Konzervatív katolikus szervezetek máris bírálták a „liturgikus háborúnak” titulált folyamat legújabb fejleményét. Az egyházon belül egyes konzervatívok – elsősorban az Egyesült Államokban és Európában – a II. vatikáni zsinat döntései elleni tiltakozásuk jeléül tartották latin nyelven a régi liturgia szerinti szertartásokat. Az 1962 és 1965 között tartott zsinat vezette be egyebek mellett a nemzeti nyelveken tartott misét.
A zsinatig a XVI. századi V. (Szent) Pius miséjének legújabb, XXIII. János által 1962-ben jóváhagyott liturgiáját mutatta be a pap latin nyelven, háttal a gyülekezetnek.
A II. vatikáni zsinat egyszerűsítette a szertartást, és a papok immár anyanyelvükön mutathatták be a misét, szemben állva a hívekkel. Az egyházon belüli tradicionalista irányzat hívei ellenezték az új stílusú miséket, amelyeken himnuszokat énekeltek és gitáron is játszottak. Sokaknak hiányzott a latin rituálé misztikuma és az évszázados gregorián énekek.
II. (Szent) János Pál pápa után, aki két esetben is felhatalmazta a püspököket arra, hogy engedélyezzék a latin nyelvű misézést, XVI. Benedek – jelenleg nyugalmazott – pápa is enyhített a korlátozásokon, békejobbot nyújtva ezzel a konzervatívoknak,
elsősorban a tradicionalista Szent X. Pius Társaságnak, amelynek alapítóját, Marcel Lefebvre érseket II. János Pál 1988-ban kiközösítette. 2007-ben XVI. Benedek elrendelte, hogy minden római katolikus pap mondhat misét latin nyelven anélkül, hogy ehhez külön engedélyt kellene kérnie egy püspöktől vagy a Vatikántól, mint ahogyan ez korábban kötelező volt.