Bárhol járunk, a böngészést az esetek többségében egy „elfogadással” vagy „visszautasítással” kell kezdenünk. A „süti” (angol nevén cookie) egy kis fájl, amely a weboldalak meglátogatásakor kerül a számítógépre. Telefonra. Táblagépre.
Pontosabban fogalmazva: a cookie egy olyan információcsomag, amit a szerver küld a készüléken használt böngészőnek, majd a böngésző visszaküld a szervernek minden kérés, oldallátogatás alkalmával. Céljuk, hogy valamilyen állapotot rögzítsenek, és azt megjegyezzék, eltárolják. Ilyen állapot lehet mások mellett böngészési tevékenységeink, így a korábban megtekintett oldalak adatai. Természetesen mindezt GDPR-kompatibilisen, mivel személyes adatokat bizonyos célokra kizárólag az érintett kifejezett, előzetes hozzájárulását követően lehet kezelni, és a hozzájárulást részletes és egyértelmű tájékoz-tatásnak kell megelőznie.
Jobb esetben ezek a „sütik” a munkamenet végeztével, tehát az adott oldal (és a browser) bezárásával törlődnek a készülékekről. (Persze, manuálisan szintén lehet ezeket törölni, de ahogy azt az ad blocknál említettük, itt sincs mindenki tisztában a browserek „tisztításával”.) A tartalomkészítők számára viszont kulcsfontosságú a létük: többek között ezek és a külső szolgáltatók (a már említett Google mellett a Facebook/Meta cég is idesorolható) mérőkódjaival készítik az oldalstatisztikákat; a felhasználók profilozását (demográfiai adatok, érdeklődések).
4. Csetbotok, amiket, „akiket” soha senki nem kérdezett
Ha túl is jutnak a felhasználók a „sütik” kezelésén, előfordulhat, hogy akad még egy lépés: lekapcsolni a csetbotokat, akik ugyan