Robbantás után: megint Erdogan lehet az erőskezű szultán

Mintha a budapesti Váci utcán robbantottak volna – Törökország legnagyobb városában, a 15 milliós Isztambulban valami hasonlót jelentett az Istiklal nevű sétálóutcájában elkövetett merénylet.

Emlékezetes:

– nagyrészt szerencsére könnyebb sérüléseket szenvedtek, közülük 50-et már hazaengedtek, de van néhány súlyosabb sérült is.

A pokolgépet a forgalmas sétálóutcában elhelyező elkövetőt – egy nőt, aki a rendőrség szerint egy hónapja érkezett a városba – viszonylag hamar elfogták, emellett több tucat másik ember is őrizetben van.

A török belügyminiszter, Süleyman Soylu rögtön a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) kötötte az akciót elkövető nőt, Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig aljas támadásnak nevezte a történteket,

Ahogy az azonnali reakciókból is kivehető, Ankara számára a szörnyű merénylet újabb politikai helyzetet jelent – és nem csak külpolitikai téren, mint arra elemzések is rámutattak –, hanem a török belpolitika terén éppúgy.

Ami ez utóbbit illeti, Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet Törökországgal foglalkozó kutatója lapunk kérdésére rámutat: a gazdasági helyzet romlását már az átlag törökök is a saját bőrén érzik, elsősorban a hivatalosan is 80 százalékos infláció miatt, és „az országban a gazdasági helyzet képes erőteljesen befolyásolni egy választás kimenetelét, az Erdogan-féle AKP 2002-es győzelmét is jelentős részben ennek köszönhette”.

AKP és ellenzéke: Átbillenő erőegyensúly

Jelenleg a török kormánypárt és maga Erdogan népszerűsége sem áll valami fényesen a közvélemény-kutatások alapján, miközben a júniusi parlamenti és elnökválasztás vészesen közeleg – emlékeztet a kutató. Mivel minden mindennel összefügg, a menekültkérdés is ennek következtében kezd erőteljesen átpolitizálódni, hiszen az átlag török szavazó most kezdi erőteljesebben tehertételnek érezni a hivatalosan négymillió, az illegálisan itt tartózkodókkal együtt azonban még ennél is magasabb számban Törökországban élő menekültek jelenlétét.

amelynek része így az elsősorban szíriai menekültek hazazsuppolásával, és a Bassar el-Aszad szír elnökkel való kibékülés lehetőségével kampányol,

Erdoganék viszont az önkéntes hazatérést próbálják hangsúlyozni, illetve segíteni például szíriai házépítési programokkal.

Ezt a dinamikát írhatja felül az Istiklal utcai robbantás. Pénzváltó Nikolett szerint valószínűleg most ez lesz az új kampánytéma, Erdoganék pedig elsősorban a hagyományosan szavazatokat hozó terrorkérdést, illetve kurd kérdést vehetik elő. Ilyen szempontból politikai téren

– emlékeztet a kutató. Ekkor az történt, hogy a nyári választásokon az AKP nem tudott abszolút többséget szerezni, így nem tudott egyedül kormányt alakítani.

A 2015-16-ban sűrűn történő terrortámadások közül az egyik 2015. július 20-án, Suruçban történt, amely a PKK és a török állam közötti fegyverszünet felbomlásához vezetett. Egy másikra – egy 102 halottal és 400 sebesülttel járó robbantásra a központi vasútállomáson – pedig éppen az új választás előtt egy hónappal, október 10-én került sor Ankarában, egy ellenzéki – kurd – tüntetésen. Ez részben „megoldotta” Erdoganék problémáját: a szavazók inkább az AKP-ra voksoltak, így újra meglett az abszolút többség –

„Ez a fajta ostromlott erőd-retorika jól működik a világ minden részén, így Törökországban is: az erőskezű vezető ilyenkor vonzóbbnak tűnik a választók előtt, aki meg tudja védeni az embereket; igaz ez akár belső, akár külső támadás történik” – fejtegeti a szakértő. Így Erdogan most képes lehet ezzel a jobboldalról behúzni azt a hiányzó szavazatmennyiséget, amely megint elég lehet az abszolút parlamenti többséghez és elnöki újrázásához.

Pénzváltó Nikolett azt sem tartja kizártnak,

Emlékezetes, az Iszlám Állam 2017-es legyűrése után Törökország támadást indított a kurd hadsereg által felszabadított szíriai területek ellen, a terrorizmus elleni fellépéssel indokolva egyfajta úgynevezett biztonsági zónák létrehozásának igényével. Ezek jelentős részben sikerültek is.

Ugyanakkor, mint arra Pénzváltó Nikolett rámutat,

annál is inkább, mert már régóta szóban forog egy újabb katonai intervenció Szíriában az elfoglalt „biztonsági zónák” kiszélesítéséről, és így összekapcsolásáról Kobani térségében, amely szíriai Kurdisztán egyik központjának is tekinthető. Vagyis most, hogy hivatalos szinten Ankara azt kommunikálja, hogy a támadó ugyan Afrínból érkezett, de a parancsot neki Kobaniban adták, legitimitást adhat az újabb beavatkozásnak.

Ami a külpolitikai vonatkozásokat illeti, a szakértő felidézi, Törökország és nyugati szövetségesei között régóta jelenős nézeteltérés van a kurdok miatt; nem véletlen, hogy visszautasították az amerikai részvétnyilvánítást, hiszen az Egyesült Államok látta el fegyverekkel az akkor még az Iszlám Állam ellen harcoló kurdokat.

Mindemellett napirenden van még a svéd és finn NATO-csatlakozás kapcsán is a fennálló török követelések kérdése is. Ismert, a két észak-európai ország kapcsán Ankara megfogalmazta igényeit, amelyek elsősorban az ott emigrációban élő, török szempontból terroristának tekintett személyekkel kapcsolatos erőteljes fellépésre irányultak, és nem kizárólag a PKK tagjai, hanem más, nyugaton nem terroristának tekintett szervezet tagjai tekintetében is.

Biztonság vagy olcsó kenyér?

A kérdésre, hogy egyébként a törökök számára a gazdasági problémákat miképpen írja felül a terrorfenyegetettség kérdése, Pénzváltó Nikolett kifejti: a törökök hozzá vannak szokva a pénzügyi problémákhoz, hogy időről időre válságokat kell túlélniük, ellenben a stabil biztonsági helyzetet ennél fontosabbnak ítélhetik meg a választók.

S megint nem kevesen ezt az értéket Erdogan személyével kötik össze, ami evidens, hogy előnyt jelent neki az esedékes választások során, pláne, ha még napirenden is tudja tartani a témát – jegyzi meg a kutató, aki hozzáteszi:

a konzervatív anatóliai alsó középosztály erős bástyája a tábornak, akiknek elképzeléseire jól rezonálhat a mindenért a Nyugatot felelőssé tévő Erdogan-féle retorika.

Eközben az alternatíva, a hatpárti ellenzéki koalíció eleve rendkívül sokféle pártokból tevődik össze, az elnökjelöltjük személye sem ismert még, és ha az Erdogan egyenlő stabilitás a törökök egyik eddigi fő tapasztalata, a másik éppen az, hogy a többpárti koalíciók nem húzták sokáig kormányon; „a stabilitás igényét pedig nem biztos, hogy felülírja az, hogy most éppen drágább a boltban a kenyér” – összegzi Pénzváltó Nikolett.

Fotó: Mandiner archív