Soros embere is beleszól a választásba: a CEU volt rektora szerint véget érhet a „globális orbánizmus”
Michael Ignatieff szerint a holnapi voksolás nemcsak hazai, hanem nemzetközi fordulópont is lehet.



A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a voksolás tétje a stabilitás és a változás között húzódik – a cikk azonban unalomig ismert narratívákkal dobálózik.

A magyar választás előtt „stabilitást keresnek az emberek” – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzése, amely több megszólalón keresztül próbál képet adni az országról, miközben számos, már sokszor cáfolt állítással próbálja aláásni a kormány hitelességét.
A cikk egyik kulcsállítása szerint a magyar társadalom jelentős része nem ideológiai, hanem gyakorlati szempontok alapján ítél. Egy vidéki nyugdíjas példáján keresztül úgy fogalmaz:

Az, amit politikának nevez, a mindennapjaiban tehercsökkentésként jelenik meg: a családpolitika és az árpolitika, valamint a béke ígérete.”
A szerzők is kénytelenek elismerni, hogy a kormány intézkedései kézzelfogható hatással bírnak:
„Ez érzékelhető, megfogható, tervezhető.”
Ez a tapasztalat magyarázza, hogy – a cikk saját megállapítása szerint is – a Fidesz által kiépített rendszer stabil maradt.
A FAZ ugyanakkor a szokásos nyugati-liberális bírálatok jegyzékét is felmondja a magyar modell leírásakor. A lap szerint Magyarországot 2010 óta a kormány (igen, egy darab, ebből is látszik, mennyire nincsenek tisztában ennyi év után sem a magyar demokrácia működésével... – a szerk.) egyfajta „szelektív bőkezűség rendszerével” kormányozza az országot.
Ezt is ajánljuk a témában
Michael Ignatieff szerint a holnapi voksolás nemcsak hazai, hanem nemzetközi fordulópont is lehet.

A FAZ arról panaszkodik, hogy csak bizonyos kivételezett csoportok részesülnek a társadalmi javakból:
révén.
Arra, hogy ezek alatt mit ért a cikk szerzője, természetesen nem kapunk konkrét példákat, de homályos sejtetésekből megtudhatjuk, hogy 2010 óta „a kormány egyre mélyebben és egyre többször nyúl bele a törvényekbe, a piac működésébe és az intézmények működésébe”, ami nyilvánvalóan rossz dolog.
A cikk egyes megszólalók véleményére támaszkodva még erősebb állításokat is megfogalmaz, például Bence Tamás közgazdásztól megtudhatja az olvasó, hogy Magyarország
látszatdemokrácia jogállami intézményekkel, amelyekből hiányoznak az ellenőrzési mechanizmusok”.
Neki természetesen az sem okozna gondot, ha megszűnnének a rezsicsökkentéshez hasonló állami támogatások, bár az érvelése meglehetősen önellentmondásos:
Éppen a gyermekeim miatt fizetnék inkább többet egy demokratikus országért, mert jelenleg gyakorlatilag azzal kell szembenéznem, hogy minden gyermekem külföldre fog költözni.”
A FAZ megállapításai azonban nem újkeletűek: évek óta visszatérő elemei a Magyarországot bíráló nyugati diskurzusnak, amelyekkel a magyar kormány rendre vitába száll, és meg is cáfolj azokat.
A gazdasági helyzet bemutatásakor a FAZ kettős képet rajzol. Egyrészt elismeri az alacsony adókat és az energiaárak mérséklését, másrészt kritizálja az állami beavatkozásokat. Bence Tamás szerint a gazdaságpolitikát így lehet leírni:
Először padlógáz, aztán vészfékezés.”
Ugyanakkor a cikk maga is utal arra, hogy
A megkérdezett közgazdász szerint természetesen a Brüsszel által visszatartott európai uniós források kulcskérdést jelentenek, és csak a Magyar Péter vezette Tisza Párt lenne képes hazahozni ezeket.
Az elemzés végső soron egy régi keretbe illeszti a magyar helyzetet:
Bár a FAZ nem tudja letagadni a magyar modell bizonyos eredményeit, tovább erőlteti azokat a kritikákat, amelyek évek óta meghatározzák a Magyarországról szóló, egyoldalú, torz nyugati narratívát.
Ezt is ajánljuk a témában
Újabb vágyvezérelt cikket közölt a The Guardian.

***
Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP
