Miként alakulna egy Kína és Amerika közötti háború?

2022. augusztus 10. 9:01
Tajvan kapcsán magasra csaptak a konfliktushullámok Kína és az Egyesült Államok között. De mennyi esélye van egy konkrét háborúnak és miként futhatna ki a fegyveres összecsapás? Somkuti Bálint szimulációs elemzése!

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

 

Az elmúlt napokban szerzőnk előbb a kínai, majd az amerikai haditengerészet jelen helyzetét és állapotát mutatta be cikkeiben. Most a két világhatalom összecsapásának esélyeit latolgatja újabb írásában.

Nyitóképen: az  amerikai vezetésű, nemzetközi Pacific Rim hadművelet Hawaii közelében, 2018-ban (Dylan M. KINEE / US NAVY / AFP)

***

Tizenéves korom egyik meghatározó filmélménye volt az 1983-as War Games, a nagyon fiatal Matthew Broderickkel a főszerepben. Igaz, hozzánk hangalámondásos, kalóz változatban 1988 körül jutott el, de a mondanivalója (a nukleáris háború megnyerhetetlen) és a bemutatott technológia (mesterséges intelligencia, világháború szimulálása képernyőkön) nagyot ütött. 
Ugyan már akkor is kicsit kezdetleges volt a szuperszámítógép és a grafika bemutatása, azonban a téma, egy háborús konfliktus számítógépes szimulációja nagyon felkeltette érdeklődésemet. A film megnézése után beugrott, hogy erről a témáról korábban is olvastam, mégpedig Walter Lord kitűnő könyvében, a Hihetetlen Győzelemben. Ott a Midway-i csatát játszották le előre a japán tervezők, amely a történelmi eredményhez hasonló végkifejlettel, súlyos japán veszteségekkel zárult, amit aztán a felsőbb vezetés elvárásainak megfelelően jelentős győzelemre módosítottak. 

A háborúk terepasztalos szimulációi, az első úgynevezett wargame-ek már a 18. század elején megjelentek, és a porosz vezérkar által tovább fejlesztett Kriegsspielje nyomán terjedtek el a világon.

Az összes ilyen szimuláció közös vonása, hogy egy adott forgatókönyvet valósít meg,

amelyben a kiinduló erők, a szabályok és egyéb korlátozások előre rögzítve vannak. 

Az alábbiakban egy hasonló forgatókönyvet mutatok be annak illusztrálására, hogyan nézne ki a valóságban egy Tajvan körüli katonai konfrontáció az Egyesült Államok részvételével. 

*

Tényleges, nemzetközileg kötelező erejű szerződés Tajvan szuverenitásának problémái miatt nem köti az USA-t. Azonban a nemzetközileg is kiemelten jelentős tajvani chipgyártás, valamint a kitűnő alkalom a kihívó megleckéztetésére nagyon valószínűvé teszi, hogy az amerikai vezetés a beavatkozás mellett fog dönteni abban az esetben, ha a jelenlegi hadgyakorlatok fegyveres konfliktussá eszkalálódnak. 

A kiinduló alapvetések között mindenképpen meg kell említenünk, hogy egyik fél sem használ tömegpusztító fegyvereket, mert

ebben az esetben mind a következmények, mind a folyamatok beláthatatlanok.

Szintén fontos korlátozás, hogy egyik fél sem vet be olyan fegyvert, amelynek létezéséről nincs tudomásunk, mert ezek szintén teljesen képesek felborítani a számításokat.

*

A fenti bevezető után kezdjünk is hozzá! Az első fázisban ott tartunk, ahol a jelenlegi helyzet. Tartanak az éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatok, és Kína rendszeresen megsérti a hallgatólagosan megállapított elválasztó vonalat. Erre Tajvannak van lehetősége önállóan reagálni, mert a szituáció még nem annyira éles, hogy külső szereplőknek be kellene avatkozniuk. 

A légtér- és felségvízsértések ellen a szigetország fegyveres erőinek a hidegháborúban is rendszeresen alkalmazott lépések állnak a rendelkezésükre,

hadihajók esetén az úgynevezett lökdösődés.

Ilyenkor fegyverek alkalmazása nélkül, az egyik hajó konkrétan megpróbálja kiszorítani a másikat az adott területről. Ez persze nem jelent felöklelést, szándékos belehajózást a másikba, hanem párhuzamos hajózás esetén a távolság folyamatos csökkentését, majd „véletlen” összekoccanást, mintha két autó próbálná meg leszorítani egymást. Repülőgépek esetén ez a tüzelési pozícióba, azaz a másik gép vagy kötelék mögé kerülést, esetleg a tűzvezérlő radar használatát jelenti, természetesen rakétaindítás nélkül. Mindkét esetben fennáll az esélye, hogy egy-egy forrófejű pilóta vagy parancsnok hirtelen forró konfliktussá teheti az addig is feszült helyzetet. Ugyanígy kirobbanthatja a közvetlen összecsapást egy légi baleset vagy egy hajó süllyedésével és emberveszteséggel járó incidens is, vagy éppen a felek szándékos és erőszakos provokációja, mondjuk egy ellenséges kötelék elleni meglepetésszerű és közvetlen támadás is. 

Ez a helyzet elkerülhetetlenül a műveletek eszkalációját hozza magával, várhatóan a Tajvan körüli tényleges blokád bejelentésével. Mivel Peking távolabbi célja mindenképpen Tajvan megszállása, ezért elképzelhető, hogy élelmiszerszállító hajókra humanitárius okokból ez a korlátozás nem terjedne ki. A tengeri jog értelmében azonban a kínai haditengerészetnek ez esetben joga lenne a Tajvanra tartó hajókat alaposan átkutatni, tiltott áruk után kutatva. 

Ezen döntés valószínűleg éles tiltakozást váltana ki mind az USA, mind Japán részéről,

ezzel egy időben amerikai erősítések indulnának a Csendes-óceán védelmével megbízott 7. amerikai flottához éppúgy, mint a Guam és Okinava szigetén állomásozó légierő egységeihez. Beérkeztük után valószínűleg az amerikai vezetés elég erősnek érezné magát ahhoz, hogy letesztelje a kínai elszántságot. Egy vegyes, tehát élelmiszert, gyógyszereket és fegyvereket egyaránt szállító kereskedelmi konvojt indítana el, nagy sajtónyilvánosság mellett, egy flottakötelék kíséretében Tajvanra. 

A kínai befolyás növekedése miatt aggodalmukat már korábban kifejező államok valószínűleg képviselni fogják magukat ebben a harci kötelékben. Így elképzelhető, sőt valószínű, hogy a kíséretben nemcsak amerikai, hanem japán, vagy éppen dél-koreai, ausztrál, brit vagy éppen Fülöp-szigeteki hadihajók is szerepelnek majd. 

 

Ebben a pillanatban súlyos döntés elé fog nézni a kínai vezetés. Nagy kérdés, hogy ez a pillanat Kínai Kommunista Párt ötévente esedékes, idén novemberre várható 20. országos kongresszusa előtt, alatt vagy után következik be, ugyanis

a fegyveres konfliktus kirobbanása beláthatatlan hatással lenne rá és Hszi Csin-ping elnök döntéseire. 

Két döntés közül kellene a pekingi vezetésnek a céljainak leginkább megfelelőt kiválasztania: vagy vállalja az arcvesztést, és beengedi a konvojt, ezzel azonban gyakorlatilag elismeri vereségét és a blokád fenntarthatatlanságát. 

Másik – valószínűbb – esetben ők is emelik a tétet, és egy váratlan támadással visszafordulásra kényszerítik a konvojt. Ebben várhatóan a 2000-es évek első évtizedének egyik sokat használt kifejezése, az „Orvgyilkos buzogánya” fogja őket segíteni. 

A kínaiul sasú dzsiannak nevezett koncepció hangzatos neve ellenére nem egy csodafegyver, hanem számos meglepetésszerű megoldás együttes alkalmazása. A módszerrel kapcsolatban gyakran előkerül az A2/AD (anti-access, area denial)  fogalom, azaz egy területre való katonai behatolás megakadályozása. Ebben az eljárásban a kommunikáció, a felderítés mellett lég- és partvédelmi rakéták akadályozzák meg az ellenséges erőket abban, hogy az „ernyő” által védett területet elérjék. 

Ha sor kerül alkalmazására, valószínűleg megelőző csapásként felderítő műholdak elleni, elektronikai és kibertámadások „vakítják meg” az amerikai felet, majd egy kombinált légi, felszíni és tengeralatti műveletben mérnek csapást a konvojra. Várható a más államnál nem rendszeresített DF-21D hajók elleni ballisztikus rakéta bevetése is, amely ellen – relatív pontatlansága ellenére is – rendkívül nehéz védekezni. És akkor

a már rendszerbe állított kínai hiperszonikus fegyverekről még nem is beszéltünk.  

A csapásnak nagy valószínűséggel része lesz aknamezők váratlan lefektetése is, mivel sem a tajvani, de meglepő módon az amerikai haditengerészet sincs igazán felkészülve ezen fegyverek elleni küzdelemre. Amerikai oldalról ennek fő oka a már említett Littoral Combat Ship program aknaszedő moduljának kudarca, így a US Navy mindössze 8 darab idősödő aknaszedővel rendelkezik Japán, illetve a Perzsa-öböl térségébe telepítve. Ahogy a neve is mutatja, éppen meglepetésszerű és rejtett módja miatt az „Orvgyilkos buzogányát” rendkívül nehéz lesz elhárítani. 

Fentiek miatt jelentősen nagyobb az esélye annak, hogy a konvoj megsemmisül vagy visszafordulásra kényszerül, mint annak, hogy átjut. Ebben a helyzetben

az amerikai félen múlik a további eszkaláció. 

Már Trump elnök is kifejtette, hogy bármilyen amerikai hadászati felderítési eszköz, azaz műholdak és egyéb rendszerek elleni támadásra nukleáris csapással fog reagálni. Ha ilyen szélsőséges lépésekre nem is, de határozott ellenlépésekre sokkal inkább számíthatunk. Ez jó eséllyel a Top Gun: Maverickben is látott tömeges cirkálórakéta-támadás lesz, de ezúttal repülőgépek nélkül. Persze elkerülendő a fenti eseményeket, előfordulhat, hogy az USA (és szövetségesei) akár egy Kínát érintő távolabbi blokád, akár közvetlenül egy frontális támadás, azaz a blokád feltörése mellett döntenek.

Elsőnek azért kicsi az esélye, mert

Kína szárazföldön minden nyersanyaghoz hozzáférhet,

elsősorban Oroszországból, de Eurázsiából máshonnan is. A másodiknak pedig azért, mert egy blokádra válaszul megindított egyértelmű háború mögé még a fősodratú média sem tudná felsorakoztatni a közvéleményt. Szemben a süllyedő hajókkal és az elvesztett életek százairól szóló híradásokkal. Különösen úgy, ha egy amerikai repülőgép-hordozó is a veszteséglistára kerülne, amire közel 80 éve, 1944 óta nem került sor. Ezeket a hatalmas, úszó repülőtereket egyszerűbb megrongálni és repülőgépek fogadására alkalmatlanná tenni (mission kill), mint ténylegesen elsüllyeszteni őket. De azért nem lehetetlen.

Amennyiben ez a fenti forgatókönyv valósul meg, az egyértelműen egy nyílt és teljes háború kirobbanását eredményezi a két nukleáris fegyverekkel felszerelt szuperhatalom között. Emiatt csak homályos elképzeléseink lehetnek a továbbiakkal kapcsolatban. 

Kérdés, hogy a tengeralattjárókat a leghatékonyabb hadihajóvá tevő felderítő műholdak közül mennyi marad használható az első időszak összecsapásai közül? Ha sok, akkor egy tengeralatti fogócska kezdődik meg, amiben a saját partjaikhoz közelebbi hagyományos meghajtású tengeralattjárók előnyben vannak, igaz, a Tajvanig tartó kontinentális self alacsony vízmélysége miatt akár vizuálisan, akár mágneses anomáliadetektorral érzékelhetők. Kína elaknásítja az USA nyugati partját? Ennek is megvan az elméleti lehetősége, és a kis számú amerikai aknaszedő miatt ez súlyos fennakadásokat okozhat a tengeri kereskedelemben. 

De innentől kezdve tényleg találgatás, mi fog történni. Globális kötelezettségvállalásainak tömege, illetve az amerikai katonai jelenlét által féken tartott konfliktusok miatt

négy-öt repülőgép-hordozó harccsoportnál jelentősen több haditengerészeti erő küldése a térségbe nem igazán várható.

Kérdés, hogy ez mennyire lenne elég, különösen egy óceánokon aktivizálódó Oroszország mellett, mint azt Putyin elnök egy – mindössze napokkal a tajvani látogatás előtt elmondott – beszédében jelezte. Persze az orosz flotta messze nem a szovjet, és belátható időn belül nem lesz képes komoly gondot okozni a US Navy-nek az óceánok nyílt vizein. De kellemetlenkedni, erőforrásokat lekötni, nos, ezeket minden további nélkül meg tudja oldani.  

Így az, hogy a US Navy tényleges fölénybe tud kerülni Tajvan környékén, nem igazán várható, kivéve, ha regionális szövetségesei a segítségére sietnek. Az AUKUS-ból Nagy-Britannia szó szerint egy fél világgal arrébb helyezkedik el, Ausztrália flottája pedig némileg kisebb, mint Tajvané. 

A 2 könnyűhordozóból, 36 rombolóból, 16 fregattból és kísérő hajóból, valamint 22 hagyományos meghajtású modern tengeralattjáróból álló

japán flotta lehet a mérleg nyelve.

Különös csavart ad Abe Sindzó meggyilkolásának az a tény, hogy ő volt Tajvan támogatásának és a pacifista alkotmány megváltoztatásának fő szószólója. Halálától függetlenül a kínai befolyás kiterjesztése ellen valószínűleg a japán vezetés teljes erejével fel fog lépni.

Fentiek alapján egy kiegyensúlyozott, és éppen ezért súlyos veszteségekkel járó, elhúzódó konfliktusra lehet számítani, ha elszabadulnak az indulatok Tajvan térségében.

Összesen 143 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Európa végre fellélegezhetne, ha a Csendes Óceánon Kína és az USA a végkimerülésig háborúzna egymással.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés