„Nekünk a visegrádi együttműködés szent – Gyimesi György, az OĽaNO politikusa a Mandinernek

2021. május 6.
Nem enged a magyar kisebbségekkel kapcsolatos elképzeléseiből Gyimesi György – Juraj Gyimesi. A legerősebb szlovák kormánypárt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) magyar képviselőjét kérdeztük.

Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban

 

Ön új szereplő a szlovák nagypolitikában, honnan érkezett a kormányzásba?

A helyi politikában azért már megmutattam magam: 2008 és 2016 között a nagykaposi városi hivatal vezetője voltam, nagydoktori értekezésemet a nemzeti kisebbségek jogairól írtam, és több publikációm is van a témában. A lényeg: nem hunyászkodtam meg soha senki előtt,

nem féltem rámutatni nemzeti közösségünk jó tíz éve elhallgatott problémáira.

Ezért tűnhet forradalminak, amit teszek, de tény, hogy a 2010-es törvénymódosítás óta nem voltak előrelépések sem a nyelvi jogok, sem a kettős állampolgárság kapcsán, és harminc éve várunk egy átfogó kisebbségi törvényre, amelyet most sikerült betenni a kormányprogramba, továbbá szerepel benne a nyelvi jogok megyei szintű érvényesítése és egy kisebbségi hivatal létrehozása is.

Ha ilyen erőteljes a nemzeti elkötelezettsége, miért nem magyar pártban politizál?

Minden házassághoz két fél kell – a Most-Híddal sem politikai, sem erkölcsi okokból nem értettem soha egyet, mert a hidas vegyes politika jellemzően a problémák elhallgatására épült, s hogy ez alapján ők voltak a jó magyarok a szlovákok szemében. A Magyar Közösség Pártjába meg nem hívtak, az egy zárt szervezet a maga köreivel. Az OĽaNO-tól kaptam megkeresést, és igent mondtam.

A Szabad Európa és az Új Szó is pedzegette, ön lehet az új magyar egységpárt vezetője.

Ez spekuláció, sőt kacsa: kapcsolatban vagyok két magyar párt vezetőjével, vannak közös fellépéseink, de nem keresett meg senki ilyesmivel.

Olyan aggodalmakról is hallottam, hogy az ön esetleges sikerei a magyar pártok szavazóbázisát veszélyeztetik.

Én ilyenről nem tudok, de bízzuk ezt a választópolgárokra, vagy értékelik ezt, vagy eltűnök a süllyesztőben. Egy biztos,

én jottányit sem engedek majd abból, amit képviselek.

Friss példa: sikerült kivetetni a kormányprogramból az iskolaügyi miniszter azon elképzelését, hogy megváltoztassa a kis iskolák helyzetét – Branislav Gröhling ellenzékben sokszor kikelt a kis iskolák ellen, így félő volt, hogy ez a „változás” a magyar közösségre nézve életveszélyes összevonásokhoz vezetett volna akár szlovák iskolákkal.

Mit szól a miniszterelnök-cseréhez, mit jelent ez a magyarságra nézve?

Erre csak a jövő adhat választ, de abban biztos vagyok, hogy Eduard Heger nem magyarellenes: többször támogatásáról biztosított a törvényjavaslataim kapcsán, és megkérdezte, mit szeretnék még átvinni a ciklusban.

Ellentétben, legalábbis nyilatkozatai alapján, Martin Klus külügyi államtitkárral.

Van egy elég szerencsétlen pontja a koalíciós szerződésnek: bármelyik párt bármelyik másik törvényjavaslatát megvétózhatja indoklás nélkül, így a Szabadság és Szolidaritás elméletileg megteheti, hogy minden magyar kérdést lesöpör az asztalról.

Klus magyarellenes kirohanásai viszont megengedhetetlenek,

akár az, hogy nemzetbiztonsági kockázatnak nevezze a magyar közösséget, akár hogy Dunaszerdahely kapcsán beszéljen szeparatizmusról, vagy hogy Orbánisztánnak nevezze Magyarországot. Egyébként azóta beszéltünk telefonon, és a jövőben talán legalább a személyeskedéstől sikerül eltekinteni.

Nem lesz annak jó vége, ha ez a Szabadság és Szolidaritáshoz tartozó külügy hivatalos álláspontja.

Az irányvonal más. Nekünk az OĽaNO-ban a visegrádi együttműködés szent, országunk erejének záloga – Ivan Korčok külügyminiszternek nem, bár ha már liberális pártban politizál, elfogadhatná, hogy más ezt másként látja. De van egyéb törésvonal is a koalíción belül, például az uniós helyreállítási alap kapcsán: láthatóan nem regionális, hanem projektalapon van elosztva a pénz, amit sokan teljes joggal kifogásolnak – délen, a magyarok lakta részeken vannak szerintem a leggyatrább minőségű utak az egész országban. Erre egy fillért sem adnak, tavaly a közlekedésügyi minisztérium ötvenes prioritáslistájára egyetlen déli út sem került fel.

Gyimesi György Matovic, Orbán és Szijjártó társaságában

 

A Sputnik V vakcinák megvásárlása sem tetszett a koa­líciós partnereknek, ön meg azt javasolta most, hogy Magyarország oltsa be nemcsak a felvidéki magyarokat, de a szlovákokat is.

Ez csak egy futó gondolat, magánvélemény volt, hogy mi lenne, ha a magyarságra kiterjesztett oltóprogramot kibővítenénk a szlovákokra is. Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a vakcina sorsa, de azt tudjuk, hogy az EU-s oltóanyagok lassan érkeznek, félmillió ember pedig eleve csak a Sputnik V-t preferálná – nélkülük nehéz elérni a nyájimmunitást.

Igor Matovič szlovák pénzügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter gönyűi találkozóján ön is jelen volt. A korábbi kormányfő most nagy élharcosa a Sputnik V-nek, Szijjártó meg a beszerzésben segített – egyeztettek ebben a kérdésben is?

A nem hivatalos résznél igen, erről hivatalosan még semmit nem mondhatok.

Hogyan képzeli el az ideális Szlovákiát magyar szemmel?

Olyan országnak, ahol a magyar ember egyenrangú a szlovákkal, bárki bátran felvehet egy második állampolgárságot anélkül, hogy elvesztené a szlovákot, egy magyar ugyanolyan egészségügyi ellátást kap, ugyanolyan jó utakon jár, mint a nyugati szlovák ember, és van munkája a szülőföldjén, nem kényszerül elköltözni és asszimilálódni.

Egy ideális Szlovákia mindent megtesz, hogy megőrizze etnikai-kulturális sokszínűségét,

támogatja a kisebbségeket, nem gátakat szab nekik. Itt nem lehetne elkobozni egy magyar ember vagyonát 1945-ös törvények alapján – ironikus egyébként, hogy éppen a Most-Híd politikusai kezében volt az igazságügyi és a közlekedésügyi tárca; amikor az autópálya-építésnél a kisajátítások zajlottak fű alatt, még én hívtam fel a figyelmet a problémára.

Edvard Beneš máig túlélő öröksége anakronizmus, de élő seb is – hogyan lehetne kezelni a helyzetet?

Minimum bocsánatkéréssel. Nem lenne példátlan ez, hiszen a rendszerváltáskor a szlovák parlament a zsidókkal és a németekkel szemben deklarált ilyet – egy ideális Szlovákiában nem lenne probléma megszavazni a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapját, az erre vonatkozó törvényjavaslatomat Klus például soviniszta szólamokkal lesöpörte az asztalról. S ha már történelem: a tankönyveket magyar és szlovák történészeknek közösen kellene írniuk, s természetesen a település- és személynevek magyarul szerepelnének benne – a diákoknak a szlovákot pedig idegen nyelvként kellene oktatni, mert csak úgy tanulják meg hatékonyan. De ideális nem létezik, a realitás az, ami a kormányprogramban is szerepel: kisebbségi hivatal felállítása és a kisebbségi önkormányzatok jogköreinek bővítése.

Nyitókép: Mandiner-archív

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés