Középkori iránytű a 21. századhoz

2022. május 11. 20:12

Böszörményi Nagy Gergely
Virágzó közösségek, intézményépítés, szenvedélyes viták. Szakbarbárság helyett a hit, a művészetek és a tudomány egysége. „Sötét középkor” sohasem létezett, a valóságostól viszont sokat tanulhatunk – állítja egy kansasi teológus.

Neked mi a shadow age-ed? Ezzel a kérdéssel indult egyik izgalmas beszélgetésünk mentorommal, Csák Jánossal néhány évvel ezelőtt. A shadow age (árnyékkor) az a történelmi korszak, amelyben ízlésünk és önismeretünk alapján a legszívesebben élnénk, ha szabadon választhatnánk meg születésünk időpontját. A középkor – válaszoltam töprengés nélkül. Miért? Meggyőződésem szerint a különféle emberi teljesítmények egyik legsűrűbb, leggazdagabb időperiódusáról van szó, amelynek egyszerűen rossz a pr-je. Jamie Blosser hétgyermekes édesanya, a kansasi Bencés Főiskola professzora hasonlóan látja.

A 21. századi közvélekedés szerint a „sötét” középkor kulturális szakadék, amely elválasztja egymástól a görögök és a rómaiak, illetve a felvilágosodás és a modernitás fényeit. A hibás természetesen az egyház, amely elmaradottságba és tudatlanságba taszította a társadalmat. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Az a közel tíz évszázad, amely Róma 5. századi kifosztásától a Kr. u. 14. század elejéig tartott, urbanizációs, közösségszervezési, spirituális, oktatási, művészeti és tudományos tekintetben inkább megalapozta a Nyugat sikerét. Bár a kora középkorban az európai kultúrkört valóban hanyatlás jellemezte, ennek a legkevésbé a vallás lehetett az oka: ugyanebben az időben az iszlám világ lenyűgöző teljesítményre volt képes. S amikor a Kr. u. 11. századtól az európai népek körében is csillapodott a zűrzavar, a buzgó és aktív hitélet köré szerveződő társadalmak mai szemmel alig felmérhető szellemi virágzásba fordultak.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés