kiállítással emlékezett rá, sőt a francia elnök dolgozószobája falán is egy Hantai-festmény található az Élysée-palotában.

A festményről színes fotó itt látható.

Hantainak a Macron irodájában lógó festményéről az Artmagazin a következőket írja:

„Hantaï pont ekkoriban szakított az őt először befogadó szürrealistákkal, méghozzá úgy, hogy legszentebb antiklerikális érzéseikben sértve meg őket vallásos ünnepség- és kiállítássorozatot szervezett a Notre Dame-ba.

A speciálisan előkészített hatalmas vászonra szövegek kerültek, és 1958 advent vasárnapjától kezdve egy éven keresztül Hantaï minden napját azzal kezdte, hogy imákat és értekezéseket, az istentisztelet szavait és hitvallásokat másolt a néha visszatörölt felületre, szinte már lelkigyakorlatként. A keresztény liturgia színeivel, vörös, zöld, lila és fekete tussal írt szövegek a végén furcsa színeváltozást eredményeztek, a kép rózsaszínűen dereng.”

Alkotásai Párizs és London vezető gyűjteményei mellett megtalálhatók többek közt a New York-i Guggenheim Museumban, a Musei Vaticani kortárs kollekciójában, de őriz néhány festményt a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtára is. 2019 óta Hantait a világ legismertebb magángalériája, a Gagosian képviseli.

Az életmű tehát nem egyszerűen Franciaország kulturális öröksége,

– a kiindulópont pedig Magyarország volt.

Hantai Simon egy biai sváb családban született 1922-ben, s ennek a közegnek bizonyos inspirációs forrásai nem egyszer köszöntek vissza későbbi műveiben. Erről maga Juhász Ferenc költő, Hantai földije és élethosszig tartó barátja is megemlékezett a festő édesanyja falusi kékfestőkötényei kapcsán; ám a kamrában lógó disznósajtok és stifolderek vágásfelületének mintázatai jelentősen átírt, absztrakcióba oltott látványa ugyancsak messzire jutott a párizsi galériás szcéna intellektuális közegében.

A Képzőművészeti Főiskola freskó szakára 1941-től járt Hantai, ahol a korszak jelentős hazai mestereitől, Aba-Novák Vilmostól és Kontuly Bélától tanulta a szakmát, ám már tanulmányai alatt foglalkoztatta Henri Mattise analizáló festészete és Pierre Bonnard laza ecsetkezelésű, festőies világa. Egy ellentmondásokkal teli, a hazai képzőművészeti életben ugyanakkor izgalmas korban lépett ki a szakmába, amit az Európai Iskola képzőművészeinek az európai avantgárd festészethez a szürrealizmuson és a nonfigurativitáson keresztül ezernyi szállal kötődő közössége igen karakteresen határozott meg. Ahogy az Európai Iskola művészeinek sem jutott levegő az 1947 utáni Magyarországon – többen emigráltak, mások kalandvágyból itthon maradtak –, úgy Hantai Simon is a távozás mellett döntött, s egy rövid római kitérő után feleségével, az ugyancsak festőművész Bíró Zsuzsával 1949-ben Párizsban telepedett le.

Egy éppen bezárkózó országból a szabad világ friss levegőjébe érkezve

amit az akkorra klasszikussá érő avantgárd analizálásával indított. Magyarországról érkezve nem volt véletlen kapcsolódása az utolsó még működő avantgárd csoporthoz, a szürrealistákhoz, amit a mozgalom teoretikusa, André Breton különös felkeresésével ért el. A fiatal festő saját születésnapján névtelenül az író lakásának ajtaja előtt hagyta egyik festményét, mely később – akkor még ugyancsak névtelenül – egy a szürrealisták által rendezett csoportos kiállításon tűnt fel. Ekkor viszont már nem maradt el a személyes bemutatkozás. Végül Breton volt az is, aki a harmincas éveibe lépő alkotó első önálló párizsi kiállítását megszervezte.

Erre az időszakra esnek Hantai biomorf alakzatokat felvonultató, vibráló színvilágú, visszakaparásos technikával készült különös hangulatú, az álom és a valóság határán egyensúlyozó festményei, melynek motívumaiba számos dolgot képes belelátni a szemlélő szubjektív képzelete. Az akkor még Párizsból hazatérő Csernus Tiborra is erőteljes hatást tettek ezek a festmények, hogy nem sokkal később megalapozzák Csernus mágikus realizmusba hajló szürnaturalista korszakát. Időközben Hantai megismerkedett az absztrakt expresszionisták, köztük Jackson Pollock munkáival, ami olyan mély benyomást tett rá, hogy a szürrealizmustól önkéntelenül is a gesztusfestészet felé terelte érdeklődését.

aki az ötvenes évek végére már a festészet és a szakralitás kapcsolatát kereste. 1962-ben új technikával, a ma is a nevéhez köthető pliage-zsal mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az előzőleg felfestékezett majd összehajtogatott, csomózott vagy összegyűrt vásznakat kiterítette, majd tovább dolgozott rajtuk. Hantai festészete ekkorra messzire jutott a szürrealizmus intellektualitásától és a gesztusfestészet automatizmusától, e munkáin leginkább a jel- és nyomhagyás archaikus szándéka fedezhető fel. Az első pliage technikával készült festményein éppen a kékfestő kötények emléke és a Szűzanyát szimbolizáló kék szín kettősének megjelenítése foglalkoztatta.

Erre az időszakra esett, amikor VI. Pál pápa szándékai nyomán a Musei Vaticani kortárs művek gyűjtésébe kezdett, így került Hantaitól is egy festmény a Máriás képek sorozatából. A pliage Hantai névjegyévé vált és elindította a világhír felé; egészen 1982-ig kilenc különféle sorozatba rendezte ezeket e műveket. Hantai tudatosan megtervezett életműve a nyilvánosságból való kilépés után az addigi életút egyfajta összegzéseként és továbbgondolásaként is értelmezhető. A visszavonulást megelőző évtizedek spirituális és intellektuális útkeresései, a szent és a profán közötti átjárás lehetőségei, valamint a szakítások és újrakezdések egyaránt jellemzik ezt az életművet, melynek karakteres kiindulópontjára a korai párizsi évek munkáira fókuszál a Makláry Fine Arts Galéria most nyílt centenáriumi kiállítása.

Izgalmas pillanatok vártak már a megnyitó előtti napon, mialatt Soós Éva galériavezetővel, a tárlat kurátorával beszélgettünk a kiállítótérben. A festmények jelentős része már kikerült a falakra, ám két korai, az 1940-es években még Magyarországon készült munka – egy figurális pasztell a Képzőművészeti Főiskola éveiből, valamint egy akvarell tájkép – még kereste helyét a párizsi évek jelentős és több alkotói korszakát felölelő festményei között. Nyomokban már mindkét korai munkán látszanak az absztraháló szándékok, valamint a jel- és nyomhagyás gesztusának első kísérletei, melyek a későbbi életmű egészét jellemzik. A heveny lelkesedést csak fokozta a galériában, amikor éppen megérkezett Franciaországból az utolsó négy festmény:

Bár a mintegy húsz festményt felvonultató centenáriumi tárlat az 1940-es és az 1980-as évek közötti időszakból válogat, hangsúlyosak azok az ötvenes években készült alkotások, melyek a Párizsba érkezés után saját hangját megtaláló Hantai munkásságára fókuszálnak, ám a pliage képek közül egy-egy darab a Mariale-, a Catamuron- és a Tabula-sorozatok közül is látható. A galéria kiállítása a nemzetközi pályán történő elindulás időszakába, a nulladik órába vezet bennünket vissza, hogy onnan fejtsük fel e kivételes életmű szálait – bízva abban, hogy Hantai Simon festészete méltó helyére, vele a köztudatba kerül Magyarországon is.

A tárlattal közel egy időben a Szépművészeti Múzeum Hantai, Klee és más absztrakciók címen centenáriumi kamarakiállítást nyitott, ahol mintegy hatvan műalkotás felvonultatásával nemzetközi kontextusban láttatja Hantai Simon festészetét.

Hantai 100. A centenáriumi kiállítás december 22-éig látogatható a Makláry Fine Arts Galériában.