Tragikus, felemelő idill

2022. március 2. 21:19

Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

A 2014-ben elhunyt Borbély Szilárd műveinek összkiadása jelentős állomáshoz érkezett. A napokban ugyanis megjelent egy kötet, amelyet a szerző még 2013-ban állított össze, és ebben a formában még soha nem jelent meg. A Bukolikatájban című könyv versei annak idején megjelentek folyóiratokban, de így, egyben olvasni őket – a Borbély Szilárd által összerakott sorrendben – mégiscsak más. 

Ez a költészet mindig mélyen érintett, már a kezdetektől. Harmadik kötetének, a Hosszú nap el című versgyűjteménynek 1993-as megjelenése óta így vagyok ezzel. Ez a régi könyve egyetlen hosszú­vers, amelyben egy sebzett, depresz­sziós és fokozhatatlanul érzékeny lélek beszél a szenvedés mély bugyraiból. Ebben az új könyvben ugyanez a hang beszél, sokszor álarcok mögött, mégis leplezetlenül. Utolsó, még életében megjelent könyve a Nincstelenek című regény volt, amely bizonyos értelemben önéletrajz, egy nyomasztó gyerekkor panorámaképe. A Bukolikatájban verseinek nagy része ugyanebben a környezetben „játszódik”, egy szatmári faluban. Néhol még a regény szereplői is feltűnnek, valamint számos helynév is ismerős lehet a Nincstelenekből. Az egész mégis más, radikálisan más. Borbély ezt a költői univerzumot elemelte a regény „rögvalóságából”, és mitikus térbe helyezte át. Alakjai egyszerre emberek és istenek, bár inkább istenek, akik emberként viselkednek. A görög és római mitológiából ismert alakok (Hermész, Dionüszosz, Mercurius, Ikarosz, Próteusz) bukkannak fel ebben a világban, és történetük mintegy ráíródik egy magyar falu lakóinak élettörténetére. A könyv alcíme Idÿllek, ami egyszerre provokatív és tragikus gesztus.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés