Lesz-e hidegháború Magyar Péter és a balliberálisok között?

„És ha igen, akkor ki mondja el a fultoni beszédet? Ki vágja az új miniszterelnök szemébe: kezünkben a világnézeti atombomba, amelyet beélesítünk, s ott robbantunk fel, ahol láthatod a rád nézve belpolitikailag pusztító erejét, aztán le is dobhatjuk rád, ha nem adod meg a jogokat, amelyeket követelünk, s ezzel kimondatlanul, szavak és uszító plakátok nélkül is folytatod ellenünk a háborút, amelyet az elődöd indított. Ki meri ezt megtenni? Helyzetjelentés történelmi időugrásokkal.

A győzelmi mámorban úszók rendszerváltásról beszélnek a választási eredmények kapcsán. Szerintem (legalábbis egyelőre) mindez csak rendszeren belüli váltás. De ha a Tisza-hívek ragaszkodnak az előbbi fogalomhoz, a kedvükért jöjjön egy párhuzam. Ugyan én mondtam korábban, hogy az ilyenfajta analógiák gyakran sántítanak, de hadd örüljenek, értük bevállalom a rizikót.

Hogy nézett volna ki az 1990-es rendszerváltó parlament a mai helyzetet az akkori viszonyokra rávetítve?

Az országgyűlésben három baloldali párt foglalna helyet. Kormányalakításra Pozsgay Imre köztársasági elnök megbízására a kétharmados választási győzelmet arató utódpárt, az MSZP elnöke, Horn Gyula kap lehetőséget. A reformkommunisták utódpártja a rendszer másod- és harmadvonalbeli kádereiből (az Országos Tervhivatalban dolgozó miniszterhelyettesekből, állami cégek vezérigazgatóiból, diplomatákból, külkereskedőkből, funkcionárius családok KISZ-es sarjaiból, kommunista miniszterek házastársaiból, pártmunkásokból, a Néphadsereg tábornokaiból, rendőrtisztekből, valamint a spontán privatizáció révén szocialista menedzserből milliárdosokká – a piacgazdaság kapitányaivá – vált nagyvállalkozókból) alakult, miután lemondatták Kádárt, s megbuktatták a fehérterrorral riogató Grósz Károlyt.

A legnagyobb ellenzéki párt az MSZMP eszmei jogutódja, a megbukott Kádár János örököse, a Grósz Károly és Berecz János alapította, Thürmer Gyulát elnökké választó Munkáspárt. Alig féltucat képviselővel a küszöböt átugrotta a még Thürmeréknél is balosabb Kommunista Munkáspárt is, amely már nevében is kifejezte: magát tartja a proletariátus kizárólagos élcsapatának. A jobboldali pártok, az MDF, a Független Kisgazdapárt, a KDNP, illetve az éles antikommunista kampányt folytató liberális SZDSZ és Fidesz sem jutott be a Parlamentbe. Pontosabban a két liberális párt kivételével el sem indultak a választásokon. Híveik pedig inkább az MSZP-re szavaztak. Olvasói levelek és a betelefonálók hívásai árasztották el az ellenzéki orgánumok szerkesztőségeit. Mondván, a jelöltjeik lépjenek vissza, sőt: oszlassák fel magukat. Ha a rendszerváltók megosztják a szavazataikat, akkor még a fehérterrorral manipuláló Grósz nevet a végén.”

Nyitvatartás: MTI/EPA/Olivier Matthys