Visegrád vetélytársa lenne a Három Tenger Kezdeményezés?

A The Warsaw Institute egy vezető varsói think-tank, kiadványa, a The Warsaw Institute Review a régiónk lehetőségeivel, kihívásaival és tágabb perspektívájával foglalkozik. Jakub Lachert Közép- és Kelet-Európa szakértőt, az intézet munkatársát kérdeztük a lengyel kezdeményezésű Három Tenger Együttműködésről. 

***

Mi pontosan a Három Tenger Kezdeményezés?

A Három Tenger Kezdeményezés gyökerei egészen a második világháború előtti időkig nyúlnak vissza, amikor megszületett az a lengyel koncepció, hogy a Baltikumnak, az adriai országoknak és a Fekete-tenger menti államoknak együtt kell működniük. Az Intermarium régió ebben az időben egyfajta pufferzóna volt az oroszok és a németek között, ellensúlyozva a nagyhatalmak erejét; ugyanakkor

Andrzej Duda lengyel és Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök 2015-ben jelentette be, hogy újraélesztené az Intermarium együttműködést annak érdekében, hogy létrejöjjön egy olyan régiós észak-dél együttműködés, amelyre még nem volt példa a kontinens történelmében. Lengyelország a kilencvenes években a nyugat felé fordult – ideje a régiónkra koncentrálni. 

Milyen közös platform vagy szervezőerő tartaná össze a Három Tenger országait? Mi a közös egy románban és egy észtben? Az Intermarium koncepciója szerint ugyanis van közös pont.

Ha a legegyértelműbb szervezőerőt szeretnénk kiemelni, az a NATO-tagság lenne – Ausztria kivételével. A közös katonai és szövetségi rendszer pedig kiemeli a gazdasági lehetőségeket is. 

Ezek alapján a fő integrációs erő a gazdasági együttműködés és a jólét lenne? 

Igen, ez nagyon fontos. Több kapcsolatot kell kiépíteni az országok között: ha Lengyelországból szeretnénk Romániába utazni, szinte lehetetlen, nincs vasúti vagy nemzetközi autópályás összeköttetés sem. 

Igen, de repülővel alig kettő óra Varsóból Bukarest. 

Természetesen, de valahogy az árut is adni, venni kell, a kereskedelemnek ez nem elég.

amely a gazdaságnak új utakat nyit és nagymértékű infrastrukturális fejlesztéseket valósít meg. Jelenleg a Három Tenger keretein belül zajlik a Via Carpathia fejlesztés, a régiós együttműködésnek köszönhetően pedig a Balkán előtt is nyitott kapuk állnának. Lengyelországnak és Magyarországnak érdeke fűződik a Balkánhoz is, érdemes ott befektetni. 

A Három Tenger Kezdeményezés tagállamai, az ún. Intermarium (tengerközi) régióban (JayCoop / Wikipedia).

Ezek a befektetések Magyarországon a Három Tenger Kezdeményezés nélkül is megvalósultak. Az Európai Unió pedig egy gazdasági együttműködés – a Három Tenger Kezdeményezés ebben az esetben hogyan illik bele az európai integráció modellbe? A balkáni befektetések Magyarország bilaterális felelősségén múltak, nem a Három Tenger sikerén. 

A magyar nézőpontból a Balkánon történő befektetések magától értetődnek, a lengyel és baltikumi cégek azonban nincsenek becsatornázva ebbe a régióba, a helyzet nem könnyű és végképp nem magától értetődő. Magyarország is jól jár azzal, ha egy ilyen szövetség része,

A Három Tenger pedig a kapuja lehet egy olyan szövetségnek, amely megtartja a balkáni országokat, hozzákötve őket Európához, mellőzve a szorosabb európai uniós integrációt, amit már Brüsszelben nem sokan támogatnak. Kijevben például Volodimir Zelenszkij kifejezetten nagy lehetőséget lát a Három Tenger Együttműködésben, ahogyan Moldova is. 

Ukrajna Magyarországgal egy szövetségben? Erről a kisebbségi jogokat csorbító, nyelvtörvényt megszavazó ukrán parlamentet is megkérdezték? 

Egy szövetségben, ugyanis a Három Tenger a megfelelő platform lehet arra, hogy két ország rendezze a nézeteltéréseket. Természetesen a helyzetünk Európában különleges, sok a konfliktus egyes országok között, nehéz széles perspektívát állítani, de emlékeznünk arra, hogy egyenként messze elmarad a potenciálunk a nyugati versenytársakhoz képest, az együttműködés pedig egyfajta gyorsítópálya lehet a jövőben. 

A Három Tenger Kezdeményezés mintha a Visegrádi Együttműködésnek állítana versenytársat – a lengyelek szeretik külön kezelni a két fogalmat. Visegrád konkurenciája lenne ez a ezdeményezés?

A Visegrádi Együttműködés nagyon fontos állomása volt az európai integrációnak, hiszen az 1990-es évek koordinációját követően 2004-ben európai uniós tagállamok lettek. Ezt szerintem nagy sikerként értékelhetjük, a Három Tenger azonban tágabb lehetőségeket ad a régiónknak.

A Visegrádi Együttműködés a múlté lenne, ez pedig a jövő? 

Igen. Mindkét platformot támogatni kell, Visegrádnak vannak tradíciói és könnyebben érvényesíti az akaratát, az integrációs folyamatok következő állomása azonban a Három Tenger Kezdeményezés lesz – szigorúan az Európai Unió keretein belül! A Három Tenger Kezdeményezés nem egy új koncepció, nem az EU versenytársa – inkább egy keret, egy kisegítő koncepció, amely összeolvasztja a térséget. Közös platform a gazdasági együttműködésre, a kommunikációra, a fejlesztésekre, a politikát azonban érdemes kizárni a felsorolásból, az ugyanis több hasznot, mint problémát szül. 
 
Ha már a politikánál vagyunk, a lengyel közélet nagyon szeret a Három Tenger bővületében nyilatkozni és gondolkodni. Van erre az együttműködésre valós igény, vagy ez csak a lengyel befolyásszerzési kísérlet a régió felett? 

Lengyelország a legnagyobb ország, a legnagyobb népeséggel, a legnagyobb gazdasággal. 

Ez azt jelenti, hogy idővel az Intermarium vezetője lesz? 

Ez Lengyelország problémája: szuperhatalomnak túl kicsik vagyunk,

Ez sokszor szül csapdahelyzetet, azonban nem találom nagy akadálynak, amely aláásná a régió integrációját. A lengyel befolyásszerzéssel kapcsolatban nem látom az ellenérvet megalapozottnak, hiszen az EU-ban sem panaszkodnak arra a kicsi országok, hogy francia vagy német dominancia alatt lennének, csak azért mert Párizs és Berlin túl nagyra nőtt. 

A V4-ek együttműködése sem tökéletes. Ha az Intermarium együttműködésben kellene három fő perspektívát említeni, melyek lennének azok? 

Az első és legfontosabb feladat a nemzeti gazdaságok összekapcsolása. A második az energiabiztonság lenne, harmadik pedig a kereskedelmi perspektívák kiszélesítése.  

Ha már energiabiztonság: mennyiben szabja át a lengyel intermarium törekvéseket a Északi Áramlat 2 ellen hozott amerikai szankciók feloldása?

A Biden-adminisztráció döntése egyszerre volt meglepő és csalódást keltő. Lengyelország geopolitikai helyzete szempontjából különösen érzékeny ez a beruházás, az orosz gáz ugyanis kikerül minket ezzel a beruházással – orosz megfontolás mentén logikus.

ennek kidolgozása pedig folyamatban van. Hogy a Három Tengert ez mennyiben szabja át? Szerintem csak megerősíti, hiszen ráébreszt minket, hogy szükség van egy ilyen együttműködésre.  

A szerző a Mandiner munkatársa, jelenleg Varsóban a Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet ösztöndíjasa.

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP / A Három Tenger Kezdeményezés államfői Donald Trump volt elnökkel 2017-ben, a Három Tenger Találkozón.