Mi vár a patriótákra Európában? Ez minden magyar életét befolyásolni fogja

Az Európai Unió három nagy tagországában is fontos szerepbe kerülhetnek a szuverenista erők.



A határátkelőkön újra megjelent az élet, és egyre többen térnek vissza otthonaikba a háborús hetek után. Az iráni lakosság azonban továbbra is bizonytalan abban, hogy a törékeny tűzszünet tartós maradhat-e, és megszülethet-e egy átfogó megállapodás az Egyesült Államokkal. A félelem és a remény egyszerre van jelen.

Az északnyugat-iráni térségben, a hegyekkel szegélyezett utak mentén ismét nő a forgalom, miután a harcokat egyelőre két hétre felfüggesztették – számolt be róla a BBC riportja. Az iráni mindennapok azonban továbbra is a közelmúlt eseményeinek árnyékában zajlanak, és a lakosság tapasztalatai is rendkívül eltérőek.

Egy ősz hajú bankár, aki egy hónapot Törökországban töltött fiával, úgy fogalmazott:

Az én városomban főként katonai célpontokat értek találatok, nem lakóházakat és civil infrastruktúrát.
Mások azonban egészen más képet festenek. Egy idős asszony aggodalommal a hangjában mondta: „Kicsit félek”, majd hozzátette: „Minden Isten kezében van.” Az iráni társadalomban tehát egyszerre van jelen a megkönnyebbülés és a bizonytalanság. Egy fiatal nő úgy vélekedett, hogy a tűzszünet várhatóan nem lesz tartós, míg egy másik férfi úgy véli:
Trump soha nem hagyja békén Iránt; el akar minket nyelni.
Az iráni infrastruktúra több ponton is megsérült a harcok során. A Tabrízt Teheránnal összekötő egyik fontos híd például rakétatámadás következtében omlott össze, így az utazók kénytelenek kerülőutakat használni. A hosszú, akár tizenkét órás utak során a pusztítás nyomai mindenütt láthatók, beleértve katonai létesítmények romjait is.
A BBC beszámolója szerint az Iszlám Forradalmi Gárda egyik laktanyája teljesen megsemmisült, de más katonai és rendőrségi objektumokat, valamint gyárakat is találatok értek.
Miközben az Egyesült Államok és Izrael azt állítja, hogy kizárólag katonai célpontokat támadtak, jogi szakértők egyre gyakrabban vetik fel a nemzetközi humanitárius jog megsértésének lehetőségét. A háború árnyékában a társadalmi változások is tovább élnek. Az országban egyre több nő jelenik meg fejkendő nélkül, ami a korábbi tiltakozások öröksége.
Bár a szigorú szabályok hivatalosan továbbra is érvényben vannak, a mindennapi gyakorlat sok helyen lazult.
Közben a politikai vezetés is átalakulóban van. Az országban új plakátok jelentek meg a három legfelsőbb vezető portréjával, köztük a jelenlegi vezető utódjával, Modzstaba Hámeneivel, akiről azt feltételezik, hogy a háttérben aktív szerepet játszik az új stratégiai irányvonal kialakításában.
A katonai eseményekkel párhuzamosan intenzív diplomáciai egyeztetések zajlanak. Az Egyesült Államok és Irán képviselői Iszlámábádban tárgyaltak, ahol Washington „végső ajánlatként” mutatta be elképzeléseit. Az amerikai fél többek között az atomprogram leállítását, a dúsított urán átadását és a Hormuzi-szoros megnyitását várja el.
Teherán ezzel szemben az iráni háború teljes lezárását, a szankciók feloldását és a károk megtérítését követeli. Az iráni fél elutasította a húszéves nukleáris moratóriumot, és ragaszkodik korábbi javaslatához, amely egy rövidebb, ötéves időszakról szólna.
A feszültséget tovább növeli, hogy Irán nem hajlandó átadni a jelentős mennyiségű, magas dúsítású uránkészletét, és továbbra is kitart a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzése mellett. Egy magas rangú katonai vezető már azzal fenyegetőzött, hogy leállíthatják a tengeri kereskedelmet a térségben.
Mindeközben az Egyesült Államok részéről is kemény hangvételű nyilatkozatok hangzanak el. Donald Trump például arról beszélt, hogy egy óra alatt képesek lennének megsemmisíteni Irán infrastruktúráját, bár hozzátette, hogy ezt nem kívánják megtenni.
A diplomácia azonban még nem fulladt kudarcba. Újabb tárgyalási forduló előkészítése zajlik, és felmerült a tűzszünet meghosszabbítása is. Az iráni társadalom közben kivár: sokan abban bíznak, hogy egy esetleges megállapodás véget vethet a szankcióknak és javíthatja az életkörülményeket. A jelenlegi helyzetet azonban leginkább a bizonytalanság jellemzi. Az irániak az elmúlt években már számos válságot átéltek, a belső tiltakozásoktól a külső konfliktusokig, így most is inkább napról napra próbálnak alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez.
Nyitókép: ATTA KENARE / AFP