akik Európa minden részéből érkeztek: magyarok, lengyelek, ír féniánusok, olasz carbonarók, skótok, dánok, de legnagyobb számban németek jöttek – utóbbiak olyan sokan voltak, hogy a polgárháború idején az északi hadseregben német nyelvtudással is el lehetett boldogulni. Az amerikaiak szívesen fogadták a zsarnokság elől menekülőket, még munkát is adtak nekik, de hazájuk fölszabadításához nem nyújtottak (és nem is nyújthattak) segítséget. A magyar Asbóth Sándor és Zágonyi Károly, a német Carl Schurz, Louis Blenker és Gustav Struve, az ír Thomas Meahger között az összekötő kapocs, hogy valamennyien 48-as menekültként érkeztek Amerikába, és az 1861-65 közötti polgárháborúban csináltak amerikai katonai karriert.
A külföldiek részvételét – és az átlagos amerikai farmer földrajzi ismereteit – jól jellemzi egy korabeli anekdota. Az amerikai polgárháború idején északi katonák megálltak egy déli farmer házánál, és a ház lakója megkérdezte a parancsnokot, aki nem más volt, mint egykori 1848-as forradalmár, Carl Schurz tábornok, hogy a kék egyenruhás katonák honnan érkeztek. Schurz végigmutatva emberein – akik részben önkéntesek, részben '48-as menekültek – felelte: „Wisconsinból, New Yorkból, Rhode Island-ből, Pennsylvaniából, Connecticut-ból, Ohióból, Illinois-ból, New Hampshire-ből, továbbá Németországból, Írországból, Ausztriából és Lengyelországból."
A farmer a fejét vakargatta. New Yorkról tudta, hogy az egy nagyváros, jó messze, a többi területről azonban még soha nem hallott. Jellemző módon New Yorkról azt hitte, hogy hétezren laknak benne, mert pár száz főnél nagyobb településen még soha nem járt. Hétszázezer lakos fölfoghatatlan volt számára.
De ne szaladjunk előre! Az 1850-es években Xántus János még nem sejthette, hogy amerikai egyenruhába bújik, igaz, rövid időre. Tanított a New Orleans-i egyetemen, majd földmérőként dolgozott a Saint Louis-i vasútvonal építésénél, később keresztül-kasul bejárta az amerikai préri vidékét.
Utazásai során ismeretséget kötött több indiánnal, megismerte szokásaikat.