Furcsa jelenségnek vagyunk szemtanúi. A Gyurcsány-vezette, DK-tőkesúlyos ellenzék egyszerre két ellentétes álláspontot kommunikál: azoknak, akik mind ellenzéket, mind kormányt váltani akarnak, és egy része állítólag Fidesz-árva, Márki-Zay Péter tiszta keresztény jobboldaliként szerepel, hiszen hétgyermekes, katolikus vallású családapa. A baloldali szavazókat pedig azzal nyugtatják, hogy úgysem Márki-Zay kormányozna, ha hatalomra kerülnének. Ez a fajta biztatás leginkább a Márki-Zay miatt megzavarodott DK-keménymag felé kél el.
Miközben Márki-Zay elvileg a jobboldali szavazók egy részét hivatott behúzni az állandóan egyeztető, összevesző, kibékülő és forrongó összefogásba, valójában nincs üzenete a jobboldali választók felé. Mind Márki-Zay, mind Gyurcsányék a baloldal szavazói felé kommunikálnak.
Néhány, általunk is megírt példa: Márki-Zay a harmadik előválasztási vitán kijelentette,
hogy az ellenzék programja baloldali, zöld és liberális elemekből áll össze,
„szó sincs arról, hogy egy konzervatív kormány alakulna Magyarországon”. A Spirit FM Beszóló című műsorában pedig azt mondta Gyurcsány Ferencnek: „elnök úr, könyörgöm, azért dolgozom, hogy a DK ne a legerősebb ellenzéki, hanem a legerősebb kormánypárti frakció legyen”. Gyurcsány pedig október 19-i videójában úgy fogalmazott, hogy „először legyen többségünk a parlamentben, aztán választunk kormányfőt”.
Nem igaz tehát, hogy a baloldalon leváltották volna az „óbaloldalt” az „újbaloldalra” és az sem, hogy Márki-Zay a „tiszta keresztény politika” reményét villantaná fel.
Az ellenzék legnagyobb ereje az e felosztásban óbaloldalinak számító Gyurcsány és a DK, és ott van az MSZMP-utód MSZP is, úgyszintén az óbaloldalról, még régebbről, mint a DK. Az újbaloldalinak beállított Párbeszéd eleve együtt indult az MSZP-vel, még az összefogósdin belül is. Jelen pillanatban tehát nincs „tiszta”, Gyurcsány- és MSZP-mentes újbaloldal. Ráadásul az újbaloldal jelentős részt neomarxista, azaz a kommunizmus átalakított változatát vallja magáénak. Mindegy is, ugyanis aki Gyurcsánnyal kormányoz pár évet közösen úgy, hogy Gyurcsány a főnök, az utána már nem lesz „tiszta” meg „új”.
Márki-Zaynak nem lenne lehetősége keresztény és konzervatív politikát megvalósítani egy full baloldali dominanciájú koalíció élén. Ez politikai egyszeregy.
És Márki-Zay, mint a fenti, tőle származó idézet mutatja, nem is ígér ilyesmit.
Hiába raknak egy balos összefogás élére egy ilyen, hátország nélküli arcot, nem veszik be sem a jobboldaliak, sem a keresztények. Már ha van minimális józan eszük, és értik annyira a politikát, hogy érdemes élni a szavazati jogukkal. Márpedig ez talán elvárható.
Ez minden jel szerint kezd magának Márki-Zaynak is leesni – csak hát már későn. Hiába keresztény meg konzervatív a személyes életében egy politikus, ha személyes meggyőződését nem tudja politikára váltani. Bár Márki-Zay konzervatív és keresztény mivoltát azért megkérdőjelezi, hogy szerinte Jézus baloldali volt (ami nem igaz), és elfogadandó a melegházasság. Emellett annak a Karácsonynak a szövetségese, aki szerint akkor lesz „alkotmányos béke”, ha nem lesz Fidesz és nem lesznek Fidesz-szavazók (bizonyára ennek elérésére ajánlotta Márki-Zay a lámpavasakat a lakossági fórum figyelmébe).
Naiv elképzelés az, hogy Márki-Zay a magyar baloldal pártjaira támaszkodva fog keresztény-konzervatív politikát megvalósítani.
Ha ő kerül a kormányfői székbe a DK, az MSZP, a Párbeszéd, a Momentum és a többiek támogatásával, akkor az általuk képviselt és sürgetett adóemelésekre, kivívott szuverenitásunk feladására, a nyugati progresszív elvárásoknak való megfelelésre, egyházellenes politikákra számíthatunk majd. Márki-Zay nem lenne képes velük szemben más irányba politizálni.
A (keresztény) értelmiség felelőssége, hogy ne csak művelt legyen, hanem értse az elemi politikai folyamatokat. „Legyetek okosak, mint a kígyók”, ugye. Nem érdemes hát baleknak lenni.
Nyitókép: YouTube