Ezt a felvetést erősítette egy múlt században előkerült levél, amelyet 1835-ben vetett papírra egy bizonyos Szelle István. Ő azt állította, hogy felfedezett egy titkos járatot. „A várnak szemben, napkeleti részen találtam mélységet, ahol sok bőrhordóra akadtam, miket bicskámmal fölhasítottam és kifolyt annak sok finom itala. Mindjárt onnét beljebb indultam és találtam sok aranyból csinált medált, gyertyatartókat, beljebb találtam kietlen nagy rézajtókat, lakatokat, melyeket levertem és bementem és
tele arannyal találtam kis zsákokat, melyek akkorák, mint egy kétforintos.”
A levélben azt is megírta, a járatból a Salamon-toronynál jött ki. Hogy valóságot írt-e a férfi anno, talán sosem derül ki, de ami tény, az amatőr kincskeresők rendszeresen felkeresték Visegrádot és környékét. Főleg, hogy sokáig tartotta magát a szóbeszéd, hogy a Pilis gyomra fantasztikus kincseket rejt. 1931-ben is izgalomba jöttek a kincsvadászok. Ekkor arról írtak a lapok, hogy felvetődött, mi lenne, ha kiemelnék a Duna iszapjából azt a két hajót, amelyek még a mohácsi vész után süllyedtek el Esztergom közelében. A cikkek szerint a hajókon – Mária királyné kérésére – Visegrád kincseit szállították Pozsony felé.
A történetírók szerint 72 hajóból állt a kincses „flotilla”, ám Esztergomnál Orbán Endre esztergomi várnagy emberei megtámadtak és kettőt közülük a kincsekkel együtt sikeresen elsüllyesztettek. Ezt a teóriát erősítette, hogy néhány évtizede Visegráddal szemben, a Sólyom-sziget nevű zátonynál egy XVI. századi hajógerendát találtak.