Ha tüzetesen végigböngésszük a levéltárak ódon fóliánsait, ott látjuk őt mind a Négy Hullám sűrűjében minden hadszíntéren, Vuhantól Omikronig, a lambdaházi eskütől ásó-kappa-nagyharangig.
Dühösfej dicső pályáját kitüntetések, emlékérmek és medálok garmadája kísérte. Alighogy jelentkezett Új Felhasználóként, heteken belül kiérdemelte a Lelkes Rajongó polgári tagozatát – ritka borostyánleveles kiegészítéssel – az ország legolvasottabb hírportáljaitól, zárt és nyílt covid-csoportokban léptették elő Vizuális Történetmesélővé, később Szakértővé is, sőt, ő volt az első, aki magától az Adminisztrátortól kapott Elismerést, amint ez lehetővé vált. Tisztelték, de félték is az élő legendát, aki büszkén fényesítgette kitüntetéseit – amelyek remekül illettek legújabb divat szerint készült borítóképeihez.
Hősünk nevéhez számtalan legendát fűzött a hálás utókor. Volt, aki szerint csak álprofil volt, s bizonyítékként lobogtatta, hogy helyesírási hibái az Első Világhullám és a Negyedik között markánsan megváltoztak. Sőt, az is felmerült, hogy több profil lehetett egyszerre, a Facebook betyárjai ezért tudtak egyszerre több helyen egyszerre lecsapni. Olyan legenda is keringett, miszerint a vén obsitos egy barlangban alussza mélységes mély álmát, körülötte leghűbb bajtársai, Viccesfej és Profilvadász (ők ketten az ellenség magánprofilján hajtottak végre mélységi támadásokat, hetedíziglen reagálva-kommentelve a galád minden tartalmát).
Dühösfej aluszik, ám ha azt látja, hogy valamiért eluralkodott a bűnös optimizmus a hírek között,
megpödri kackiás profilképkeretét, és csatába száll, hogy felnyissa a szemeket.