József a békekötést már nem érhette meg, 1711. április 17-én Bécsben, fekete himlőben elhunyt, de idézzük fel itt a békekötés jelentőségét, ami a királynak is köszönhető. Mészáros Kálmán, a kor kiváló kutatója így nyilatkozott a témában a Mandinernek:
„I. József békülékeny politikája és a hozzá feltétlenül hű Pálffy János főparancsnoki kinevezése a felkelés végén olyan lehetőséget biztosított a kurucok számára, amely a súlyos vereség vagy a káoszba torkolló összeomlás helyett békességet biztosított az egész nemzetnek.
A szatmári békében kurucok és labancok nyújtottak kezet egymásnak, s ezzel helyreállt a rendi nemzet egysége,
I. József halála után pedig öccse, III. Károly is bizalommal fordult „magyar alattvalói” felé, s így az uralkodó, illetve a dinasztia és a nemzet tartós kiegyezése is megvalósulhatott. Ezzel pont kerülhetett egy másfél évszázados küzdelem végére, és kezdetét vehette a 18. század békés, csendes, országépítő munkája.”