Hamburg polgármestereként Olaf Scholz majdnem százmillió eurót segíthetett elcsalni egy német banknak. A kancellár tagad, miközben gyűlnek ellene a bizonyítékok. Miről szól a Cum-Ex-botrány?
Vannak dolgok, amelyek akarva-akaratlanul is végigkísérik az ember életét. Ha szerencsés az ember, ilyen dolgok például a barátok, szerelmek, családtagok vagy más, hozzá közel álló személyek. Ha kevésbé szerencsés az ember, akkor például egy betegség vagy egy adócsalási ügy is az élete részévé válhat. Olaf Scholz, Németország szociáldemokrata kancellárja kevésbé szerencsés ember: a német kormányfőnek ismét felelnie kell a Cum-Ex-bankbotrány kapcsán, könnyen lehet ugyanis, hogy a kancellár még hamburgi polgármesterként segített adót „optimalizálni” az egyik német banknak.
A Cum-Ex-botrány időről időre felbukkan a német újságokban, s érintőlegesen mi is foglalkoztunk már vele. Miről van szó? 2018-ban a Correctiv nevű német oknyomozó szervezet több más európai médiummal közösen nyilvánosságra hozott egy leleplező anyagot az európai kontinens számos országában működő Cum-Ex adócsalási sémáról. A trükközés alapja az volt, hogy a tőzsdei vállalatok kibocsátanak osztalékfizető és osztalékot nem fizető részvényeket is – előbbieket cumnak, utóbbiakat exnek nevezik. Osztalékfizetés évente általában egyszer szokott történni, az ily módon szerzett jövedelem pedig adóköteles. A Cum-Ex-botrány érintettjei lényegében azt csinálták éveken keresztül, hogy
Az igazán fineszesek egy évben akár kétszer is megcsinálták ezt, sőt, a legravaszabbak úgy is vissza tudták igényelni az adójukat, hogy egyébként be sem fizették azt.
A sémában részt vevő bankárok, jogászok és adótanácsadók Európa-szerte több mint hatvanmilliárd dollárral károsították meg az adófizetőket. Messze a németek zsebéből húzták ki a legtöbb pénzt az adócsalók 2012-ig, amikor a vonatkozó jogszabályok változása miatt a séma már nem volt tovább fenntartható. És itt jön a képbe Olaf Scholz.
A szociáldemokrata nagyágyú 2011 és 2018 között a jellemzően vörös szabad- és Hanza-város, Hamburg első polgármestere volt. Hamburg az egyike a három német „városállamnak”, ahol „történelmileg úgy alakult”, hogy az állam berendezkedése eltér a többi német tartományétól: bár Berlin, Bréma és Hamburg városok, tartományi jogokkal rendelkeznek, vagyis az ottani városvezető jogállása megegyezik a tartományi miniszterelnökökével. Scholz tehát az egyik leggazdagabb német „tartomány” vezetője volt ezekben az években, amikor a hamburgi pénzügyi hatóságok a gyanú szerint tevékenyen segítették a Cum-Ex-botrányba nyakig merült Warburg Bank trükközéseit.
Ezt abból gondolják a német hatóságok, hogy a Cum-Ex-botrány kapcsán nyomozó kölni államügyészség már 2016-ban tájékoztatta a Hanza-város pénzügyi hatóságát arról, hogy a Warburggal szemben adócsalás miatt nyomoznak. A szóban forgó hivatalt akkoriban egyébként a város jelenlegi polgármestere, Peter Tschentscher vezette.
amire később még visszatérünk. Ez persze Berlinben is feltűnést keltett. Wolfgang Schäuble, az akkori szövetségi pénzügyminiszter akkoriban kétszer is figyelmeztette Scholzot, hogy egyrészt le kéne állni a visszatérítésekkel, másrészt pedig vissza kéne szerezni az eddig alaptalanul kifizetett pénzeket, méghozzá tempósan. De Olaf Scholz a jelek szerint semmit sem tett.
Pedig minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi kancellár pontosan tudta, hogy mi folyik a Warburg Banknál. Scholz ugyanis első polgármesterként háromszor is találkozott a pénzintézet két tulajdonosával, s bár a hamburgi parlament vizsgálóbizottsága előtt azt vallotta, hogy nem emlékszik, miről beszélgettek, az egyik tulajdonos egy naplóbejegyzése éppen ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. Christian Olearius ugyanis
amit addig adóvisszatérítés gyanánt Hamburgtól kapott.
Az ügyben a nyomozás évek óta zajlik, de átütő eredmény egyelőre nem született. A pálya persze nehezített, hiszen egy népszerű szociáldemokrata politikusra kellene rábizonyítani, hogy adócsalókat segített – ilyesmiben a német média segítségére sem igazán lehet számítani. Scholz igazából hálás is lehet a nagy német kiadóknak, hiszen az SPD tavalyi választási kampánya során egy Cum-Ex-bomba sem robbant, pedig hát igen intenzíven kellene dolgoznia annak a mosógépnek, aminek ezt a Scholz-szennyest ki kellene mosnia. A választás előtt mindenesetre nem volt érdekes a téma.
Az államügyészség is csak két nappal a tavaly szeptemberi voksolást követően jutott oda, hogy házkutatást tartson Olaf Scholz egyik fontos hamburgi bizalmasánál, Johannes Kahrsnál. Minden bizonnyal ő volt az, aki a Warburg tulajdonosait annak idején összekötötte Scholzcal, s a jelek szerint ez a szívesség anyagilag is megérte neki.
az összeg jelentős része pedig éppen annál a választókerületi szervezetnél landolt, amelynek Kahrs is a tagja. A tavaly szeptemberi házkutatás több mint kétszázezer euró tisztázatlan eredetű készpénzt talált Johannes Kahrsnál, amiről a hatóságok azt gondolják, hogy esetleg az inkriminált pénzintézet vezetőitől származhat. Erre azonban nincs bizonyíték.
Mint ahogy egyelőre arra sem túl sok, hogy Olaf Scholz valóban latba vetette első polgármesteri befolyását a Warburg megsegítése érdekében. Erre utaló jelek persze vannak. Az biztos, hogy a hamburgi pénzügyi hatóság 2016-ban már nem akart adóvisszatérítést fizetni a Warburgnak, amíg a bank vezetői nem találkoztak Olaf Scholzcal az év novemberében. Ezt követően viszont hirtelen megváltozott a hivatal álláspontja – a gyanú szerint Peter Tschentscher és Olaf Scholz közvetlen vagy közvetett nyomására.
A Johannes Kahrsnál megtalált kétszázezer euró fontos új nyom, ami az egész vizsgálatot új irányba terelheti. Ez elsősorban a szociáldemokrata kancellárnak rossz hír. A hatóságoknak és a nyilvánosságnak így
Olaf Scholznak ezért hamarosan vallomást kell tennie a hatóságok előtt. Eközben a politikai nyomás egyre csak nő a német kormányfőn: a Die Linke egykori szövetségi parlamenti képviselője, Fabio De Masi – aki a Scholzcal szembeni Bundestag-vizsgálatot kezdeményezte az ügyben – több platformon is egyértelművé tette, hogy szerinte Scholz nyakig sáros. Más pártok egyelőre nem mentek ilyen messzire, viszont egyre többen hívják tetemre Scholz és Kahrs mellett a Hanza-város jelenlegi polgármesterét, Tschentschert is.
Hiába loptak ki rengeteg pénzt az adócsalók a német adófizetők zsebéből, az nem tűnik valószínűnek, hogy Olaf Scholznak mostanában komoly – a politikai túlélési esélyeit jelentősen csökkentő – kellemetlenséget tudna okozni a Cum-Ex-botrány. A nyomozás egyelőre elég lassan halad, s az sem kizárt, hogy végső soron az egész balhét elvitetik Kahrsszal és esetleg Tschentscherrel. A kancellár mindenesetre aligha moshatja majd le magáról, hogy köze volt – maradjunk egyelőre ennyiben – ehhez a valóban felháborító csalássorozathoz.
A nyitóképen: Olaf Scholz szolgálati autójában. Fotó: BRITTA PEDERSEN / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A vasúti alkalmazott – beilleszkedett bevándorló – csak a jegyét kérte, de a bliccelő felugrott, és elkezdte csépelni a kalauz fejét.
A CDU/CSU politikusai közben még határozottabb lépéseket sürgetnek.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Az LMBTQ-közösség és a szabadság ellen irányuló „szélsőjobboldali erődemonstrációról” beszélnek az örök rettegők.
Közben Nyugatra szaladgál Pride-díjakat átvenni. Horváth K. József írása.
Világos üzenetet küldött Brüsszelbe a magyar külügyminiszter.
