Budapesten az MCC-ben tartott előadásában azt mondta, hogy a nők akkor is harcolhatnak a nők jogaiért, ha nem feministák. Ön feminista?
Nem igazán szeretem a „feminista" kifejezést. Ami engem zavar a feminizmusban, az az „izmus”, vagyis az ideológiai és szisztematikus jelleg. Én a nők mindennapi életének konkrét segítése mellett vagyok, hogy válaszokat adjak a nőkként felmerülő problémákra; de elutasítom a feminizmus logikáját, amely a nemek háborúját szeretné az osztályharc mintájára létrehozni. Ugyanúgy, ahogy az igazságtalanság és a nyomorúság ellen harcolni lehet anélkül, hogy kommunista lennék, úgy gondolom, hogy
feminista öndefiníció nélkül is lehet küzdeni a nők életének javításáért.
Mit ért el eddig a globális feminizmus?
A feminizmusnak három hulláma volt: az első az állampolgári egyenlőséget, vagyis a választójogot és az anyagi függetlenséget kínálta a nőknek. A második hullám, a szexuális felszabadulás hulláma, amely az 1970-es években érkezett meg Nyugatra, megadta nekik az irányítást a testük felett. A patriarchátus alapja a nők testének férfiak általi kisajátítása és felügyelete volt, de ez a fogamzásgátlással és az abortusszal eltűnt. Nagy forradalomról van szó, de a szexuális felszabadulás a vágyak nagy piacát is megteremtette, aminek gyakran a nők az áldozatai. Azt is gondolom, hogy a Me Too-mozgalom a szexuális forradalom egyfajta „hátránya” ellen szólalt fel: minden szabályt eltöröltünk, és a „bármi megy”-módszer a nők ellen fordult. Végül, a feminizmus harmadik hulláma, a genderelmélet az, amelyet jelenleg feljövőben látunk.