Grandeur és valóság: milyen erős a francia haderő?

2022. szeptember 29. 15:10
A francia nagysághoz való ragaszkodás számos racionális döntést eredményezett, azonban az ambíciók sok szempontból nincsenek összhangban a francia gazdaság valós teljesítő képességével. Mekkora a francia nukleáris elrettentő erő? Milyen magyar gyökerei vannak egy francia ezrednek? Folytatódik Seregszemle cikksorozatunk – ezúttal a francia hadsereg erejének elemzésével!

Nyitóképen: Emmanuel Macron francia elnök az idei Bastille napi felvonuláson (Ludovic MARIN / AFP)

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

***

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország és Németország haderejéről írtunk. Most a franciák kerülnek sorra.

Nehéz helyzetben van az, aki Franciaország fegyveres erejéről ír. Egyrészt ott vannak a múlt dicsőséges győzelmei, a párizsi Diadalívre felvésett nevek: Marengo, Austerlitz, Jéna. De ahogy Napóleon zsenije kihunyt, és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméje által tüzelt élan helyére a technológia szürke fölénye lépett,

úgy hagyta el a dicsőség a francia fegyvereket.

Bár a poroszoktól Gravelotte St. Privat mellett 1870-ben elszenvedett vereség szégyenét némileg lemosta a poilu-k (francia közkatonák) helytállása az I. világháború földi poklában, azonban a francia fegyveres erők teljesítménye, illetve annak vélelmezett hiánya a II. világháborúban folyamatosan célpontja a jellemzően angolszász eredetű vicceknek. Tény, hogy sem a Maginot-vonal, sem a hathetes ellenállás 1940-ben, vagy a francia flotta 1942-es önelsüllyesztése Toulonban nem kívánkozik a hadtörténelem legfényesebb lapjaira.

Nem lehet elégszer elmondani, hogy minden fegyveres erő az azt kiállító ország önmagáról alkotott képét tükrözi vissza. A francia énképhez elválaszthatatlanul hozzátartozó gloire (dicsőség) és grandeur (nagyság) miatt de Gaulle elnök 1966-ban kilépett a NATO katonai szervezetéből és követelte a francia területeken fekvő NATO bázisok felszámolását. Ez persze nem jelentette a szövetség politikai és egyéb részeinek elhagyását, mindössze annyit, hogy a NATO Európai Erőinek jellemzően angolszász parancsnoka irányítása alól kikerültek a francia fegyveres erők, ideértve a hadászati nukleáris erőket is.

És itt álljunk is meg egy pillanatra. Ahogy a sorozat többi részéből is kitűnik, egy ország fegyveres erői úgynevezett haderőnemekre oszlanak. Szárazföldi, légi, és tengerparttal rendelkező országok esetén haditengerészeti haderőnemről beszélhetünk (Bolíviát kivéve, amely az egyetlen ország, amely tengeri kapcsolat nélkül is rendelkezik haditengerészettel, de ez egy másik történet). Nukleáris fegyverekkel rendelkező országok esetében hagyományosan egy (vagy több) külön haderőnembe szervezik az általában szárazföldi és tengeri indítású interkontinentális rakétákból álló úgynevezett hadászati csapásmérő vagy rakétacsapatokat.

Nos, de Gaulle a francia eszközök felett gyakorolt angolszász befolyás miatt sokallt be.

Többek között. Döntését egyébként Nicolas Sarkozy elnök vonta vissza 2009-ben. A NATO katonai szervezetébe visszatérő franciák azután egy lendülettel meg is akasztották az „aszimmetrikus háború” fogalmának amerikai teoretikusok szponzorálta terjedését a szervezeten belül, de ez megint csak egy másik történet.

A francia atom

Visszatérve a nukleáris fegyverekhez: atomhatalmak esetében hagyományosan ezen eszközökkel kezdik az adott ország fegyveres erejének bemutatását, hiszen ezek az eszközök adják az állam igazi súlyát.

Jellemző módon a francia vezetés nem vonta össze egyetlen haderőnembe a Force de frappe (csapásmérő erő), később Force de dissuasion (elrettentő erő) névre hallgató tömegpusztító fegyvereit. 2008-ban Sarkozy elnök feloldotta a robbanófejek számának titkosítását, és

nyilvánosságra hozta, hogy országa 200 nukleáris robbanófejjel rendelkezik.

Ezek a három hagyományos haderőnemben szolgáló hordozóeszközökre vannak szerelve. A légierő kifejezetten nukleáris fegyverek célba juttatására kifejlesztett Mirage 2000N repülőgépein gravitációs bombák vagy az ASMP rakéták formájában bevethető eszközök tartoznak. A hidegháború deltaszárnyú gépeit a hírek szerint 2022-re már teljesen lecserélték a szintén Dassault gyártmányú Rafale F3-asokra. A nukleáris triádnak nevezett (légi, tengeri, szárazföldi indítású eszközök) csoport szárazföldi indítású rakétái korábban szintén a légierőhöz tartoztak, azonban 1999-ben ezt a „lábát” a triádnak a francia vezetés felszámolta, így jelenleg nem áll rendszerben francia szárazföldi indítású ballisztikus rakéta. A harmadik csoportba a haditengerészet eszközei tartoznak, elsősorban a Le Triomphant osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók.

A Charles de Gaulle repülőgép-hordozó (fotó: Wikipedia)

Jól jellemzi a fegyverrendszer költségeit és korlátait, hogy a négy egységből álló tengeralattjáró osztályból mindössze egy, legfeljebb kettő járja a tengereket, a többi felújítás vagy karbantartás alatt van. A hasonló amerikai egységeknél némileg kisebb hajók 16 darab M45 vagy típusú M51 rakétával vannak felfegyverezve, amelyek mindegyike 5-10 darab 150 kilotonnás, azaz a hirosimainál 7-8-szor nagyobb teljesítményű robbanófejjel vannak ellátva. Ez utóbbi egyébként felveti a kérdést, hogy ha 16 rakétát számolunk, mindegyiken 10 robbanófejjel, az 160.

Mi jut a többi tengeralattjáróra? Valószínű, hogy a bevallott és a ténylegesen napok alatt használhatóvá tehető robbanófejek száma között jelentős eltérés van. Ettől függetlenül

az egyetlen járőröző tengeralattjáró is elegendő pusztító erővel rendelkezik bármelyik közepes, sőt akár egy nagyhatalom elrettentésére is.

Fentieken túl a francia haditengerészet hordozói hagyományosan szállítanak nukleáris csapásmérésre alkalmas repülőgépeket, nincs ez másképp a később bemutatandó Charles de Gaulle hordozóval sem.

Ez utóbbi azért is fontos, mert Nagy-Britannia kiválásával az EU-ból a francia nukleáris erő maradt az egyetlen elrettentési képessége az Európai Uniónak. Márpedig a korlátozott hatótávolságú vadászbombázók és az egyetlen folyamatosan járőröző ballisztikus hordozó tengeralattjáró meglehetősen csekély erő, amelyet Putyin elnök Macron szemére is hányt az utolsó közösen tartott sajtótájékoztatójuk során.

A szárazföldi haderők

Rátérve a hagyományos haderőnemekre: az Armée de Terre, a szárazföldi erők állományába nagyjából 120 ezer fő tartozik, 23 ezer tartalékossal kiegészítve. A haderőnemeket alkotó fegyvernemek szempontjából a francia szárazföldi erőkhöz, különleges, légi szállítású, gyalogsági, páncélozott lovassági (harckocsizó-felderítő), tüzérségi, tengerészgyalogsági (!), könnyű repülő, műszaki, híradó és az elengedhetetlen logisztikai és hírszerzési feladatú egységeket sorolják. Ideértve természetesen a híres idegenlégiót és, nos, a párizsi tűzoltókat. Ez a speciális tűzoltó alakulat történelmi hagyományok miatt került a szárazföldi erőkhöz, és nemcsak Párizs belvárosa, hanem a marseille-i tengerészeti bázis, valamint bizonyos, kiemelten fontos területek katasztrófavédelmi feladataival van megbízva.

Itt érdemes megjegyezni, hogy van az Armée de Terre-nek egy magyar eredetű egysége.

Az 1. ejtőernyős huszárezredet (1er Régiment de Hussards Parachutistes, 1er RHP) Bercsényi László, Bercsényi Miklós, II. Rákóczi Ferenc hadvezérének fia alapította. Az 1720-ban létrejött ezred indulója a mai napig a torz magyar kiejtéssel énekelt „Gyenge violának letörött az ága” kezdetű nóta.

A franciaországi Bercsényi-huszárok magyarul éneklik himnuszukat

Érdekesség, hogy a francia hadsereg rendszeresített a világon másodikként – és elsőként a NATO-ban – bullpup rendszerű kézifegyvert, a híres Trombitát (Trombone), egy évvel a semleges Ausztria hasonló kialakítású Steyr AUG-ja után. Az eredetileg FAMAS névre hallgató eszköz furcsa formáját annak köszönhette, hogy a legtöbb modern gépkarabéllyal ellentétben a tár nem a pisztolymarkolat elé, hanem mögé került. Ez a furcsa megoldás maximális csőhosszt, ezáltal pontosságot és lövedéksebességet tett lehetővé, a fegyver hosszának csökkentésével. Az extravagáns fegyvert 2017-től fokozatosan leváltja a német Heckler und Koch HK 416-os fegyvere.

Jól mutatja a korábban erős francia hadsereg állapotát a nehéztechnika helyzete.

Ugyan a teljesen francia fejlesztésű Leclerc harckocsiból 200 körüli darabszám áll rendszerben és több száz tartalékban, a lánctalpas gyalogsági szállító és harcjárművek teljesen kivonásra kerültek. Ugyan a fejlett francia autóiparnak köszönhetően többfajta modern kerekes harcjármű áll szolgálatban (VBCI, VAB, VBMR Griffon, VBMR-L Serval, VBL, PVP, stb.) egyértelműen hiányzik a páncélvédettséget tűzerővel kombináló nehezebb lánctalpas technika. Hasonlóan vegyes a tüzérség helyzete. Az 1977-ben rendszeresített, az AMX-30 harckocsi alvázára épített 155 milliméteres önjáró tüzérségi eszközből, az AMX-30 AU F1-ból már csak 32 darab állt szolgálatban, utódtípusa nem ismert. A részben a lecserélésére kifejlesztett, teherautó-alvázra épített CAESAR gyártási üteme lassú, ráadásul a 2008 óta összesen legyártott 76 darabból 18-at átadtak Ukrajnának.

Űrben, vízben, levegőben

A francia légi- és űrerőhöz (Armée de l'air et de l'espace) tartozik minden, ami repül. A 40 ezer fő körüli létszámú haderőnem 2020-ban kapta teljes nevét. A wingekre és az azokat alkotó századokra osztott haderőnem 30 feletti hazai és a 10 tengerentúli bázisra települt, 900 feletti repülőeszközzel, valamint ötven körüli felderítő, kommunikációs és navigációs műholddal rendelkezik.

Fő erejét a kivétel nélkül francia gyártású vadászbombázók képezik,

a hidegháború híres deltaszárnyúinak utolsó típusából, a Mirage 2000 C/D variánsaiból még több mint 100 példány áll rendszerben, míg az utódtípus Rafale B/C-ből 96 képezi a légierő részét. Közel száz, különböző méretű szállító repülőgépe jól mutatja az Armée de l’Air-re háruló feladatok összetettségét és méretét. Közel 30 VIP-szállító, 80 közepes szállító helikopter, és 150 körüli kiképző, valamint 12 amerikai eredetű nagyobb drón egészíti ki a repülőeszközök listáját. A haderőnemhez tartoznak a honi légvédelem eszközei is. Érdekesség, hogy 2019 júliusában Macron elnök kezdeményezésére felállt a francia űrerő is, fél évvel az amerikai előtt. Szintén érdemes megemlíteni, hogy Florence Parly honvédelmi miniszter az új szervezettel kapcsolatban megjegyezte, hogy Franciaország fenntartja a jogot, hogy lézerrel szerelje fel műholdjait, „természetesen” védelmi céllal. Ahogy a szárazföldi erők esetében, úgy a légi és űrerőnél is a felszerelés túlnyomó többsége francia, és/vagy európai eredetű.

Rafale a Charles de Gaulle-on (fotó: Wikipedia)

Nagyságban nem sokkal marad el a légierőtől a francia haditengerészet, a Marine National: 37 ezer fő szolgálja ki a 4 nukleáris rakéta hordozóból, 6 nukleáris vadász tengeralattjáróból, valamint egyetlen repülőgép hordozóból, 14+6 nagyobb felszíni harci egységből, és 3 nagyobb partra szállító hajóból álló flottát. Még 13 tengeri őrhajó és 16 aknaszedő egészíti ki a felszíni egységek listáját. A haditengerészethez tartozik még a Charles de Gaulle hordozóra települt 42 darab haditengerészeti Rafale-M harci, valamint nagyjából 50 felderítő, és 90 feletti darabszámú, vegyes feladatú forgószárnyas eszköz is.

Ugyan a francia gyarmatbirodalom már a múlté,

szoros a politikai-védelmi együttműködés a világ minden részén elhelyezkedő volt kolóniákkal,

arról nem is beszélve, hogy Franciaország számtalan tengerentúli területtel rendelkezik.

Kiterjedt érdekeltségeihez képest költségvetési okokból relatív gyenge haditengerészet párosul. Példának okáért a haderőnem doktrínája két repülőgép-hordozó rendszerben tartását írja elő, azonban erre a nukleáris meghajtású Charles de Gaulle 2001-es rendszerbe állítása óta nem volt pénzügyi fedezet. Az egyértelmű törekvés, amelyben a mindenkori francia vezetés mindenáron saját erőből, hazai gyártásból igyekezett minden nagyobb katonai fegyverrendszer beszerzését megoldani, a nukleáris repülőgép-hordozókhoz hasonló rendkívül összetett eszközöknél egyértelműen eljutott korlátaihoz. Ahogy ezt a Charles de Gaulle korai éveiben jelentkező számtalan probléma is mutatta.

***

Összefoglalva a fentieket: a francia nagysághoz, a grandeur-höz való ragaszkodás számos racionális döntést eredményezett, azonban

az ambíciók sok szempontból nincsenek összhangban a francia gazdaság valós teljesítő képességével.

Érdekes lesz látni, hogy az ukrán konfliktus által felvetett kérdésekre milyen védelempolitikai válaszokat fog adni a francia (és európai) vezetés, ideértve az elkerülhetetlen európai nukleáris elrettentő erő kiépítését is.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés