Visszatértek a baljós árnyak – Dobrevék árnykormányáról

„Átutazom a világot,
És azon túl is, de rád találok,
Árnyék leszek, sötét követ,
Tőlem nem szabadulhatsz meg”
(Holt Költők Társasága: Az árnyék)

Feszült csend, majd felzúgó fanfárok, dobpergés, hatás- és adásszünet, végül Dobrev Klára bejelentette Az Árnyékkormányt. Az ellenzék – legyünk megengedőek, az életjeleket mutató DK-s része – újra rátalált A Megoldásra. Nemhiába mormolta folyamatosan Gyurcsány a „Készülünk!” mantrát, nemhiába tartotta a tüzet a mindenre elszánt aktivistákban. Kívülállóként mi csak egyre izgatottabban találgattuk, vajh, mire is a készül a furfangos exkormányfő és csapata... és lőn Az Árnyékkormány!

Ha távlatosabban tekintjük a dolgot, végül is meglepődésre nincs okunk, Dobrev Klára országirányító ambícióit már az előválasztás is jelezte. Mondjuk ott az ellenzéki közakarat azért beárazta rendesen a terveket, így jó időre kormányfői álmok elnapolódni kényszerültek. Közben persze kiderült, a Márki-Zay-féle önjelölt messianizmus sem vezetett eredményre, és az urnabontás éjszakáján meg is érkezett a gyurcsányi tőrdöfés. Innentől újra szabaddá vált az út a nagyratörő vágyak előtt, és a várakozásteljes nyár után jött is a szintlépés.

Csodálkozásra már csupán azért sincs okunk, mert megszokhattuk, hogy a baloldalon időről időre furcsa rituálékért hevülnek a politikusok. 

ám helyüket lassan átvette az összefogásosdi, most pedig az árnyékkormányzósdi. Nincs ezzel gond. Van, aki bölcsisként a kukásautón képzeli el magát (témában klasszikus), más meg kormányon. A homo ludens szelleme nem ismer világnézeti sorompókat.

Ha azonban kicsit is komolyan vesszük Az Árnyékkormányt, és végigtekintünk az illusztris névsoron, megállapíthatjuk, hogy a természet örök körforgásából továbbra sincs kilépés. A régi, megbízható káderek a tetszhalott állapotból újra erőt nyernek, és a gyurcsányi varázsigék hatására visszatérnek. Vadai Ágnes, Gy. Németh Erzsébet, Oláh Lajos, Varju László és társainak kiválasztása tulajdonképpen véletlenszerűen is történhetett volna: elég egy kalapba bedobni az elmúlt harminc év balliberális wannabe-értelmiségét, és utána véletlenszerűen kihúzni a szereplőket. Százból száz sorsolás alapján is ugyanilyen fajsúlyú és érdekességű szupercsapatot lehetne összelegózni.

Régi pártkatonákkal rendszert váltani nem lehet, megújulás ezzel az sereglettel képtelenség. Amikor április 3-án az újabb kétharmad nyert bizalmat, akkor egyúttal ez az elhervadt politikusi garnitúra kapott újabb piroslapot. Jelenleg nem tud az a vírustépázta, háborúrázta, inflációkeserítette politikai-gazdasági konstelláció előállni hazánkban, hogy a baloldal régi elitjét újra hatalomba segítsék a választópolgárok.

Amennyiben megpróbálunk túltekinteni az árnyékkormányosdi kiüresedettségén és valódi kormányzóképtelenségén, inkább a kifelé és befelé való üzenet lehet érdekes. Befelé megerősítés a híveknek: van a készülésnek kicsúcsosodása, dolgozik a párt, 

Kifelé, a baloldal egésze számára erődemonstráció: itt vagyunk, készen állunk bármire, elsősorban az ellenzéki főhatalom átvételére. Az üzenet nem is lehetne aktuálisabb, most érezhető leginkább a vákuum: a Jobbikból Jakab útravált, az MSZP szimbolikusan létezik csak, a Momentum az önkormányzatokban vívja harcait a túlélésért.

Bár valós politikai következménye úgysincs az árnyékkormányosdinak, de az elnevezés zsenialitása előtt le a kalappal: tényleg a múlt baljós árnyai jöttek vissza egy kis árnyékbokszolásra. És ahogy a mottóban idézett Holt Költők Társasága-dal is mutatja, amíg nincs tabula rasa, az árnyaktól sosem szabadulunk.