a koronavírus még mindig itt van körülöttünk, csak megtört a legyőzhetetlenség mítosza,
és felsejlett újra régi életünk reménye. Csakhogy ez rendkívül törékeny remény, amit a teraszeufória lendülete könnyen darabokra zúzhat.
Láttunk arra példát, hogy a nyitás a társadalmi önkontroll csökkenésével kombinálódva vissza tud vetni egész országokat a járvánnyal folytatott küzdelemben, ahogy arra is, hogy a szabadság okos, fokozatos megélésével visszatérhetett az élet a régi kerékvágásába. Rajtunk múlik, melyik forgatókönyv valósul meg: egy biztos, a hétvégi jelenetek inkább aggodalomra adnak okot.
Amikor a kedvező járványadatokra támaszkodva, a gazdasági megfontolásokat és az általánosan jelentkező és pszichésen is indokolható társadalmi igényeket szem előtt tartva a kormány a nyitás mellett dönt, akkor kimondatlanul is alkut köt az állampolgárokkal. Leegyszerűsítve vállalja az egészségügyi kockázatot a vállalkozások, az egzisztenciák védelme, az általános közérzet javítása, összességében az ország talpraállítása céljából, „cserében” megköveteli az egyéni felelősségvállalást, illetve a kollektív tudatosságot.
Ebbe ugyanúgy beletartozik az egészségügyi szabályok betartása, a fokozott önmérséklet, mint az oltásra való regisztráció, a hamishír-terjesztéstől való tartózkodás, illetve