Aztán Demszkyék 1993 végén elindították a Budapesti Újságot, aminek – mit ad Isten? – Révai Gábor elvtárs lett a főszerkesztője.
Aztán ő lett a Magyar Könyvklub elnök-vezérigazgatója, majd a Révai Digitális Kiadó tulajdonos-ügyvezetője. Nyilván jól megszedte magát. A kultúrelnyomást, teljesen egyoldalú narratívák propagálását a maga eszközeivel fenntartotta. Aztán meghalt.
Halála után így írt róla Kádárék kedvenc írójának, Moldova Györgynek a lánya [Moldova a kegyetlen katpolos Kardos György kedvenc tanítványa volt, hálából Moldova írt róla egy hazug életrajzi művet]:
»A volt Gerő-villa nappalija a lakásom. [És előtt kié volt az a villa, kedves Júlia? – MG.] Amikor először eljött, hozott egy rozmaringot, és elmesélte, hogy a földszinti kertkapcsolatos lyukakban laktak az ávósok itt is, náluk is. És vidéki srácok voltak, tartottak disznót, gyerekként legszívesebben velük lógott.«
Hát, ha megkérdeznének, miért van hányingerem a Demszkyhez, Révaihoz, Moldovához hasonló kamu-, vagy egykor igaz volt kommunistáktól, a hálózati alakoktól, akkor ez az anekdota fantasztikus válasz lehetne...