Stand-up

2022. április 27. 18:12

Lánczi András

A választás jogi lezárása után az ellenzék hang­adóinak jelentős része a közmondásos japán katona harcát vívja. Kifizetődőbb – gondolják – az állandó, meg nem alkuvó politikust játszani, mint felelősséget vállalni a választási kudarcért. Végzetesen két részre szakadt a mai világ. Minél több embert kell valamiről meggyőzni, annál inkább kommunikációs varázslatokra van szükség, ami miatt a világ tényleg nem lesz más, mint színház, ahol álarcos színészek recitálnak, azaz politikusnak látszó egyének reto­rikai paneleket sulykolnak. Másrészt viszont ott van az igazság, amely a modern felfogás szerint relatív. S akkor jön a stand-up típusú szereplő, aki mintha képes volna hadarós szókimondásával egyszerre betölteni akár az udvari bohóc, akár az igazmondó juhász szerepét (akiből még burkus király is lehet!).

Ha nincs igazi mondanivaló, akkor marad a tehetséges csillogás fontos témák nélkül”

Vajon kinek nem tűnt fel eddig, hogy a Zelenszkij-jelenség és az MZP-jelenség között hasonlóság van? Az egyik sikeres lett, a másik viszont nem. A támogató amerikai szándék azonban jól látszik: végy egy exhibicionista embert, aki képes bármilyen politikai tartalmú üzenetet szajkózni; a bevett és demokratikus körülmények között folyamatosan lezüllő politikai nyelvezetet megkerülő módon fogalmazni; a korrupció vádjával befeketíteni a politikai ellenfelét; és Amerikát tekinteni a világ közepének, a történelem vége megtestesítőjének.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés