Mennyire fájna egy Tajvan miatti szankciós háború Kínával?

2022. augusztus 13. 6:21
Meg meri-e kockáztatni Kína Tajvan bekebelezését, a Nyugat pedig az oroszok ellenihez hasonló büntetőintézkedésekkel válaszolna-e? És ha igen, mit érne el vele? Mennyire fájna Kínának és mennyire a Nyugatnak egy újabb szankciós háború?

Kína a világ második legnagyobb gazdasága az amerikai után, GDP-je az amerikai közel 80 százaléka – összehasonlításképpen az orosz csupán annak 10 százaléka. A kínai gazdaság sokkal jobban be van csatornázva a globális gazdasági vérkeringésbe, mint az orosz, ugyanis a világ első számú kereskedőpartnere, illetve első számú gyártója is, óriási nyersanyag-felvevőpiaccal.

Ezzel összefüggésben növekedése fenntartható, hiszen az elmúlt évtizedekben a meghatározó szektorokban átfogó strukturális reformokat hajtott végre – az orosz gazdaság egyensúlya ezzel szemben gyenge, aránytalanul az energiaiparra épül.

Ugyanakkor éppen világgazdasági bekötöttsége miatt

a kínai sokkal kiszolgáltatottabb kereskedelmi partnereinek, mint az orosz gazdaság.

Peking 10 nagy kereskedelmi partnerei közül 8 nyugati állam: az Egyesült Államok és másik hét szövetségese. Ezért egy esetleges kereskedelmi háborúban a kínai gazdaság sokkal nagyobb károkat szenvedne el, mint az elmúlt években igazából importhelyettesítésre, belső termelésre, önellátásra berendezkedett Oroszország.

Az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati gazdasági büntetőintézkedések hatásairól hónapok óta tart a polémia; ami biztonsággal megállapítható, az az, hogy Európában az orosz földgáztól és kőolajtól való függés miatt az energiahiány azonnal fáj, míg a Nyugat által kiszabott szankciók az orosz gazdaság és főleg az átlagemberek szintjén csak középtávon fognak problémákat okozni.

Emiatt a Tajvan okán Kína ellen belengetett hasonló szankciókkal kapcsolatban azonnal felvetődött a kérdés:

nem ugyanolyan felemást hatást generálnának ezek is?

Mielőtt megnéznénk ennek lehetséges forgatókönyvét, fontos tisztázni, hogy a tajvani konfliktus geopolitikai-stratégiai szempontból nem hasonlít az ukrajnai helyzethez, és a szemben álló szereplők indítékai sem hasonlók.

A tajvani haditengerészet Csi Jang osztályú, Ning Jang nevű fregattja a tajvani Csilung kikötőjében augusztus 5-én

 

Tajvan nem Ukrajna

Oroszország saját indoklása szerint azért támadta meg Ukrajnát, mert a NATO keleti bővítése, konkrétan Ukrajna lehetséges NATO-tagsága azzal fenyegetett, hogy közvetlen közelében jelenik meg a nyugati katonai szövetség, ezzel pedig Oroszország nyugati befolyási övezete, nyugati határainak biztosítása tarthatatlanná válik.

Kínát azonban Tajvan kapcsán semmilyen kihívás nem éri, a kapcsolatokat évtizedek óta egy, a feleknek eddig megfelelő status quo jellemezte, amelyet sem Tajvan, sem nyugati szövetségese, az Egyesült Államok sem szándékozik felrúgni.

A kínai stratégiai cél pedig a mindennek alapjául szolgáló kínai gazdasági növekedés biztosítása,

vagyis a békés nemzetközi környezet fenntartása. A Hszi Csin-ping elnök által vizionált „kínai álom” persze a kínai nemzet nagy újraegyesítését is magában foglalja (ami Tajvan bekebelezését jelenti valamikor a jövőben), és ezzel annak megteremtését, hogy Kína újra Kelet-Ázsia központi államává, és ezzel párhuzamosan globális nagyhatalommá válik.

Vannak tehát expanziós tervek, de ennek oltárán Peking nem fogja fogja feláldozni gazdasági növekedését. Ha egy bizonytalan háborúval a jelenlegi békés fejlődést, kiszámítható építkezést megzavarná, annak beláthatatlan következményei lennének: a kínai gazdaság megrendülése instant társadalmi feszültséget okozna, ami a kínai politikai rezsim megrendüléséhez vezethetne.

Tajvan nem Ukrajna az amerikai érdek szerint sem. Ázsiai politikai elemzők nem győzik hangsúlyozni: Amerika számára geopolitikai (a csendes-óceáni térség feletti dominancia) és gazdasági (technológiai szektor) szempontból Tajvan fontosabb, mint Ukrajna. Az amerikai érdek itt kitapinthatóbb, ezért

Ukrajnával ellentétben egy tajvani katonai konfliktus esetén itt szinte bizonyos lenne az amerikai beavatkozás.

És jelen állás szerint az amerikai haditengerészet fejlettebb, ütőképesebb, technológiai előnyben van a kínaihoz képest.

És végül: Tajvan nem Ukrajna a világgazdasági súlya és hatása alapján sem. A tajvani GDP az ukrajnai háromszorosa, a világgazdaságban technológiai szektorbeli súlya miatt nélkülözhetetlen: piacvezető a számítógépes chipek, az elektronikában használt félvezetők gyártásában, ezen termékek globális volumenének felét itt készítik.

Ha a tajvani export leállna, a nyugati (amerikai és európai) IT-szektorban és a vele kapcsolódó iparágakban, a finommechanikában, az autógyártásban és egyéb területeken súlyos visszaesés állna be.

Érdeklődők elektronikus kapukon át lépnek be Tajvan első személyzet nélküli üzletébe Tajpejben 2018. július 18-án – Tajvan technológiai fellegvár

 

Ha Kína támad, a szankciók miatt lábon lőheti magát

Tajvan megtámadása, vagy körbekerítése esetén az amerikai katonai lépés előtt azonban Kína azonnal gazdasági szankciókat kapna a nyakába (ezzel fenyegetőzik az Egyesült Államok, de már az EU is) – ez az első és legfontosabb tanulság, amelyet az ukrajnai háború eseményeiből a kínai vezetésnek le kellett szűrnie. És azt is, hogy

az oroszokkal ellentétben nekik ezek a büntetőintézkedések minden prognózis szerint azonnal és nagyon fájnának is.

Ha Kína katonai erővel elválasztaná Tajvant a külvilágtól, tengeri és a légi közlekedését, kereskedelmét blokkolná, akkor a szigetországot rövidesen ki tudná „véreztetni” gazdaságilag.

Ahogy fentebb írtuk, ezzel azonnali veszteséget okozna az amerikai és az európai piacoknak, de – és itt jön a lényeg – magának is. Ha a félvezető- és chipgyártó óriás, a tajvani TSMC gyártását blokkolnák, maguk is bajba kerülnének, ugyanis a tajvani vállalatnak a precíziós műszergyártáshoz egy hollandi alkatrészgyártó, az ASML termékeire van szüksége. Eképp Kína zsarolhatná a TSMC-vel Európát, Európa viszont az ASML-lel Kínát.

Kína legnagyobb gyengesége tehát a külföldi technológiától való függés.

Energiahordozókat az európai piacok lassú lezárulása miatt új vásárlókat kereső Oroszországból bőven kaphat, a szállítási infrastruktúrák már épülőben vannak, a kínai gyártási kapacitások ettől düböröghetnek. Ha viszont a technológiai szektorokban való kereskedelmet az esetleges nyugati szankciók elvágnák, a kínai gyártás volumene gyorsan visszaesne.

A Donald Trump elnöksége idején elkezdett vámháború, illetve a kínai hadiipari szektorhoz kapcsolódó kínai vállalatokkal való kereskedést tiltó szankciók esete már megmutatta Pekingnek, hogy Washington képes eltalálni a kínai gazdaság Achilles-sarkát.

Ugyanakkor a vámháború károkat okozott Amerikának is, és tanulmányok szerint egy jövőbeli nyugati-kínai kereskedelmi háború, szankciós adok-kapok is jelentős veszteségeket okozna az Atlanti-óceán mindkét partján. A német Ifo Intézet elemzése szerint a kínaiakkal való kereskedés felfüggesztése a brexitnél hatszor súlyosabb károkat okozna a német gazdaságnak,

a német autóipar nyolc és fél, a gépipar négy és fél százalékos veszteséget könyvelhetne el.

Szurkálások, ütések nélkül

A jelenlegi helyzetet azonban egyelőre a kivárás jellemzi. A Pelosi-látogatás után Kína többnapos hadgyakorlatot rendezett Tajvan felségvizei mentén és figyelmeztető jelleggel szankciókat vetett ki rá: leállították a citrusfélék és halak importját, valamint a természetes homok exportját, ami a tajvani mikrochip-gyártás és az építőipar számára kisebb mélyütést jelent. A feszültség azonban ezen a szinten egyelőre leállt.

Kínának a fenti tények ismeretében egyelőre nem éri meg Tajvan megtámadása

vagy státuszának bármilyen módszerrel való megváltoztatása, addig semmiképpen sem, míg katonai kapacitásai nem érnek fel az amerikaiéval. Ha azonban ez az egyensúly a közeljövőben létrejön, és már Amerikának lesz túl kockázatos vagy túl költséges Tajvan megvédése, megváltozik majd a status quo dinamikája.

Az idő tehát Kínának dolgozik, és Peking stratégiai nyugalma végtelen; egy bizonytalansági tényező mégis jelen van a rendszerben: Hszi Csin-ping elnök ambíciói nem biztos, hogy megengedik az időkorlát nélküli várakozást, hiszen lehet, hogy ő még elnöki mandátuma(i) idején látni szeretné az „egységes Kína” létrejöttét.

 

Nyitókép: Hua Csun-jing kínai külügyi szóvivő pekingi sajtóértekezlete augusztus másodikán, Nancy Pelosi tajvani érkezése előtt (Fotó: MTI)

Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés