Bekövetkezhet-e a „népek ősze” Európában, ahogy Timmermans vizionálja?

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború és a modern hadviselés legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.

***

A múlt hét egyik szomorú szenzációja volt az országos holland gazdatüntetés, amely során egyrészt a tiltakozók megbénították az áruházláncok működését, másrészt (kis híján halálos) lövés ért egy tüntető 16 éves fiatalt. Logikusan adta magát a feltételezés, hogy ha Európa egyik legstabilabb országában idáig fajultak a dolgok, akkor akár egy nagyobb erejű, a társadalom egészére kiterjedő megmozdulás, felkelés sem lehet messze? A szűk látókörű, szemellenzős európai vezetés már nem jár messze attól, hogy összedöntse az európai gazdaságot, de

Egyelőre.

De miért is? Nos, a tapasztalatok szerint a jelentős tömegeket felvonultató megmozdulások a modern korban általában a fiatalok megmozdulásaival kezdődnek. Legyen szó a márciusi ifjakról, a sah megbuktatásával végződő iráni forradalomról, az 1968-as francia diáktüntetésekről, vagy éppen az arab tavaszról Tunéziától Szíriáig, a fiatalok mindenhol jelentős szerepet vállaltak a megmozdulásokban. Logikus, hogy ők játsszák a szikra szerepét, hiszen a felnőtt élete elején járó, még egzisztencia nélkül, sőt, sokszor munka és ezáltal kilátás nélküli fiataloknak nincs mit veszteniük. Elégedetlenségüket a társadalom csoportjai közül ők tudják a leghatásosabban kifejezni. De ahogy az 1968-as francia lázongások megmutatták, önmagában ez a csoport még nem elég a mozgalom sikeréhez.

Ahhoz a társadalom széles rétegeinek kell megmozdulniuk, csatlakozni hozzájuk, hogy a kritikus tömeg létrejöjjön.

Erre pedig az idősebbek csak akkor hajlandók, ha az ő egzisztenciájuk, megélhetésük van egyértelmű és közvetlen veszélyben. Ők azok, akik a családi békét, életük munkájának eredményeit veszíthetik el, ha a munkahelyük helyett az utcára, a barikádokra mennek. Ha viszont ők megfelelő számban megmozdulnak, akkor a felkelés legalább politikai szinten jó eséllyel sikerre van ítélve. Ehhez azonban több olyan tényezőnek is huzamosabb ideig jelen kell lennie, amelynek egyelőre csak a jelei látszanak jelenleg.

Az emelkedő megélhetési költségek miatt tüntetnek a belga szakszervezetek felhívására Brüsszelben június 20-án

Az első ezek közül a megélhetés súlyos nehézségei. Kevéssé ismert, hogy az 1783-as Lakinak nevezett izlandi vulkánkitörés jelentős hatást gyakorolt a világ időjárására és jelentős szerepe lehetett az 1780-as évek hosszú, hideg teleiben, valamint aszályos nyaraiban, amelyek jelentős éhínségeket okoztak világszerte. Az akkor évek óta nélkülöző francia lakosságnak az a hír, hogy a király megpróbálta akadályozni a 175 év után először összehívott országgyűlés működését, tényleg csak a közmondásos utolsó csepp volt a pohárban. Hasonló volt a helyzet a 2011 elején kirobbant szíriai polgárháború előestéjén is, amikor

De ugyanez igaz például a Rákóczi-szabadságharcra is: 1703-as kirobbanása előtt már 1697-ben volt egy kisebb felkelés Tokaj-Hegyalján a császári hadak garázdálkodásai, illetve általában a Habsburg-abszolutizmus ellen.

És itt kapcsolódik be a második szempont: a vezetés rugalmatlan, erőszakos, és/vagy a helyi szokásoknak, tényleges helyzetnek meg nem felelő viselkedése. Ugyanis minden társadalomnak megvannak az íratlan szabályai. Többek között az is, hogy a hatalom milyen eszközöket engedhet meg magának. Az előző ponthoz képest viszont

Merev, doktriner sötétzöld álláspontján a fenyegető energiaválság, és az ebből egyenesen következő társadalmi megmozdulások fenyegetésének hatására némileg ugyan változtatott, de ez is csak a közvetlenül fenyegetett energiaszektorra vonatkozott, és e lépés is valószínűleg későn érkezett.

A nitrogén-oxid és ammónia kibocsátásának csökkentését célzó kormányterv ellen tiltakoznak holland gazdák egy autópályán, Best környékén június 27-én

A holland gazdatüntetésen bekövetkezett fegyverhasználat azonban arra enged következtetni, hogy a demokratikus véleménynyilvánítás határait bevallottan feszegető, de még nem erőszakos megmozdulás ellen is már teljes erővel lép fel. Sőt, civil eszközök helyett a hadsereg vontató járműveit vették igénybe az útblokkok járműveinek elszállítására. Bár lehet a döntés mögött józan ok is, a brüsszeli döntéshozókat figyelve az elemzőnek óhatatlanul eszébe ötlik, hogy

A túlzottnak ítélt erő használata pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a hivatásuk jellegéből adódóan inkább konzervatív irányba hajló rendvédelmi és katonai erőket közép-, vagy hosszútávon szembe állítja a politikai hatalommal. Persze a jól bevált gerillataktika szerint olyan lépéseket kell tenni, amelyre a hatalom nem reagálhat másként, mint erőszakkal. Ez egyelőre csak a jövő zenéje, de ki tudja, hogy a covid gazdasági és társadalmi hatásait éppen csak lerázó, amúgy talán túlzottan is türelmes európai polgároknál mikor szakad el a cérna.      

Globalizált világunkban minden ország elkerülhetetlenül egy nagyobb rendszer része. A társadalmi megmozdulásokra hatást gyakorló szempontok közül a harmadik aspektus a külvilág. Elég csak 1956-ra gondolni, ahol a poznani munkásmegmozdulás nyomán robbant ki az egyetemisták közvetítésével a forradalom, de ide vehetjük 1848-at is, ahol a bécsi megmozdulás híre sarkallta akcióra az amúgy is szervezkedő márciusi ifjakat. Az arab tavasz láncreakciószerűen bekövetkező megmozdulásairól nem is beszélve.

De nemcsak az előbbi példákban bemutatott tényezők gyorsíthatják fel a társadalmi mozgásokat, hanem egy kívülről érkező nyomás is. Nagyon bízom benne, hogy a háborúban blokkolt gabonaszállítmányok pótlására, vagy akár azok elszállítására mégis lesz mód, azonban az energiahordozók árának elszállása magával hozza az élelmiszerárak globális emelkedését –

Belegondolni is rossz, milyen hatásokkal járhat egy amúgy is forrongó országban egy 2015-öshöz hasonló migrációs hullám megjelenése.

Összefoglalva a fentieket: nem tudni, hogy még mennyire van messze egy 1848-ashoz hasonló, Európán végigsöprő forradalmi hullám, azonban az Írás már megjelent a falon. Őszintén kívánom, hogy ne kerüljön sor rá, ugyanis a mondás szerint a forradalom olyan, mint Szaturnusz, felfalja gyermekeit. Van-e még idő korrigálni a hibákat? Nagyon szeretném azt hinni, de mindenképpen meg kell próbálni.

és az előttünk tátongó szakadék előtt legkésőbb az utolsó pillanatban elrántják a kormányt.

--

Nyitókép: A világ iparilag legfejlettebb hét államát tömörítő csoport, a G7 csúcstalálkozója ellen tüntetőt vesznek őrizetbe a Garmisch-Partenkirchen közelében fekvő Krün elmaui kastályának közelében június 27-én.

fotó: MTI