Ha látod, hogy közelít a sárkány, kardot rántasz

2021. szeptember 22. 9:01

Robert Wilson
Revizor
Szilárdan hiszem, hogy a művészet és a kultúra újraegyesíthet minket. Interjú.

„Honnan értesült a Freeszfe-ről és az aktuális magyar színházpolitikai helyzetről? 

Robert Wilson: Több magyar barátom is van, akik folyamatosan értesítenek a legújabb eseményekről, vagyis tájékozottnak érzem magam a jelenlegi helyzetet illetően. Lengyel Annával nagyon közeli kapcsolatot ápoltam, emellett a berlini Ernst Busch Főiskola diákjaival is jártam Budapesten, és később rendeztem is ott. 
 
Mikor döntötte el, hogy nyilatkozatban szólal meg a helyzet kapcsán? 
 
RW: Nemrég merült fel bennem. Az egészségi állapotom sajnos nem éppen a legjobb. Jelenleg Párizsban vagyok, és az orvosaim tanácsára nem utazhatok sehová. Ezért döntöttem úgy pár napja, hogy megírom a nyilatkozatot. Úgy gondoltam, ezt mindenképp szükséges megtennem. 
 
Miért gondolta szükségesnek? Miért fontos Magyarország egy világhírű amerikai rendező számára? 
 
RW: Ha látod, hogy közelít a sárkány, kardot rántasz. Szilárdan hiszem, hogy a művészet és a kultúra újraegyesíthet minket. Az a legfontosabb, hogy mi, művészek továbbra is dolgozzunk, és megmutassuk a munkánkat. Gyakran gondolok az afroamerikai közösségre, az Egyesült Államok fekete lakosaira. Rabszolgasorba taszították és láncra verték őket, tilos volt könyveket olvasniuk – kivéve a Bibliát.

De ők írták a valaha volt legszebb zenét. És mind a reményről szól! Az afroamerikai spirituálékban nincs olyan dal, amely negatív lenne. Ez az amerikai zene gyökere, ebből származik a blues, jazz, rock és rap műfaja. Kizárólag a művészet képes erre. A művészet összefog, a politika és a vallás mindig megoszt minket. Nézze meg a mai újságokat, hemzsegnek a politikai és vallási konfliktusoktól.

A művészet képes összehozni minket, és ez azon kevés dolgok egyike, ami örökké megmarad. Ha visszamegyünk ötezer évet az időben, és megnézzük a görög, egyiptomi, kínai vagy maja kultúrát, mit látunk? A művészet hatásait. A művészet az idő lenyomata, egyben ablak a világ felé. Ha nem támogatjuk, eltűnik. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy megmutassunk valamit Magyarországon. Szeretem a helyet, többször jártam ott, és nagyon fontos számomra, hogy adjak valamit az ottani embereknek.”

Nyitókép: JOEL SAGET / AFP

 
 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hülye, gyakorlatiérzék-hiányos, lilaködös f.szfej...
" Gyakran gondolok az afroamerikai közösségre, az Egyesült Államok fekete lakosaira. Rabszolgasorba taszították és láncra verték őket, tilos volt könyveket olvasniuk – kivéve a Bibliát."
Ráadásul hazudik, láncra verten nehéz lett volna a mezei munka végzése.
Mellesleg, ezek a fekete emberek, - akiket minden jó érzésű ember sajnál, mint a mi cigányaink nagy részét, amiért méltatlan gyermekkort szenvednek rossz szülőktől - soha olyan boldog emberek nem voltak, mint éppen amikor rabszolgáskodtak.
Legalábbis a boldogság egy sajátos és valóban boldogító értelmében.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés