Oroszországnak fájnak jobban a szankciók – de nem az átlagembernek

Az euró és a közép-európai devizák gyengülését, az emelkedő energia- és üzemanyagárakat elnézve az európai ember – főleg, ha eleve nem akarja különösebben „megbüntetni” Oroszországot – könnyen érezheti magát a szankciók igazi vesztesének, miközben látja, hogy szárnyal a rubel és nyakló nélkül veszi Kína az olcsó orosz olajat.

Mit mondanak a szakértők?

Ezzel a nézettel szállt vitába múlt héten Rácz András Oroszország-szakértő. „Én őszintén nem értem, miért gondolja bárki, hogy hogy a szankciók jobban fájnának Európának mint Oroszországnak. Az eddigi adatok ugyanis az ellenkezőjét támasztják alá” – fogalmazott a szakértő, utalva arra, hogy

idén, miközben az EU GDP-je 2,7, Magyarországé 5,2 százalékkal növekedhet.

A kérdéskör szembenálló pólusain túlmutatóan egy másik aspektusra világított rá Vigóczki Máté György, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének Oroszország-szakértője, aki szerint az oroszok igénytelenségének, megtörhetetlenségének percepciója „csodálattal (és talán irigységgel?) teli lenézésből” fakad, sokan gyarmatosítóként civilizálatlan népnek tekintik az oroszokat, akiknek „értékei összehasonlíthatatlanok a nyugatiakkal, és ilyen turpisságokkal, mint a GDP-csökkenés és társai, meg sem lehet ingatni őket”. Ebből szerinte csak annyi igaz, hogy valamelyest „magasabb az oroszok tűrésszintje, mert a társadalom egy jelentős része szegényebb, és a szükségleteit egyszerűbb kielégíteni”.

Stier Gábor Oroszország-szakértő, külpolitikai újságíró ugyanakkor a Demokrata hasábjain figyelmeztetett: Oroszország a nyugati szankciók alatt valóban nem rogyott térdre, hiszen az elmúlt nyolc évben

– a szankciók közvetlen hatásán túl ez is okozta azt, hogy az orosz gazdaság 2014 óta alig növekedett, hiszen aki importhelyettesítésre törekszik, az olyan iparágakba fektet, amelyek az adott országban még nem hatékonyak. Ez azonban azt is jelenti, hogy Oroszországot megroppantani, a lakosságot alapvető igényeinek kielégítésében meggátolni szankciókkal nem lehet.

A mintegy 200 ezer köbméter cseppfolyósított földgázt szállító Al Nuaman tartályhajó a lengyelországi Swinoujscie kikötőjébe érkezik 2015. december 11-én

Borrell és Peszkov egyetértenek

A szankciók hatásáról írt hosszú cikkében voltaképpen hasonló következtetésekre jutott Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is a szankciók hatásfokáról írott hosszú cikkében. A sajtó jellemzően csak az írás diadalmas felütését idézte: „A szankcióink súlyosan érintik a Kremlt, és az orosz gazdaságra gyakorolt hatásaik egyre jelentősebbek lesznek. Stratégiai türelemre van szükségünk, amíg Ukrajna teljes mértékben visszaszerzi szuverenitását” – írta Borrell, aki megjegyezte, hogy a szankcióknak az európai gazdaságra gyakorolt

(Izgalmas adalék, hogy nagyon hasonlóan gondolkozik a szankciókról Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov, aki szerint a szankciók „az az ár, amelyet Oroszország és Irán fizetnek a szuverenitásukért.”) Szerinte igaz ugyan, hogy az oroszok európai piacról kiszorult olajukat el tudják adni máshol, de csak a Brent és a WTI benchmark olajáraknál 30 dollárral olcsóbban; igaz az is, hogy a rubel erős, de az árfolyama csak azt tükrözi, hogy Oroszország rengeteg olajat és gázt exportál, de importálni alig tud valamit; és az is igaz, hogy Kína jóval többet importál Oroszországból, mint korábban, de az exportját Oroszország felé a nyugati országokéhoz hasonló mértékben csökkentette, nehogy szankciók alá essen.

Borrell írása azonban – egyetemben a szankciók hatékonyságára figyelmeztető, illetve Oroszország összeroppanásának elmaradását hangsúlyozó szakértői véleményekkel – arra enged következtetni, hogy a szankcióknak a

Tény például, hogy az orosz olaj- és gázipar a jövőben a szankciók miatt egyre nehezebben fog tudni hozzáférni a csúcstechnológiához, így korlátozni kényszerül majd termelését. Azon a tényen mindez – egyetemben az európai olajembargóval – nem változtat semmit, hogy jelenleg az oroszok degeszre keresik magukat a drága olajáron.

Hatnak-e a szankciók a háborúra?

A háborúra paradox módon csak egy szankciónak van közvetlen kihatása, ez pedig a technológiaexport-szankciók körébe tartozó félvezetőkhöz kapcsolódik: mivel Oroszország nem rendelkezik saját fejlett félvezetőgyártással,

így ezeket az eszközöket Ukrajnában is csak jóval kisebb mértékben tudja bevetni, mint tervezte.

Ha békét vagy erősebb Ukrajnát nem is teremt a szankciókkal az Európai Unió, orosz gazdasági válságot nagyonis okoz vele. Ez a válság azonban furcsa madár: a szankciók az európaiakkal ellentétben az oroszok többségétől nem azt veszik el, amijük van, hanem azt, amijük lehetne. Míg Európában a háborús és szankciós helyzet romlásával párhuzamosan egyre inkább nyomta az állampolgárok zsebét az üzemanyag, Oroszországban a 2021 végén még 51,49 rubelbe kerülő benzin ára ma 14 kopejkával kevesebb is, mint akkor, ahogy a rezsiárak is maradtak a helyükön.

– ezt azonban egyrészt a rubel árfolyamának a háború első hónapjában tapasztalható megőrülése, másrészt a szankciók miatt be nem hozható termékek helyettesítésének költsége hajtja, és az európai országok inflációjával ellentétben csökkenő pályán van. Így tehát gyakorlatilag az egyetlen pont, ahol a külföldre nem járó, nem kivonult nyugati multinál dolgozó, egyszerű vidéki orosz folyamatosan találkozik a szankciók hatásával, az a szupermarket kasszája, de már az sem biztos, hogy sokáig.

Illetve még egy speciális területen is erősen éreztetik hatásukat a nyugati szankciók – ez pedig az autóvásárlás. A nyugati autómárkák kivonulása mellett Ladából is csak a Grantát lehet éppen kapni, azt is csak „egyszerűsített változatban”, tehát elektromos ablak, szervokormány, ABS és légzsák (!) nélkül.

Az orosz védelmi minisztérium képén fémet öntenek egy traktor-alkatrészeket készítő gyárban a délkelet-ukrajnai Melitopolban július 14-én

A szankción a miniszter, az energiaválságon az átlagember veszít

Ezeken a nem csekély problémákon túl azonban a szankciók hatásai miatt nem az átlagembernek, hanem az orosz gazdaság irányítóinak főhet a feje. Alekszandr Morozov, az orosz jegybank, a Bank Rosszii kutatási és előrejelzési főosztályának vezetője hosszú tanulmányban vázolta fel, mit okoznak a szankciók középtávon az orosz gazdaságban:

A szankciók miatt közvetlenül kieső kereskedelem mellett levonódik az orosz GDP-ből mindaz a hozzáadott érték, amely importigényes iparágakban állt elő, „a potenciális GDP-veszteség kínálati faktorok miatt (azaz azért, mert a termelékenység csökkenésével nem lesz miből reálbért emelni az oroszoknak – a szerk.) visszafogja majd a rákövetkező visszaállást, és jelentős késedelmet okoz majd a 2021-es szintre való visszatérésben.” Ezzel párhuzamosan „csökken az orosz gazdaság technológiai kifinomultsága, ahogy a dologi és technikai tényezők elöregszenek, és kevésbé termelékeny pótlékokra cserélik őket”. Amikor pedig Oroszország a kieső importigényes iparát importhelyettesítésre állítja át, jelentős méretgazdaságossági problémákba ütközik majd: mivel technológiai színvonala nem engedi meg, hogy a hazai piacon túlra termeljen, gazdaságtalanul kis volumenben fog termelni, ami elkerülhetetlenül a végfelhasználói árak emelkedéséhez vezet.

Mindez a gyakorlatban – az erre az évre előrejelzett 8-9 százalékos recesszión túl – még az orosz pénzügyminisztérium szerint is 0-3 százalék közötti GDP-csökkenést jelent jövőre, s

Néhány különösen importigényes szektor pedig ezen az időtávon túl is masszívan szenvedni fog.

A háború alatt tehát a szankciók bombaformára hozták Oroszországot: a szankciók által borzalmassá tett piaci hangulat és a magas árak miatt épp ott tudja Európát zsarolni, ahol igazán sérülékenyek vagyunk, miközben kínai olajexportját bő felével, indiai exportját ötvenszeresére növelve, a korábban Európába vitt kész dízelt pedig Brazília felé irányítva Putyinéknak a háború alatt lesz elég pénzük mindarra, amire szükségük van. A háború forró szakaszát követően azonban a technológiai szankciók kimutatják a foguk fehérjét, és

Hasonló lehet a helyzet, mint a Krím annexióját követő szankciók után, amelyeket a Levada-centr felmérése szerint az oroszok 48 százaléka „az orosz gazdaságot jelentéktelen mértékben romboló” tényezőknek tartott: az átlagos körülmények között élő oroszok alapvető szükségleteinek kielégítésére a gazdaság minden nehézség ellenére alkalmas marad, mire pedig a Brjanszki oblasztyban bárki rájönne, micsoda technológiai potenciáltól esik el az ország, Európa a maga részéről már rég megfagyott.

--

Nyitókép: 2019. április 12-én készített kép Vlagyimir Putyinról és Dmitrij Rogozinról, a Roszkozmosz orosz ürügynökség vezérigazgatójáról, akit az orosz elnök július 15-én leváltott.

fotó: MTI