Kiemelte a mobilitás fontosságát amelynek nemcsak közlekedési, hanem társadalomi vetülete is van. Példaként említette, ha valakinek több mint egy órát kell utaznia a munkahelyére, előbb-utóbb közelebb is költözik ahhoz. Fontos ezért az állam kezelésében lévő 32 ezer kilométer alsóbb rendű útvonal korszerűsítése, a 174 járásközpont elérhetőbbé tétele, a mobilitás biztosítása. Utalt arra is, hogy a 8500 kilométer hosszúságú vasúti pályák 50 százalékán van sebességkorlátozás (Ausztriában 15 százalék), s a magyar vonatok naponta 150-200 órát késnek, ami érdemben lehetetleníti el a közlekedést.
A közlekedési infrastruktúra fejlesztése kapcsán jegyezte meg, hogy „Magyarország stabil hídország Kelet és Nyugat között”, Záhony az ország kapuja Kelet felé. Arról a szándékról is beszélt, hogy „ne minden út Budapestre vezessen, ne Budapest központú legyen a fejlesztés”, de hozzátette: vele a főváros is jól jár, a nemzet fővárosának mindent megadnak, de az nem jelentheti azt, hogy a vidék ne fejlődjön.
Az országot sínre kell tenni
utalt a miniszter a vasútfejlesztési tervekre, de felhívta a figyelmet, amíg ez megvalósul „fejezzék be az autósok üldözését Magyarországon, az autóhasználókat nem lehet ellehetetleníteni, sőt támogatni kell” – mondta. Lázár János szorgalmazza összevont közlekedési megyebérletek bevezetését. Indoklásul azt mondta: Budapesten és agglomerációjában havi 9500 forintos bérlettel 40-45 ezer járatot lehet igénybe venni, ugyanennyi pénz például Hajdú-Biharban tíz kilométer megtételére elég.
Prioritást élvező projektek