Yé-yé

2021. szeptember 16.

Leimeiszter Barnabás

Korfestő zene. Húszévesen bebeszéli magának az ember, hogy a világ királya, s hogy szemében örökké őrzi majd a kék eget. Ilyen színvonalú szövegek. Ruganyos hangzás, jó kis ritmusok. F. Hardy esernyőt forgat a kezében, és alig lát ki rakoncátlan tincsei közül. De most, most a dunaújvárosi vasútállomásról kihajtva, késő nyári alkonyatban, valamiért szíven üt. Bár én nem beszéltem be magamnak semmi ilyet. „Hangulataim” voltak, nem öntudatom. Ilyen haldokló, alkonyi hangulatok. Le temps de l’amour, le temps des copains et de l’aventure. Szerelem, haverok, kaland, aha, nem túl bonyolult. A hatvanas évek elején, De Gaulle alatt, talán. Öntudat + ártatlanság, ez egy furcsa elegy, yé-yé. Amikor én voltam húszéves, bejöttek a migránsok, ilyen költői dolgok. Ezeket mi „festi”

Miközben ezt írom, jön a hír, meghalt Belmondo. Kifulladásig, ez kb. ugyanaz a kor, Martial Solal film­zenéje. Nagy, vén zongorista, elég absztrakt zenéi vannak. Két éve vonult vissza, most adták ki az utolsó koncertje felvételét. Voltak jó filmzenék. Miles Davis fel-feltűnt Párizsban, összejött Juliette Grécóval, élete nagy szerelme, ha minden igaz. Felvonó a vérpadra, csak egy részletet láttam belőle. Jeanne Moreau elkínzott arccal bóklászik az esőben, és alatta megy ez a finom dzsessz. Cherbourg-i esernyők, az Esso benzinkút a hóesésben, oké, elég édes. Deneuve-hidegség, de van ez a mosolya, ami felolvasztja, mint gőz a fehér csokit. Meg persze az Egy férfi és egy nő, Francis Lai, azt a híres na-na-nát mindenki ismeri. Abban is milyen szép emberek vannak! Látok abban némi tudatosságot, hogy ma nem látni szép embereket. Gainsbourg zenéi, de Gainsbourg egy külön dimenzió. Bardot, Birkin, asszonymítoszok. A sztori, miszerint yé-yé-múzsájával, a szendeszőke France Gall-lal úgy énekeltette el a nyalókázásról szóló híres slágerét, hogy az még csak gyanút sem fogott. Gondolta, tényleg csak egy kislányról, aki szeret nyalókázni… Ez ma elképzelhetetlen lenne. De mondjuk nem szeretem ezeket a megállapításokat. Talán a kis France is dörzsöltebb volt, mint utólag állította. És ki tudja, ez a sok Öncélú Szex, amit ma a képünkbe tolnak, nem áthallás-e valami nagy ártatlanságra? Dunaújvárostól persze elég messze van mindez, az égen kék halál. Szépek a fények, mondja S. Kifordulok arrafelé, amerre mutat, de nem nagyon nézem meg, nem érdekel. Visszateszem a fülest.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés