Elefántkeringő

Ahol a jó termésért mondtak ünnepélyes imát egy világbirodalom császárai: ez az Ég temploma Pekingben – a napokban együtt látogathat el ide Hszi Csin-ping kínai elnök és amerikai kollégája, Donald Trump.

ha a két vezető érdemi megállapodásra tud jutni, az valóban „jó termést” hozhat nemcsak a saját országuknak, hanem az egész világnak. A két szuperhatalom vezetőjének találkozása, ha mindkét fél úgy akarja, meghatározó lehet a világpolitika alakulásában. 

Mint lapunkban is számos alkalommal írtuk már, Trump számára az első számú feladat és kihívás, a méretes elefánt a szobában Kína. Ez persze nem az üzletemberből lett elnök egyedi nézete: néhány évtized alatt az Egyesült Államok egész elitje és a dolgozó tömegek is végignézhették, ahogy az Amerikából Ázsiába kiszervezett termelés, majd az erősödni kezdő innovációk nyomán Kína válik a világ első számú termelőközpontjává, a glóbusz egyre több országában visszaszorítva az amerikai kereskedelmi kapcsolatokat és befolyást.

Erre Hszi Csin-ping ellenlépésekkel válaszolt. Egy 2020 eleji megállapodás, majd a koronavírus-járvány miatt bezuhant a nemzetközi kereskedelem, így hosszú távú eredményt sem a vámháború, sem az első megállapodások nem értek el. A Kína elleni vámokat azonban, ha nem is akkora csörömpöléssel, mint Donald Trump, Joe Biden demokrata párti kormányzata is meghagyta. A 2025 januárjában a hatalomba visszatérő Trump aztán újra meghirdette a vámháborút: Washington végül már 145 százalékos terhet vetett ki a kínai termékekre, Peking pedig 125 százalékosat az amerikaiakra. 

Az elefántkeringő azonban itt sem állt meg, nem is állhatott, mert az elrugaszkodott vámtételek a világkereskedelem összeomlásával fenyegettek. Tavaly májusban új megállapodások születtek az enyhülésről, október végén pedig újabb egyezményt hoztak tető alá, ami a kapcsolatok normalizálását célozta. 

A trumpi Egyesült Államok az azóta eltelt fél évben egyrészt az ukrajnai háború lezárásán ügyködött, sikertelenül;

Miután az Egyesült Államok beleragadni látszik az iráni háborúba és az abból következő globális energiaválságba, Kína hasznot húzhat a szorult helyzetéből. Az ázsiai nagyhatalom az iráni fegyveres konfliktus kezdete óta békeközvetítőként lépne fel, ami kellemes pozíció, bár igaz, hogy a háború miatti olajellátási zavarok neki is kényelmetlenek. Teherán régóta Peking szövetségese, így Kínának valóban van ráhatása a felek közötti viszony rendezésére. Ezzel azonban nem élhet vissza: az amerikaiak már kiiktatták Venezuela vezetését, ettől retteg Kuba is, az iráni rendszer teljes megroppantása pedig szintén Kínának okozna fájdalmat. 

A pekingi tárgyalások remélhetőleg mind a világkereskedelem, mind a geopolitikai feszültségek és nyílt konfliktusok ügyében megállapodást hoznak majd – a globális „jó termés” érdekében.

(Nyitókép: Brendan SMIALOWSKI / POOL / AFP)