A mai neofeminizmus hazugságokon alapul, a nők ma Nyugaton erős pozícióban vannak – vallja Eugénie Bastié francia írónő, akinek feminizmus-kritikus könyve nemrég jelent meg magyarul.
Budapesten az MCC-ben tartott előadásában azt mondta, hogy a nők akkor is harcolhatnak a nők jogaiért, ha nem feministák. Ön feminista?
Nem igazán szeretem a „feminista" kifejezést. Ami engem zavar a feminizmusban, az az „izmus”, vagyis az ideológiai és szisztematikus jelleg. Én a nők mindennapi életének konkrét segítése mellett vagyok, hogy válaszokat adjak a nőkként felmerülő problémákra; de elutasítom a feminizmus logikáját, amely a nemek háborúját szeretné az osztályharc mintájára létrehozni. Ugyanúgy, ahogy az igazságtalanság és a nyomorúság ellen harcolni lehet anélkül, hogy kommunista lennék, úgy gondolom, hogy
Mit ért el eddig a globális feminizmus?
A feminizmusnak három hulláma volt: az első az állampolgári egyenlőséget, vagyis a választójogot és az anyagi függetlenséget kínálta a nőknek. A második hullám, a szexuális felszabadulás hulláma, amely az 1970-es években érkezett meg Nyugatra, megadta nekik az irányítást a testük felett. A patriarchátus alapja a nők testének férfiak általi kisajátítása és felügyelete volt, de ez a fogamzásgátlással és az abortusszal eltűnt. Nagy forradalomról van szó, de a szexuális felszabadulás a vágyak nagy piacát is megteremtette, aminek gyakran a nők az áldozatai. Azt is gondolom, hogy a Me Too-mozgalom a szexuális forradalom egyfajta „hátránya” ellen szólalt fel: minden szabályt eltöröltünk, és a „bármi megy”-módszer a nők ellen fordult. Végül, a feminizmus harmadik hulláma, a genderelmélet az, amelyet jelenleg feljövőben látunk.
Mi a baj a feminizmus legújabb hullámával?
A neofeminizmussal
Az első hazugság az, hogy a neofeministák úgy gondolkodnak és úgy viselkednek, mintha előttük semmit sem tettek volna mások. Mintha a Nyugat még mindig egy patriarchális pokol lenne, és a nőket még mindig kisebbségben tartják. Éppen ellenkezőleg: a nők ma Nyugaton erős pozícióban vannak, jobban tanulnak, elismertebbek és előrenyomultak a társadalomban. Ehhez az első hazugsághoz egy második, még mélyebb hazugság is hozzáadódik: azt állítják, hogy a nemek közötti különbség tiszta társadalmi konstrukció, amely nem alapul semmilyen biológiai valóságon. Egy konstrukció, amelyet le kellene bontani az emancipáció eléréséhez. Ez olyan aberrációkhoz vezet, mint például az a tény, hogy a „nő” szót egyes aktivisták megbélyegzőnek fogják fel, amit a „méhhel rendelkező személy” kifejezéssel kell helyettesíteni. A nőknél felmerülő problémákat (karrier és anyaság összehangolása, gyermeknevelés stb.) nem érthetjük meg, ha nem vesszük figyelembe a nemek közötti biológiai különbséget!
Viszlát, Mademoiselle! – Bastié könyve az MCC Press gondozásában jelent meg magyarul
Hogyan változott a francia nyelv a genderideológia nyomása alatt?
Egyes francia aktivisták egy úgynevezett „befogadó írást” próbálnak előírni, amely a francia nyelv szabályainak átformálásából áll. Valójában Franciaországban a többes számot semleges férfinemben mondják. Szerencsére vannak ellenállási pólusok, és nem hiszem, hogy az új nyelvhasználat elterjedne a francia társadalomban.
Ön egy „férfimozgalom” lehetőségéről beszélt a férfiak számára. Hogyan látja a férfiak helyzetét a mai francia társadalomban?
A feminista forradalom nagyon rossz közérzetet teremtett a férfiakban. Negyven év alatt a férfiaknál minden mérce összeomlott. Ez egy nagy felfordulás volt az életükben, hatását nehéz belátni. Úgy gondolom azonban, hogy a férfiasság sokkal „konstruáltabb", mint a nőiesség, ami természetesebb, alapvetően azért, mert a női test az anyaság révén bizonyos ösztönökkel rendelkezik.
Mindezek a rítusok már nem léteznek. Ma nagyon nehéz férfivá válni. A férfiasság negatív minősítőkkel („mérgező,” „lebontandó") jár. A nyugati országokban a férfiak kevésbé képzettek, mint a nők. Mindez óriási frusztrációt szül. Úgy gondolom, meg kell küzdenünk a maszkulinitás ezen válságával, pozitív kiutakat kell adni a férfiasságnak, különben felháborító és groteszk módon, a „maszkulinizmus” formájában, amely a feminizmus fordított tükre lenne, feltámad.
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
Újabb szakértő mutatott rá a tiszás ötlet Achilles-sarkára, ezúttal a kormánykritikus lap hasábjain.
Felfoghatatlan. A svédországi szervezett alvilág bandaháborúiban tinédzser lányokat bérelnek fel gyilkosságokra.
