Még csak most kezdődik a balhé: a Hormuzi-szorost hermetikusan lezárták a perzsák
A tankereket szétlövik, az üzenet világos.

Az iráni háború katonai szempontból egyértelműnek tűnhet, ám a konfliktus kimenetele korántsem dőlt el. A Hormuzi-szoros körül kialakult patthelyzet mutatja, hogy Teherán gazdasági eszközökkel is képes nyomást gyakorolni, és ezzel akár a globális erőviszonyokat is befolyásolhatja.

Az amerikai és izraeli erők több ezer célpontot semmisítettek meg, mégsem sikerült térdre kényszeríteni Teheránt, amely a Hormuzi-szoros révén továbbra is kulcsszereplő maradt a konfliktusban. A 19FortyFive elemzése szerint a katonai fölény ellenére egy stratégiai patthelyzet alakult ki, amelyben Irán gazdasági hadviselésre váltott.
A háború során az Egyesült Államok és Izrael több mint 8–9 ezer katonai célpontot semmisített meg. Súlyos csapást mértek az iráni légvédelemre, rakétarendszerekre és a parancsnoki struktúrákra, lényegében szétzúzva az úgynevezett „mozaikvédelmi stratégiát”, amely decentralizált működésével próbált ellenállni a támadásoknak.

Ennek ellenére Irán nem omlott össze. Teherán egy hatalmas ütőkártyát tart a kezében: a Hormuzi-szorost.
Az iráni hadsereg gyors támadóhajókat és tengeri aknákat vetett be, hogy elzárja a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalát. Ez az átjáró kulcsszerepet játszik a globális olajszállításban, hiszen a világ energiahordozóinak mintegy 20 százaléka halad át rajta.
Ezt is ajánljuk a témában
A tankereket szétlövik, az üzenet világos.

A katonai vereségek ellenére Irán stratégiai célja nem a hagyományos győzelem, hanem az ellenfél gazdasági meggyengítése lett. Az olajárak rögtön emelkedni kezdtek, a West Texas Intermediate hordónkénti ára 92 dollár körül alakult.
Ez nem véletlen fejlemény. Teherán tudatosan idéz elő globális energiaválságot, amely inflációt gerjeszt és politikai nyomást helyez a nyugati kormányokra.
Egy teljes blokád még súlyosabb következményekkel járna. A dallasi jegybank modellje szerint ha a Hormuzi-szoros lezárása a globális olajkínálat közel 20 százalékát kivonná a piacról, akkor az olaj ára akár 98 dollárra is emelkedhetne, miközben a világgazdaság növekedése jelentősen visszaesne.
Az energiaárak emelkedése közvetlen politikai következményekkel is járhat. Az Egyesült Államokban a magas üzemanyagárak különösen érzékenyen érintik a választókat, ami belpolitikai nyomást gyakorolhat a döntéshozókra. Donald Trump elnök figyelmeztette Iránt, hogy ha nem nyitja meg a Hormuzi-szorost, az Egyesült Államok az iráni energetikai infrastruktúrát is célba veheti. Ugyanakkor tárgyalások lehetőségéről is beszélt, bár Teherán tagadta, hogy béketárgyalások zajlanának.
Ezt is ajánljuk a témában
A katonai fenyegetések után diplomáciai nyitás körvonalazódik, de a részletek továbbra is homályosak.

A helyzet így kettős: miközben katonailag Irán súlyos veszteségeket szenvedett el, gazdasági eszközökkel képes olyan nyomást gyakorolni, amely akár a konfliktus lezárását is kikényszerítheti.
A háború jelenlegi szakasza azt mutatja, hogy a modern konfliktusokban a katonai fölény önmagában nem elegendő. A Hormuzi-szoros körüli helyzet rávilágít arra, hogy az infrastruktúra és a gazdasági csomópontok kontrollja legalább olyan fontos, mint a harctéri sikerek.
Irán ugyan jelentős veszteségeket szenvedett el, de az olajpiac feletti befolyása révén továbbra is képes alakítani a háború menetét.
Nyitókép: Giuseppe CACACE / AFP