„Ez a kihívás nem csupán Magyarországra jellemző. Az Egyesült Államokban és Izraelben is az ellenzéki frakciók bebizonyították, hogy a nézeteltérések ideiglenes félretétele és az összefogás képes legyőzni a megrögzött és autokratikus vezetőket. Ezeknek az országoknak a példái azonban bebizonyították, hogy az ilyen koalíciók törékenyek és megmutatták a már okozott károk visszavonásával járó kihívásokat is.”
„Orbán befolyása Magyarországon nem ér véget, ha hivatali ideje véget is ér, csakúgy, mint Donald Trump és Benjamin Netanyahu örökségénél az Egyesült Államok, illetve Izrael esetében. Az egykori amerikai elnökhöz hasonlóan Orbánt is megnyugtathatja az a tény, hogy sok cselekedete, különösen az, hogy az ország bíróságait hozzá lojális személyekkel tölti fel, még sokáig kitart azután is, miután kilép a politikából. Ezek mellett, Benjamin Netanjahuhoz hasonlóan Orbántól sem idegen az, hogy amikor hatalmon kívül van, akkor az ellenzék fvezéreként várja – sőt inkább kényszerítse ki – a kormánykoalíció összeomlását.”
„Ha a magyar ellenzéknek sikerül nemcsak egyszerűen nyerni, hanem Orbán káros örökségét is visszavonni, akkor stratégiája tanulságosnak bizonyulhat más kezdő autokráciák ellenzéki mozgalmai számára. Ha ez nem sikerül, Magyarország következő választása demokratikus értelemben az utolsó lehet” – írja a The Atlantic.
„A magyar ellenzék decemberben összefogott, de ennek ötlete közel egy évtizeddel korábban merült fel. 2011-ben Karácsony, aki akkor egy zöld-liberális párt parlamenti képviselője volt, egy magyar újságnak elmondta, hogy az ellenzék csak erőinek összefogásával válik esélyessé megverni Orbánt, aki az előző évben tért vissza a hatalomba, miután 1998-tól 2002-ig már volt miniszterelnök egyszer. Ez a visszatérés átrajzolta a választási térképet a Fidesz javára. Karácsony a többieknél jobb helyzetben volt ahhoz, hogy megértse a politikai kalkulációt: Mielőtt belépett a politikába, közvélemény-kutatóként és politológusként szerzett hírnevet, aki a választási magatartásra, a közvéleményre és a választási kampányokra specializálódott. A magyar politikai helyzet változó dinamikájának megértése szó szerint az ő feladata volt” – írja Yameen Sheran.
„Karácsony azt mondta nekem (tolmácson keresztül), hogy az ellenzéki pártok sokáig egyszerűen nem tudták legyőzni mélyen gyökerező politikai nézeteltéréseiket. Csak Orbán 2018-as, harmadik egymást követő győzelme után, amikor hatalmi konszolidációja lendületet kapott, kezdték komolyabban venni az ötletet. A 2019-es önkormányzati választások, amelyek során az ellenzéki pártok tesztelték egységes frontjukat, »nagyon jó laboratórium volt a koalíció számára a kísérletezéshez« – mondta Karácsony. Neki is jó ugródeszka volt. A budapesti polgármestert széles körben tekintik az elsőnek abban a versenyben, amely az egységes miniszterelnök-jelöltjei közt folyik” – állítja a The Atlantic.