„Nekem az tetszik, ha jó és erős az ellenfél, és a kölcsönös megbecsülés az alap. Még a kérlelhetetlen küzdelem alatt is, előtte meg utána viszont mindenképp” – fogalmaz Kukorelly Endre író, újságíró, egykori képviselő Mandinernek küldött, választást értékelő írásában.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb alanyunk: Kukorelly Endre író, költő, publicista, egykori LMP-s parlamenti képviselő, aki azt kérte, hogy interjú helyett hadd fejtse ki ő maga az álláspontját egy cikkben: itt közöljük írását.
***
Most mindenkiből – oké, sok mindenkiből – dől a tutifix igazság. Megmondta előre, majdnem-megmondta, na, erre aztán nem számított, és így tovább:
a magyarok reménytelenek vs. a magyarok végre magyarok,
ügyes-aljasul bepalizták a népet vs. na most újra megmutattuk a világnak, el kell innen menni vs. menjen, akinek nem tetszik stb.
Ez mind ráadásul stimmel is: a mélyen rögzült érdek- és értékszférájából kitekinteni, más értéket és érdeket akceptálni, elismerni, megérteni nem képes, nem hajlandó, az ezeréves kétosztatban magát komfortosan érző 4-5 millió ember legalábbis így éli meg. Triumfál vagy összeomlik, veni, vidi, vici és vae victis, nem látom esélyét, hogy kijöjjünk ebből. A bipolaritás antropológiailag determinált, jobb vs. bal, jó vs. rossz, túl könnyű mit kezdeni azzal, hogy mi (jó/korrekt/okos) vs. ti (rossz/inkorrekt/ostoba).
Az előre, nem hátra és a felfelé (nem lefelé) pontosan leírja a mai magyarok (nyilván nemcsak a magyarok, de maradjunk itthon: én biztos itthon maradok!) berögzöttségét. Azt, hogy az „eredmény” épp ilyen lett – irapuatói 0-6 vs. pozsonyi csata –, persze sok és a lényeghez képest jelentéktelen tényező okozta, hosszan sorolható, mindenki sorolja, nem sorolnám. Nem érdekes, nem érdekel, sok, unom, van más dolgom, attól függ, fogalmam sincs (hogy, csak egy példa, az ellenzék szempontjából jó ötlet volt-e az összefogás vagy sem). Legjobb szembenézni azzal, hogy
ez a választás pontosan tükrözi, milyen a társadalom szellemi-lelki, mentális állapota.
Ilyen.
Persze az összes, létező és megteremtendő erőforrást az oktatásba és a kultúrába kellene belenyomni, az oktatás szerkezetét úgy átállítva, hogy valamennyien a közösség, a polisz ügyeinek kritikusaivá, elrendezésének aktív cselekvőivé váljunk. Most nincs így.
Nagyon nincs így.
Nem érdekes/élvezetes törésvonalak húzódnak szabad és reflektált polgárok legkülönfélébb politikai ajánlatai közt, de áthidalhatatlan(nak tűnő), mélyülő a szakadék két (2!) oldal között, és mintha „mindenki” abban lenne érdekelt, hogy a „másik” odaát végképp megsemmisüljön.
Mintha egy futballcsapat akként akarna győzni, hogy az ellenfelét legéppuskázza.
A görög értelemben vett agón, a kérlelhetetlen, ám fair versengés legnagyobb híveként nekem az tetszik, ha jó és erős az ellenfél, és a kölcsönös megbecsülés az alap. Még a kérlelhetetlen küzdelem alatt is, előtte meg utána viszont mindenképp. Ahogy a költő és konzervatív gondolkodó T. S. Eliot írta A kultúra meghatározása című könyvében:
Szóval, majd ha – akkor!
De akkor sem jön el a kánaán. Csak ennél szebben élünk majd, míg meg nem halunk.
Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:
Beer Miklós: Nagyon sajnálom Márki-Zay Pétert
Kemény Dénes: Vannak viták, amik csak az öltözőkbe valók
Csókay András: A kiábrándult baloldaliak is a jobboldalhoz fordultak
Máthé Zsuzsa: Azok fogtak össze, akik egy kanál vízben is megfojtanák egymást
Tarlós István: Kár lenne Budapesten leírni a jobboldalt, küzdeni kell
Zsigmond Barna Pál: Húsz százalékkal nőhet a Fidesz-szavazatok száma a határon túl
Soproni Tamás: Néhány emberen kívül minden magyar veszített a választás napján
Baja Ferenc: Történelmi tévedés volt Márki-Zay stratégiája
Földi-Kovács Andrea: A magyar ember érzi, mikor szükséges a stabilitás
Ujhelyi István: Óriási hibának tartom a magyar szavazók lenézését
Fotó: Kulter
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
A hazánkkal szembeni boszorkányüldözés már nem korlátozódik Magyarország területére. Magyar tulajdonú egyetemmel kezdődik az osztrákok vegzálása.
Fennállhat a tiltott pártfinanszírozás, a fiktív szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének, végül, de nem utolsó sorban az állami források kiszervezésének a veszélye is.
Ha valami tanulsága van a múlt csütörtöki ügynek, az talán ez: biztonságunk, gyermekeink biztonsága nem természetes, hanem kivételes dolog. Kincs, amit nem tehetünk kockára. Veczán Zoltán írása.
Pikáns eseményekről rántotta le a leplet az elemző.
„Durva belegondolni, hogy bő két hónap múlva, április elején jön az előrehozott országgyűlési választás, és vége az Orbán-rendszernek” – írta Ceglédi.
Imádkozó keresztényeket börtönöztek be – erről is volt mondanivalója?
Súlyos baleset történt a Fehér Háztól nem messze.
