A katonai és civil foglyok szabadon engedésének igénye – mellyel egyébként Zelenszkij keményen beszólt a Vöröskeresztnek is, amely szerinte nem igyekszik eléggé azon, hogy bejusson az ukrán foglyokat őrző orosz táborokba – tárgyalási kérdés, ukrán részről Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes a háború korai szakaszában sikerrel folytatott Oroszországgal fogolycsere-tárgyalásokat.
Zelenszkij azon követelése, hogy az ENSZ-alapokmány 2. cikkelyének értelmében következzen be Ukrajna területi integritásának visszaállítása, nem meglepő, ahog yaz sem, hogy az ukrán elnök szerint ez „nem tárgyalási alap”. Zelenszkij nyilvánosan nem is mondhat mást, hiszen ez megsemmisítő hatással lenne az ukrán katonák moráljára – ugyanakkor látni kell, hogy a katonai helyzet ezt még annak ellenére sem indokolja, hogy az oroszok az elmúlt hónapokban az Ukrajna északkeleti részén található Harkiv, illetve a dél-ukrajnai Herszon térségében súlyos vereségeket szenvedtek. Borítékolható, hogy – akár de jure, akár de facto – területi veszteségek nélkül Ukrajna nem fogja tudni megúszni ezt a háborút. Nem tudjuk pontosan, mik Oroszország területi követelései –
a herszoni kivonulásból is látni, hogy a „népszavazások” eredményeit maguk sem veszik komolyan –,
de olyan rosszul nem állnak és nem is tudnak állni katonailag, hogy legalább a 2014-2022 között megszállt területek feletti orosz fennhatóság elismerését ne követelhetnék.
Az orosz katonák kivonulása és a harcok befejezése teljesen logikus velejárója a békének – ugyanakkor nem feltétel, hanem következmény, hiába szabja Zelenszkij feltételül.