Az ellenzéknek kell gesztusokat tenni, vissza kell találniuk Magyarországra – Kötter Tamás a Mandinernek

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Kötter Tamás író, ügyvéd, a Megafon munkatársa.

***

Azért veszített az ellenzék, mert a Fidesz „átmosta” a vidékiek agyát?

A választás napján volt egy szimbolikus pont: kilépett Márki-Zay a népszavazási ívvel a szavazófülkéből és felmutatta, hogy összefirkálta. Nem azért volt szimbolikus a momentum, mert a miniszterelnök-jelölt épp itt és most gyerekesen reagált egy eldöntendő kérdésre, hanem azért, mert kifejezte, hogy

Ebben pedig tetten érhető a folyamat. Ilyen témák voltak a bankadó kivetése, a bevándorlás, a covid lezárásai, vagy éppen most a háború, vagy béke. Hozzáteszem: minden bukás (vagy éppen győzelem) ugyan szimbolikus eseményhez kötődik, de valójában egy folyamat eredménye. Nem lehet két urat szolgálni! Van, amikor a „nemzetközi” és a magyar érdek nem fedi egymást: vagy-vagy. Tessék választani!  A magyar ellenzék, a baloldal örökké őrlődik, hiszen mintakövető álláspontot foglalnak el. Állandóan a feletteseiket keresik, „ideológiai bevásárlóáruházakba járnak”, megjárva minden égtájat, ahogy Békés Márton fogalmazott. Moszkva, Washington, most éppen Brüsszel „érdeke” adja a mintát.

Ön szerint ez azt is jelenti, hogy a vidéki Fidesz-szavazók fogékonyabbak a sorskérdésekre?

Fogékonyabbak a racionalitásra. A politikát a nyugati világban már aktivizmus váltotta le. A politika ugyan nem nélkülözheti az elveket, de racionális döntések sorozatából kell álljon: az irracionális döntések, az utópiák kergetése romlásba döntenek, nem csak egy családot, de a társadalmakat, országokat is.   

Mi a helyzet Budapesttel?

Budapest jelentős részének a baloldalisága külön téma. Ha jól megnézzük, a fővárosban kapták vissza a legtöbb személyi jövedelemadót, itt vették a legtöbben igénybe a gépkocsi vásárláshoz a támogatást és így tovább. Budapest választópolgárai a nyertesei voltak az elmúlt 12 évnek.

Létezik egy „fogyasztói réteg”, ami a fogyasztás szempontjából „beérkezett”, sikerült a rögvalóságot  kikapcsolni az életükből és metadolgok iránt kezdenek érdeklődni: még több karbonmentesség,

Persze ne dramatizáljuk túl a helyzetet. A fővárosban is 42 százalékot kapott a Fidesz, és 7 százalékot a Mi Hazánk, tehát a nemzeti oldalnak vannak tartalékai. Az is igaz, hogy a Káderdűlő „laptopkapitalistái” a legközelebb akkor szavaznak a nemzeti oldalra, ha valamilyen véletlen folytán a baloldali blokk nyerne és velük fizettetné ki a jövedelemújraelosztáson alapuló „jóléti” politikájukat.

Miért utálják egyes ellenzéki szavazók ennyire a vidékieket?

A progresszív baloldal folyton a történelem végét várja, ahol megszületik majd a tökéletes társadalom, ahol farkas és bárány együtt issza a Caffé Lattét. Ebben hisznek. Képtelenek elfogadni, hogy velük egy időben és térben másfajta értékrenddel, szokásokkal, kultúrával bíró emberek élnek, ráadásul szeretnek így élni.  

De miért gyűlölik őket?

Mert nem rájuk szavaznak, ennyi.

Ezt most, itt borítékolom. De ezeket a nyilatkozatokat, amiket volt SZDSZ-es megmondóemberek és mások ontanak magukból, elő fogjuk venni négy év múlva. Ezt megígérem.

Pár balos megmondó mintha önvizsgálatot tartana. Ez csak póz?

Semmilyen megbánást nem éreznek. 1919 óta, mióta kiömlöttek a csatornából, ugyanezt az attitűdöt képviselik. Hol a Lenin-fiúk ők, hol a vidékre utazó munkások, akik bekényszerítették nagyapámat a téeszbe, hol az SZDSZ vagy annak a „B-oldala” . Ugyanaz a lenéző, lesajnáló magatartás. Ezen nem fognak változtatni.

Mi a különbség ön szerint az átlagos vidéki fideszes szavazó és az átlagos városi orbánfóbiás szavazó között?

A körúti ellenzéki mindaz, ami egykor az SZDSZ volt: a pökhendiség, a nagyképűség, a biztos tudata annak, hogy kezükben van az igazság. A kirekesztő álláspont, ami a liberalizmus sajátja. Az állatorvosi ló Merkel kijelentése: „Csak liberális demokrácia létezik”. Ez tankönyvi hülyeség, egyben a magát kereszténydemokratának mondó párt kiüresedését mutatja. A laptop-kapitalisták, vagyis a multiknál dolgozó ellenzéki szavazók baloldaliságának pedig életmódbeli háttere van. Ők az elmúlt tizenkét év kedvezményezettjei, ugyanakkor kész ideológiákat kapnak a nagy rendszereknél, előre kitalált válaszokat a világ minden kérdésére. Munkámból kifolyólag gyakran találkozom velük. A felső egy százalékot próbálják utánozni fogyasztásban, de csak villanásokra sikerül: C-kategóriás belsőépítészek által tervezett lakásokban élnek, amely nélkülözik az otthon ethoszát. Nem olvasnak, legfeljebb szakkönyveket, ezért a „számokon túli” élet tragédiáját sem értik, gyakran nincs bennük szinte semmi emberi:

Tragikumikus, hogy a Hegyvidéken megválasztottak egy magának diplomát hazudó, valódi munkát csak hírből ismerő politikai aktivistát. Számukra nem létezik lokalitás, nemzeti identitás, Magyarország pedig nem más, mint a sors csapása.

Miért hallgatják el ellenzéki megmondóemberek, művészek, írók, hogy a diplomások jelentős része, minden bizonnyal a többsége is a Fideszre szavaz?

Konkrétan ismerek kimutatásokat, egyértelmű, hogy a diplomások többsége a Fideszre szavaz. De, mindenki építi a saját narratíváját és végül ugyanoda jutunk vissza: van egy eltartás a néptől,

Ez a modell jól működött az MSZP-SZDSZ kormányok alatt. Ők a kisebbség az értelmiségen belül, viszont olyan kulturális pozícióik vannak – ahonnan szép lassan szorulnak ki –, amelyek nagyon sokáig monopol helyzetet biztosítottak nekik a narratíva adásban. Épp az említett kiszorulásnak köszönhető a Jobbik „nemváltó műtétje” is. Rájöttek, hogy a szélsőjobb nélkül esélyük sincs nyerni, és akkor nem ők lesznek mindenhol az iskolaigazgatók, színházi igazgatók és főrendezők, nem az ő nézhetetlen filmjeik kapják az összes díjat, nem ők, a gyerekeik és az unokáik kapják az ösztöndíjakat. Ezért bevették a „karlendítős pártot”. Ennyit az elveikről.

Milyen örökséget hozott vidékről?

Többek között Magyarország szeretetét, hogy Budapesten kívül is van élet, hogy sokféle ember él az országban. Azt hiszem, a történelem tragédiáját is jobban át tudom így élni.

A fővárosiak nem? Többször átment Budapesten a történelmi „dózer”.

Úgy alakult, hogy a globalizáció és az Orbán-kormányok politikájának a nyertesei a divatost választották a természetes helyett. Mi mást tennének: minden rendben van az életükben, elég pénzük, hatalmuk lett, és elég üres a fejük ahhoz, hogy elszakadjanak a lokalitástól, annak problémáitól és globális, lehetőleg minél távolibb gondokkal foglalkozzanak. Vagy ahogy Czopf Áron fogalmazott: „Akit a vallás nem érintett meg, nihilistának viszont tehetségtelen, az a 21. században leginkább a technokrata elitek szekuláris erkölcsrendészetében találja meg a számítását.” Azonnal és feltétel nélkül a „globális civil társadalom” elvárásainak megfelelően reagálnak minden eseményre. Így választják helyi érdek helyett a nemzetközit, ideológiát a valóság helyett. A jobboldali kormányok mindig is két lábbal a talajon álltak, ezért nem támogatják a globalista őrültségeket, a baloldalnak meg pont az ő adóforintjaikra van szüksége ezeknek a céloknak a megvalósítására.

Az ellenzéki követelésekkel azonosuló szavazók mit gondolhatnak, mivel fűtünk majd, ha az oroszok hirtelen elzárják a gázt?

Gondolom atomerőművekkel a házak tetején. Fogalmam sincs. Illúzióban élnek.

Pesti ügyvédként, íróként a falusi háttér sosem okozott hátrányt?

Dehogynem. Nem vagyok és nem is leszek a brancs tagja, mivel a vidékről származókhoz hasonlóan nincs „belpesti” beágyazottságom. Vegyük a Kádár-rendszer hivatalos ellenzékeként működő, vérségi, családi, munkahelyi kapcsolatokon alapuló proto-SZDSZ tagjait: minden „nehézség” ellenére diplomát kaptak, sokuknak jól fizető állása volt, nyugatra is eljutottak. Ezek

Ebből a Demszky-féle álellenzékből a Kádár-korszakban bárki bármit csinált, öt perc alatt kinn volt annak idején, vagy be sem vitték őket, mert egy ávós belügyes vöröskatona ott lapult az almáriumban – a klánok régi ismerőse.

Mi meg vidéken! A környékünkről két fiatal srác részt vett egy 56-os megemlékezésen a Szegedi Egyetemen, onnantól kezdve ki voltak rúgva és szakmunkások lettek: a faluban, ahol felnőttem ezzel ijesztegették az anyák a gyerekeiket, hogy ne  ugrálj, mert megjárod. Ez a különbség. Ezért is gyűlölik a Fideszt, mert a vidéki srácok hozták létre: megmutatták azt, hogy máshogy is lehet.

Hol húzódik a legmélyebb megosztottság a magyar társadalomban? Területek, társadalmi csoportok, vagy gondolkodásmódok között?

A gondolkodásban húzódik, a globalisták és a lokalisták, vagyis szuverenisták között. Megszűntek a hagyományos, történelmi megosztottságok.

Hol dől el, hogy kiből mi lesz, melyik oldalra áll a megosztottságban?

A családban, az iskolákban és persze a munkahelyeken dől el minden.

A kormányzó hatalomnak ön szerint érdemes gesztusokat tenni az ellenzék felé?

Az ellenzéknek kell gesztusokat tenni, vissza kell találniuk Magyarországra. Ki kell mondaniuk, hogy Magyarország az első, nem Brüsszel, Washington vagy éppen most Ukrajna. Nem kell elmenni Romániába és Szlovákiába kampányolni magyarok ellen.

Ezek után lehetne azt mondani, hogy „uraim, mást gondolok Paks2-ről”, vagy hogy más legyen az adóvisszatérítés.  

Milyen egyéb lehetőséget lát a mély, országos megosztottság enyhítésére?

Semmilyet. Az egész nyugati világ kettéhasadt: vagy a nemzetállamok, a lokalitások győznek, vagy a globális struktúrák és az elhülyülés. Vegyünk egy példát: az LMBTQ utópisztikus ideológiája, vagy a természet rendje és a tudomány eredményei. Itt nincs szintetizálás. Bevándorlásnál ugyanez a helyzet.

Schiffer András gondolkodása jelenthet közös nevezőt? Sok nagy kérdésben áll a tradicionalista, lokalista felfogás mellett és úgy tudom, ön is kedveli az LMP egykori elnökét.

Kedvelem, mert tisztességes baloldali. Nem képzeli azt, hogy Magyarország nemzeti érdekeit alá kellene rendelni más, multinacionális érdekeknek, nem hiszi azt, hogy csak liberális demokrácia létezhet, nem hiszi azt, hogy a nemzetközi szervezeteknek mindig igaza van a nemzetállamokkal szemben, nem gondolja, hogy egy jobboldali kormány csak fasiszta lehet. Közös nevező?

erről az alapról már legális minden, Magyaroroszág jövőjéről folytatott vita.

Milyen új köteten dolgozik?

Vikingek lesz a címe, az idei könyvétre jön ki hamarosan. Témáját tekintve korunk egyik „mentális, szociális betegségéről”, a sorozatfüggőségről szól, hogy ez milyen hatást gyakorol az egyénre. Természetesen multiknál dolgozó felső középosztálybeli emberek

Két, egymás mellé költöző család áll a középpontban. A férfiak elkezdik nézni a Vikingek című sorozatot, ami mindkettejük életét végzetesen megváltoztatja.

Mi a filozófia a regény mögött?

Nagyon sokaknak leszűkült az élete, nem csak a covid miatt, már előtte is: könyveket egyre ritkábban, egyre kevesebben olvasnak, a sorozatok vették át azt a szerepet, amit régebben szerintem a könyvek töltöttek be. Szembejön velünk a történelemhamisítás, ami már a könyveknél is megvolt, de mivel a sorozatok a filmkultúra része – ami pedig sokkal populárisabb az irodalomnál, hiszen nem igényel különösebb erőfeszítést a befogadása –, ezért még nagyobb hatást gyakorol az emberek magánéletére, vágyaira, reményeire.

A sorozatok nevelés szintjén is hamis premisszákat és hamis múltat támasztanak. Magában a címadó Vikingek című sorozatban ez ennyire brutálisan nem jön elő, inkább a tendenciáról van szó, ami rombol: gyakorlatilag nem lehet meg egy sorozat szexuális kisebbség szerepeltetése nélkül, még ha meg is erőszakolják a történetet és semmilyen dramaturgiai jelentősége nincs a dolognak. Olyan országok történelméről szóló filmek, sorozatok, amelyekben jelentős bevándorló kisebbség él, annak érdekében, hogy ezek a kisebbségek otthon érezzék magukat, elkezdték átírni vagyis egyszerűen meghamisítani a múltat.

Nem voltak fekete angol királynék?

Semmi ilyen nem volt, ezek mind hazugságok és badarságok. Így veszik el egy ország identitása, és helyére egy másik identitás lép. A kérdés, hogy ez az új identitás fenntartható-e. Szerintem nem. Ha folytatódik a bevándoroltatás, akkor az a Nyugat, amire generációkon át világítótoronyként gondoltunk és vágytunk rá, nem fog megmaradni. Úgy gondolom, ez a Nyugat az egymás kizáró valóságok miatt „libanonizálódni” fog, ahol a nyers erő uralkodik majd.

A magyarok és a régiónk kibújhat ez alól a tendencia alól?

Talán.

lelki, erkölcsi, szellemi értelemben. Ugyanakkor azt kell mondjam, jó filmeket, sorozatokat sem készítettünk, hogy kiegyensúlyozzuk a fősodratú tendenciát: életem egyik nagy csalódása, hogy az elmúlt évek során a magyarság történetéről nem készült egyetlen identitásteremtő, normális sorozat sem.

A múltban volt ilyen?

Ha az olvasók ki is nevetnek, szerintem ilyen volt A Tenkes kapitánya, vagy a Benyovszky Móric és persze olyan  nagyjátékfilmek, mint az Egri csillagok vagy A kőszívű ember fiai. Hát nem szörnyű, hogy több mint harminc évvel a rendszerváltást követően még mindig a szocializmusban gyártott, egyébként kitűnő filmekkel tudunk csak megemlékezni a jeles ünnepekről? Uraim, mit csináltak tizenkét évig?

Fotók: Ficsor Márton