Szobafestőből lett a műfestészet zsenije: Scholtz Róbert portéja

2021. június 21. 19:00
Írta: Sal Endre
Az ő munkáját dicséri a Budavári Palotában a Szent István-terem berendezéseinek aranyozása és a Várkert Bazár pavilonjainak díszítőfestése is. Következzék Scholtz Róbert élete! Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

Scholtz Róbert 1837-ben született Sziléziában. Az apja hivatalnok volt, őt viszont sokkal jobban foglalkoztatta a művészet. Rajzolni tanult, s így került el Bécsbe, ahol szobafestőként helyezkedett el. A szakmát azonban művészi szintre emelte, s Pestről is egyre több megbízást kapott. 1857-ben telepedett le Pesten, s hamarosan megnyitotta a műhelyét Józsefvárosban. Habár megtehette volna, hogy elegánsabb helyre költözik, mindig ragaszkodott ehhez a városrészhez.

1882-re jutott el odáig, hogy császári és király udvari festő és díszítő lett belőle.

Ekkor még a Stáczió utca (a mai Baross utca) 49. szám alatt volt a műhelye. Az 1883-ra elkészült Várkert Bazár fülkéinek mennyezetén, valamint a pavilonokon a Zsolnay kerámiák mellett a gyönyörű falfestményeket Than Mór mellett Scholtz Róbert készítette. Az úgynevezett sgraffito technikával készült képek motívumai közt griffeket, gyümölcsfüzéreket és virágokat fedezhetünk fel, melyeket az épületegyüttes felújításának köszönhetően ma is eredeti szépségükben csodálhatunk meg.

A felújított Várkert Bazár egy részlete. Scholtz Róbert munkája. Fotó: Nemzeti Hauszmann Program

1884-ben az Iparművészeti Múzeum belső tereinek festését bízták Scholtzra, mellette pedig az Operaház aranyozási és mázolási munkáit is az ő cége végezhette. Egyre-másra érkeztek hozzá a megrendelések, 1885-ben például az aradi színház falainak festését kapta feladatul, majd ugyanebben az évben az országos kiállításon a Király-pavilon díszítőfestését is őrá bízták. Mindenki elismerte a tudását, nem véletlen, hogy ő lett a szobafestő, mázoló, aranyozó és fényező ipartestület elnöke is.

Ekkor már házas volt, Fillinger Paulinát vette el feleségül. Három gyermekük született: Ágoston, Anna és Tihamér. 1892-ben a Mátyás-templom dekoratív festését is ő végezte, illetve a New York-palotánál is az ő szakemberei dolgoztak.

Ritkán nyilatkozott a lapoknak, egy esetben viszont szót kért.

1895-ben a Budapesti Hírlap írt a józsefvárosi templomról, s kiemelte Roskovics Ignác festményeit, a falfestésekkel kapcsolatban viszont az újság elfelejtette megemlíteni Scholtz nevét, aki tollat ragadott és a következőt írta: „Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának mai számában a józsefvárosi templom falfestéséről írt tudósításában az foglaltatik, hogy a templom festésének dekoratív része valóságos szobafestő munka. Erre vonatkozólag van szerencsém tudatni, hogy a józsefvárosi templom dekoratív festését én végeztem.”

1899-ben is bekerült a neve a lapokba, ugyanis őt bízták meg az erzsébetvárosi templom belső festésével, amit 35 ezer forintért el is vállalt. Igen ám, de egy bizonyos Nieger Károly is jelentkezett a feladatra, ő 25 ezerért csinálta volna meg. A bírálóbizottság Scholtz mellett döntött, már csak azért is, mert ő csodás referenciát tudott felmutatni, Nieger pedig komoly festőmunkában addig még nem vett részt. A híres építész, Steindl Imre, az Országház tervezője is Scholtz mellé állt. Mint a vitában kifejtette: „Scholtz munkája jóságát és sikerét mindenkor szívén hordja, áldozatkész s nem retten vissza a siker érdekében kísérletezni a legkisebb részletekig.”

Nem véletlenül dicsérte, hiszen Scholtz az Országház belső tereinek festését is tökéletesen megoldotta. A rivális Nieger Károly végül nem futott be nagy ívű pályát festőként. Az sem véletlen, hogy

Hauszmann Alajos, a Budavári Palota építésze Scholtz Róbertet kérte fel a Szent István-terem aranyozására.

A terem, amely a II. világháború során megsemmisült, most a Nemzeti Hauszmann Programban születik újjá. A palota elsőként helyreállított történelmi szobáját, benne az archív képek alapján újra elkészült díszes berendezést augusztus 20-tól a nagyérdemű is megcsodálhatja.

A Scholtz-palota manapság. Többet érdemelne...

Scholtz Róbert nagy műgyűjtő volt, rajongott például a középkorban élt magyar származású bajor festőért, Albrecht Ajtósi Dürerért. Nemcsak festményei voltak Dürertől, hanem egy csaknem háromszáz darabos fametszet-gyűjteménye is. Életművének egy másik ékköve, a Baross utca 34. szám alatti palotája ma is megvan. A rossz állapotú épület egykor az utca egyik látványossága volt, a homlokzatát Scholtz Róbert kedves barátja, a híres festő, Lotz Károly falfestményei díszítették, és a korabeli lapok szerint Lotz a belső helyiségekben is csodás falfestményeket készített.

Scholtz végül 1912 novemberében, 75 évesen aludt el örökre. Az ember, aki magát mindvégig szobafestőnek nevezte, miközben elsőrangú művész volt.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés