Mindent és semmit Bereményiről

2022. szeptember 21. 17:11

Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban. 

„Anya, ez nem e világi”, mondta mindig a kisebbik lányom még óvodáskorában, amikor valamit nem tudott pontosan megfogalmazni, mert kívül esett számára a szavakkal leírhatóság keretein. Én pedig pont azt éreztem a Bereményi Gézáról szóló dokumentumfilm nézése közben, hogy ez az ember egyszerűen nem e világi. Sokkal inkább egy fantasztikusan önazonos, gyereklelkű félidegen, aki most éppen nem Cseh Tamással merül el egy ismerős, mégis furcsa univerzumban, nem mozgóképben mondja fel az elmúlt évtizedeink saját szűrőjén felfogott valóságát, de még csak nem is íróként ered fantasztikus emlékezőtehetséggel a saját múltja nyomába. Hanem, levéve magáról minden felelősséget, azt játssza, hogy ő Bereményi Géza a Bereményi Gézáról szóló zenés portréfilmben. A Bereményi kalapja alkotói meg szerencsére belementek ebbe a nagy közös játékba, pontosan megérezve-megértve, hogy egy ilyen sehová nem besorolható alak, akiről soha nem lehet tudni, komolyan vegyük-e a szavait, és akinek az életéről egyszerre tudunk mindent és semmit, nem mutatható be hagyományos módon. A műfaji alapvetések megvannak ugyan – régi-új alkotótársak, barátok, színészek beszélnek róla, elhangoznak az emblematikus dalok, néhány még soha nem hallott történet szintúgy, sőt a Halott Pénz-tag Járai Márkkal való közös munka felvillantásával az alkotói folyamatokba is betekintést nyerhetünk –, a közbeékelődő archív felvételek és az ezekbe belesimuló újonnan forgatott, klipszerű jelenetek révén az egész végül egy különös, szívmelengető, a szó legjobb értelmében vett kísérletté áll össze.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés